Egy szólistának, hogy elkápráztassa hallgatóságát, magas képességekkel kell rendelkezni. A zenemű tolmácsolásakor muzikalitását, technikai tudását és kifejezőerejét használja. Egyáltalán nem magányos, mert aki hangszeren szólót játszik, annak csapatjátékosnak is kiválónak kell lenni. Az együttes szigora és engedékenysége között nagyon nehéz egyensúlyt találni. A szóló is és az együttes játék is szinte megfoghatatlan dolog. Aki meghallgatja a következő felvételeket, bizonyára hozzátesz a fenti gondolatokhoz.
Laura Perrudin – Tempus
A hárfaművész, énekes-dalszerző és producer, Laura Perrudin korán kezdett klasszikus zenét tanulni, de már gyermekkora óta elmerült a jazz műfajában. Számos zenész tanította szülőhazájában, Bretagne-ban, majd New Yorkban és Párizsban keresett új perspektívákat. Elektronikus és kísérleti zenét, soul-zenét, a pop műfaját és szinte bármit felfedezett, ami eleven, gondolatébresztő és saját személyiségéhez faragható. A kortárs művészként kerüli a klasszikus hagyományokat, ezért játszadozva a műfajokkal és az elektronikus feldolgozással felforgatóan új technikákat támogatva, hangszeréből jövőbe mutató történeteket idéz meg.
A Tempus lemezanyaga egy szólóprojekt, visszatekintés a dalhoz a legnyersebb, legakusztikusabb formájában. A művekben szerepel egy preparált kelta hárfa és heterodox módon felhasznált akusztikus gitárhangok, mutáns folk, lélekkel teli és földhözragadt mesterségbeli tudással átitatva. Éteri impresszionizmus, amely egy durva, félelmetes, blueshoz hasonló transzban gyökerezik. Az angol és francia nyelvű dalszövegek az idő fogalma körül bontakoznak ki – a hozzá való viszonyunk, annak többszörös jelentései és dimenziói. Laura Perrudin francia hárfaművész és énekes-dalszerző, váratlan hangokat csal ki kromatikus elektromos hárfájából. A hárfa lehetőségeinek bővítésére és egy gazdagabb harmóniai nyelv megtalálására törekedve 2008-ban talált rá a lehetőségre, amikor Philippe Volant hangszerkészítő épített neki egy kromatikus, pedál nélküli, egyetlen húrsorral ellátott hárfát, amely lehetővé tette számára, hogy életre keltse kompozícióinak kanyargós harmóniáit. Kalandos zenei útját az elektromos kromatikus hárfával folytatta, egy olyan hangszerrel, amelyet kifejezetten neki készítettek. Modern világokba merészkedik, amelyek Debussy, Ravel vagy Wayne Shorter fúvós, impresszionista harmóniáit idézik.
A Tempus című album muzsikái a lélekkel teli dallamokat elektronikával és az impresszionista folk-ívekkel ötvözi, kizárólag az elektromos, kromatikus hárfa egyedi és ötletes használatára támaszkodik. Laura Perrudin kedvenc elektronikus kísérleteihez jellegzetes hangját kölcsönözve egy személyes és erőteljes univerzumot teremt. Ma is tovább kutatja azt a műfajt, amely egyre inkább a lélekkel teli, elektromos és táncolható popban gyökerezik. Dalszövegei a változó szerepek, perspektívák és maszkok világát vázolják fel. Szubjektív lencsén keresztül Laura Perrudin egy farkas, egy felhő, egy dal és egy máglyán elégetendő boszorkány egzisztenciális gondolatait és megszálltságát tárja fel. Hárfája és énekhangja egy hatalmas, elektro-akusztikus és költői ökoszisztéma dobogó szíve. Minden itt változik, fejlődik, él. Az elektronikus zene, a kezében, nem automatizált; a pillanat emberi érintésére támaszkodik. A francia és angol nyelvű dalszövegek egy terjedelmes, futurisztikus Odüsszeiát szőnek, nyomon követve az emberiség útját a mi korunknak összeomlásától az alacsony technológiájú utópiájáig.
