A csodálatos zenei munkák mellett már régóta szeretnénk az érdeklődés középpontjába terelni a BMC felvételeit készítő hangmérnökök kiváló munkáját. A hazai akusztikai szakma kiemelkedő képviselője Szabó Viktor, megannyi BMC Records felvétel hangmérnöke, és Dóczi Bence gitáros, elektronikus zenész, hangmérnök munkássága már bevonult a kiváló felvételek tárházába.
A most ismertetésre kerülő hanganyagok készítői, közreműködői rangos külföldi „hangászok” mint például: Andrea Cutillo, Boris Darley, Kit Downes (BBC Jazz-díjas, Mercury Music Awardra jelölt, az ECM Records szóló művésze), Martin Ruch (Control Room Berlin) és a fiatal Észt hangmérnök Siim Hiob. Szinte mindegyikük dolgozott rangos produkciókban olyan stúdiókban, mint az Emil Berliner Studio, a Jazzanova Recording Studios, a Meistersaal Berlin, a Funkhaus Berlin, a Studio Bonello, a Fatoria Musica, a Bauer Studios, a Recpublica, a Zentrifuge vagy a „Die Wache“.
Az mindenkinek egyértelmű, hogy nélkülük nem rakhatnánk gyűjteményünkbe ezeket a lemezeket. A zeneszerzők és a hangszeres művészek mellett a technikai munkatársak minden produkció éltető elemei. Akár egy élő koncertet kell megvalósítani, akár egy inspiráló zenekari számot kell felvenni, a jazz műfaján belül minden stílust felölelnek, hogy megfeleljenek a produkció zenei igényeinek. Kiadott munkáik akár készülékek, hangsugárzók vagy komplett audio-rendszerek tesztelésére is alkalmasak. És, most lássuk mit alkottak az elmúlt időszakban!
A Transeuropeexpress Ensemble – On The Edges 3 című lemezén Hans Lüdemann oktettje Olaszországba invitál a felvételek főszereplői: Rita Marcotulli zongoraművésznő és Luciano Biondini, aki napjaink egyik legeredetibb és legvirtuózabb európai tangóharmonikása.
Az On the Edges első része még 2019-ben a marokkói Majid Bekkas közreműködésével valósult meg, kölni és budapesti koncertek és felvételek formájában, amelynek eredményeképpen megjelent az On the Edges 1 című album. A koronavírus-járvány miatt bekövetkezett, ismert nehézségek ellenére már 2020-ban létrejött a projekt második része, amelyben skandináv vendégművészek szerepeltek. Az On the Edges 2 felvételein a svéd énekesnő Sofia Jernberg és a finn gitáros, Kalle Kalima dolgozott együtt a Transeuropeexpress zenekarral.
És íme a folytatás az On the Edges 3 fizikai megjelenése! Az oktett alap-felállása francia és német muzsikusokból áll. Yves Robert harsonán, Silke Eberhard alt szaxofonon és klarinéton, Alexandra Grimal szaxofonokon, Régis Huby hegedűn, Sébastien Boisseau bőgőn, Dejan Terzic dobon és ütőhangszereken játszik. Nagyrészt Lüdemann kompozíciói hangzanak el, kivéve a „Rita in Paris” Marcotullié, a „Leggerezza” esetében pedig Grimal a társszerző. A darabok többsége összetett, helyenként bonyolult dallamokkal átszőtt, jellemzőek az éles hangulat- és tempóváltások. Lírai hangvételű a „Leggerezza” és a „To be or not to have”, utóbbi Biondini remek tangóharmonika-szólójával. A záró „Schnell” Terzic kompozíciója, amely lüktető ritmusokkal zárja a lemezt – a hangulatot a mindent átható mediterrán íz határozza meg.
…„Remélem, hogy a római nyár varázsa és melege valamennyire érezhető a zenében. Meghívjuk Önöket, hogy tartsanak velünk az úton”… – invitál Hans Lüdemann.