…”Fejtsd ki az idő fogalmát, a hozzá való viszonyunkat, annak többes jelentéseit és dimenzióit!”…
Borbély Mihály – Looking back from Half Way
Egy rendkívül személyes, improvizatív szólóalbum a neves magyar multi-instrumentalista művésztől. Az egyes műsorszámok zenei vallomásként, valamint életének és hatásai összefoglalásaként szolgálnak. Különféle szaxofonokat, fuvolákat és klarinétokat felhasználva, a kortárs etno-jazzt a magyar népzenével ötvözve, széles érzelmi tájképet teremt. Az album zeneanyaga a legbensőségesebb művének számít, amely teljes egészében improvizációból született. Kortárs etno-jazzként vagy „vidéki jazzként” írhatjuk le, mély csendet ötvöz robbanékony pillanatokkal. Borbély szoprán-, alt- és tenorszaxofonon, klarinéton, basszusklarinéton, fuvolán, tilinkón és más fúvós hangszereken játszik. Merít a gyimesi néphagyományokból, Bartók szellemiségéből, és tiszteleg Steve Reich és Dave Liebman előtt. Élettapasztalatokat tükrözve személyes gyászt és ünnepi hangulatokat tár fel.
…”Ez az album a legszemélyesebb alkotásom: hol gyengéd, hol extravagáns, hol meglepően intim területekre enged betekintést, hol pedig egy leleplező, őszinte vallomás a zenében. Az első hangtól az utolsóig improvizáció. Csírája számos régóta dédelgetett zenei ötlet, melyek a belső fülemben érlelődnek, annyi zenei inspiráció és élettapasztalat lenyomata, és mint ilyennek szánom, hogy mentes legyen mindenféle önző virtuóz hangszeres megoldástól, villámgyors tempótól, művészi kompozíciós és improvizációs technikától – minden pillanatát a Zene iránti alázat jegyében fogtam fel. Ezt szolgálja a hangszerek sokaságának játéka, még ha néha másnak is tűnik. Nem a zenei bohóc „…és itt egy másik” hozzáállása vezérel; egyszerűen ezek a hangok és színek, amiket belül hallok, amelyekhez keresem a megfelelő eszközt, és ha ez visszhangra talál a hallgatókban, ők is úgy érzik majd, hogy a szóban forgó darabot azon a bizonyos hangszeren kellett eljátszani”…
…”Eddigi albumaim mindegyikét a jazz-előadás legtipikusabb formája, a kamarazene szigorú normáival közös zenélés hívta életre, és a legtöbb kompozíciómat konkrét zenekarokra és a bennük játszó kiváló zenésztársakra gondolva írtam. Mindig is élveztem alkalmi szólókoncertjeim zenei szabadságát, ami egy fúvós hangszeres számára végül is szokatlan fellépési helyzet, és bár régóta kacérkodom a felvétel gondolatával, vártam azt a pillanatot, amikor már nem tarthatom meg magamban. Az eredményt hallgatva örülök, hogy nem kapkodtam el; érnem kellett, és fel kellett nőnöm a feladathoz, mind személyesen, mind művészileg. És ha ezúttal a hallgatók az intellektuális-érzelmi oldal hangsúlyosabb jelenlétét fedezik fel a játékomban, akkor már megragadták a kulcsot a hangba szőtt üzenetek megfejtéséhez…”
Palotaï Csaba – Soulbread
Amennyiben eddigi szakmai életrajzát és sikereit áttekintjük hamar rájövünk munkássága igen szerteágazó. 1992-ben beiratkozott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. A jazz tanszéken Babos Gyula gitárosnál tanult. 1996-tól tanulmányait a Párizsi Nemzeti Zenei Konzervatóriumban (Conservatoire National Supérieur de Musique de Paris) folytatta. 1999 és 2003 között számos párizsi együttessel játszott. Dalokat szerzett, két rövidfilmet írt, és zenét írt egy színdarabhoz. Laurent Madiot énekessel gitárosként és zenei vezetőként, Bonzom énekessel pedig gitárosként és zeneszerzőként dolgozott együtt. 2000-ben zenei diplomát szerzett a párizsi Conservatoire National Supérieur de Musique-on. Megalapította a Grupa Palotai együttest, amely rendszeresen turnézik Franciaországban és Magyarországon. 2003-ban kiadta első albumát, a „Minimyths”-t a Grupa Palotaival a BMC kiadónál. A „Minimyths” c. lemezen Palotai Csaba trióra, kvartettre és kvintettre komponált művei hallhatók.
Az új album a kortárs jazz, a pszichedelikus rock és a folk elemeit hordozza magában, és gazdag lírai, felemelő dallamokban. Csaba nyolcadik albuma. A valószínűleg 2025 tavaszán otthonában rögzített albumon a tűzifa, a napsütötte tisztások, a lehullott levelek és a friss fű illata egy olyan évszakközi illatot alkot, amely csodálatosan illik a kora őszhöz. A művész munkájának, és 2016-os The Deserter című lemezének nemzetközi elismerése azóta az érdeklődés nem csökkent, sőt a 2025-ös Vive le Jazz fesztivál rezidens művészét köszönthetjük. A folytatásul készült Antiquity című album egyik dala a streaming platformok élvonalában található. A Soulbread méltó folytatás, amely bemutatja Palotaï magas szintű technikai tudását, zeneszerzői tehetségét és mély művészi világát. A gitáros új programja válasz a tíz évvel ezelőtt megjelent The Deserter című szólóalbumára, amely nemcsak a BMC Records katalógusának egyik legfényesebb gyöngyszeme, hanem nagy nemzetközi elismerést is kapott. Ez a repertoár visszatér az ugró ujjpengetős motívumokhoz, van benne egy kis elektronikus deep dive, proto-jazz kiegészítve némi szívszorító városi romantikával. Csaba Palotaï kezében az elektromos gitár a magány felfedezésének tökéletes eszközévé válik – újabb tisztelgés az eltévedt lelkek és az elesett hősök előtt.
…„Egyáltalán nem tudom, mi változott a játékomban, de az egyértelmű, hogy az évek során a barátokkal és a zenével való számtalan találkozás rétegekben halmozódott fel és táplált engem. Így hát ez az új album a Soulbread címet viseli. Magányos felfedezései során a legjobb dolog, amire egy zenész számíthat – messze túl a technikai tudáson –, az az, hogy táplálja azt, amit mi léleknek nevezünk.”…
Jű – Rudel
A JÜ zenekar alapító tagjai Mészáros Ádám gitárok, Hock Ernő basszusgitár, Halmos András dobok. 2012-ben történt budapesti megalakulásuktól számított évtizedben sajátos és újító hangzást alakítottak ki, ötvözve a free- és avantgárd jazz szabadságát, a post-, és a noise-rock lendületét, a kísérletező zajzenéket és a különféle népzenei hatásokat. Instrumentális kompozícióik dinamikusak és többrétegűek, az alkotás során a kollektív improvizáció az egyik legfőbb vezérlőelv. Koncertjeik különösen intenzívek, ahol a hallgató úgy érezheti, hogy aktív részese a zenei folyamatoknak, mivel ez a rendkívül energikus és vibráló hangfolyam egyszerre igényli a fizikális és szellemi részvételt. A felvételeken mindhárman énekelnek is.
2022-ben Halmos András dobos helyére Miklós Szilveszter (Rezervatum Orchestra, GreMi, AMP, Grencsó Collective, Trió Kontraszt) érkezett, akinek karaktere és játéktechnikája a koncertek során már integrálódott a trió univerzumába, ezen az albumon először hallható stúdiófelvételen is. Karaktere és játéktechnikája már a koncertek során beépült a trió világába, és ezen a negyedik stúdióalbumon, most először hallható. …„Amikor szembesültünk a dobos poszt betöltésével, nem volt könnyű, mert a kezdetektől fogva olyan új utakat szerettünk volna felfedezni, amelyeket korábban egyikünk sem járt be. Nehéz volt elképzelni, hogy tíz év múlva találunk valakit, aki nemcsak a nyomdokainkba lép, és egy űrt próbál betölteni, hanem aki új szintre emeli a zenekart, és friss fuvallatként szolgál. Nagyon gyorsan arra a következtetésre jutottunk, hogy érdemes lenne megkérni Szilvesztert, hogy tegyen egy próbát.”…
Szilveszter válasza egyértelmű volt: …„Már az első próbáktól kezdve nagyon felemelő érzés volt, hogy nem voltak kérdések, megértettük egymást, és egy irányba akartunk haladni. Nagyon jó érzés olyan zenét játszani, amitől fizikailag is úgy érzed, hogy elértél valamit.”…
A londoni RareNoise Records gondozásában megjelent első három album a JÜ nemzetközi ismertségét is megalapozta, olyan fesztivál- és klubfellépésekhez juttatva őket szerte Európában és azon túl is, mint a Ljubljana Jazzfestival, a Saalfelden Jazz Festival, a Cairo Jazz Festival, az oslo-i Nasjonal Jazzscene vagy a londoni Vortex.
További információ:
Budapest Music Center
1093 Bp. Mátyás utca 8.
https://bmcrecords.hu/
e-mail: info@bmc.hu