Leïla Martial és Valentin Ceccaldi – Le jardin des délices című zenei album címadó dala a muzsikus páros saját kompozíciója. A zeneanyag mintegy bevezető egy elbűvölő, képzeletbeli világba. Leïla Martial énekesnő kétségtelenül a francia jazz szcéna egyedi jelensége. Kísérletező megközelítésével és improvizációs képességével mindig lenyűgözi hallgatóságát. Pályafutása már duókkal kezdődött, amelyek elegendő teret adnak az improvizációra és a kísérletezésre. A legújabb projektben kreatív tandemben állt össze a virtuóz francia csellistával, Valentino Ceccaldi-val.
A két rendkívüli személyiség együttműködése nagyon összetartó, szerves és természetes – mondhatni össze stimmelnek – mert zenéjükből abszolút megérthető a másik kifejezésének eredetisége. Öt dal Barbara klasszikus áriákból, népdalokból és egy francia sanzonból készült kreatív feldolgozásai, amelyek kalandos improvizációk és hang kísérletek építőköveivé váltak. Hat kompozíció pedig közös, alkotói párbeszéd. A Le Jardin Des Délices album tele van az improvizációnak és a kísérletező kifejezésnek szánt terekkel, Leïla Martial az érzelmes, lágy sanzonéneklés mellett hangját különféle hangeffektusokhoz és improvizációkhoz is használja, teljes mértékben megmutatja, milyen ének-technikák vannak irányítása alatt. Mindez különféle hangszerekkel, ütős hangszerekkel és nem éppen a zenei gondolatok átadására szánt (közhasznú) tárgyakkal együtt rendkívüli hangzás-képeket hoz létre. A sok zengéssel és a különböző vokalizációk rétegzésével a hallgató a végtelen tér érzését kapja. A lemezanyag kompozíciói kifejezetten töredezett és sok teljesen különböző részt tartalmaz, olyan, mint egy külön történet vagy egy album az albumon belül.
Valentin Ceccaldi sokoldalú a kíséretben. A klasszikus játéktól a különféle absztrakt hangtartományokig, a határvonalas expresszivitásig vagy a hangszer kiterjesztett ütős technikáiig sokféle technikát vonultat fel, hogy hatékonyan kiemelje Leïla Martial kompozíciójának és ének technikájának különböző részeit. Együtt mesélnek el egy hatalmas zenei történetet, tele kísérletekkel, szabadsággal és improvizációval. A két művész felfogásában és megfogalmazásában a muzsika határozottan egyedi, de a stílus, az új zenei világok felfedezéséhez, mégis elérhetőbb a szélesebb közönség számára.
A francia szaxofonos-klarinétos Hugues Mayot, generációjának kiemelkedő jazz-zenésze, második albumával jelentkezik. A L’Arbre Rouge együttes jelenlegi felállása átfedést teremt a BMC Records körül kialakult francia „zenei családok” között, a korábbi vonósszekciót a La Litanie des Cimes két tagja, Clément Janinet és Bruno Ducret váltotta fel. Az Invocations című lemez dalaiban felfedezhető a kortárs klasszikus zene és az amerikai minimalizmus hatása. Ezzel együtt a különféle tradicionális elemek jelenléte meglehetősen diszkrét, viszont egyértelműen hangsúlyos. Az akusztikus vonós-fúvós kvintettben nincs dob, gitár, zongora, így a viszonylag nagy összeállítás ellenére kamarazenei hangzású. Gyönyörű, összetett zenéjük folyékony hatású zenei darabokban testesül meg, csipetnyi kísérletezéssel és pszichedeliával fűszerezve. A tagok nagyszerűen megértik egymást, hiszen egy percre sem lehet vitás, hogy mi legyen az „aktuális mulatság tárgya”, mert annyifélét ötletelnek így öten, hogy nem érnek rá unatkozni. A hallószerveink ingerküszöbét azonban egyszer sem lépik át, ami a hallgatóságnak is jólesik néha, akár csak a jazz finom változatossága.
A kitűnően szerkesztett lemezanyag számos zenei hatást magában foglaló, azokat professzori módon szintetizáló munka, mégpedig egy felettébb jó kvalitású kvintett részéről. Legyen az „látomásos”, kortárs hatásokkal operáló kamarazene, esetleg repetitív téma mögül „táncolva” előbújó nagybőgő-szóló, amelynek a kedélyét a szaxofon fokozza fel, vagy az álomszerűen bűvölő, fantáziadús, vonós-centrikus játszadozás. Persze hogy a fúvós hangszerek is belehúznak aztán emiatt úgy, hogy ne törjön meg az össznépi komplexitás. Dallam-központúság is kell nekünk? Naná! A My Sweet Blue Lullaby című szám alighanem ezért lett kitalálva.
A BMC Records kiadó jóvoltából még a megjelenés előtt kézhez kaptuk a Shadowlands – Ombres című zenei anyagát amely Angol és amerikai népdalok, Molly Drake-feldolgozások és kamara jazz a francia-angol-ír szaxofon, zongora és ének trió előadásában. Három ország három neves jazz-zenésze – Robin Fincker, Lauren Kinsella és Kit Downes – egyesítette erőit, hogy létrehozzák a Shadowlands triót. Kit Downes, az új brit szcéna kulcsfontosságú zongoristájának megfogalmazása keveredik Robin Fincker anglofil szaxofonos és klarinétművész, valamint Lauren Kinsella ír énekesnő zenei nyelvezetével. Költői repertoárjukban szerepelnek régi angol és amerikai népdalok (Death and the Lady, Roll on Buddy, Georgie), Molly Drake-feldolgozások (Woods in May, The First Day) és kreatív kamara jazz.
A megnyújtott, csillogó dallamokat a változó hanganyag glóriája veszi körül. Az árnyak apránként megnyúlnak és életre kelnek. A régi zene ötvözete által ihletett folk és a kortárs kamarazene egy formáját szövik meg, amely hangtextúrákban gazdag. Az európai kreatív zenei szcénák három vibráló hangja, a műfajok metszéspontjában ügyesen megállja a helyét, hogy együtt ugorjanak az ismeretlenbe, egy olyan repertoárba, ahol az improvizáció évszázados dallamokkal súrolja vállát.
…Az előadók, az adaptáció és az eredeti esszencia keresése között, új életet adnak a daloknak. Lauren Kinsella úgy forgatja a dallamokat és a szavakat, mintha a kortárs zene határain vizsgálná hol az eredeti zene és a szövegek. Robin Fincker tenor szaxofon és klarinét között, Kit Downes a Hammond-orgonáról zongorára és vissza folyamatosan vált, szövegeket és dallamokat világít meg… – Franck Bergerot kritikus, Jazz Magazin
…Lauren Kinsella több korból énekel népdalokat, és erőteljes, de finom formálási móddal rendelkezik, keretet biztosít, mely körül a többiek szabadon felfedező utakra indulhatnak. Kit Downes mindig megtalálja azokat a lenyűgöző tónusszíneket, amelyek akár a templomi, akár a Hammond orgonában szunnyadnak. Robin Fincker a finom, ötletes, átgondolt, klasszis játékos… – Sebastian Scotney, London Jazz News
A Caught in My Own Trap című lemezen az észt zongorista-zeneszerző Kirke Karja és társai a francia nagybőgős Étienne Renard és a berlini dobos Ludwig Wandinger, a kortárs jazz műfajában tevékenykedő, az avantgárd zenei struktúráktól a legérzékibb szépségig terjedő interpretációkat játszó muzsikus trió hallgatható. A lemez műsorának gerincét Kirke Karja kompozíciói adják. A hagyományos trió felállás korántsem hagyományos zenét mutat be. A szigorú szerkesztés mögött végletes érzelmek húzódnak meg, és jellemzően hatalmas energiatöltet fűti a karakterükben elég különböző, gazdagon színezett szerzeményeket. Étienne Renard amilyen fiatal, olyan rövid idő alatt nélkülözhetetlen taggá vált, Ludwig Wandinger a dobszett mellett egyre gyakrabban próbálja ki magát a kísérleti elektronika világában, illetve tűnik fel vizuális művészként és producerként is.
A csaknem egyórás album tizenkét dalt tartalmaz, amelynek fele a zongoraművész szerzeménye, másik felét mindhárom zenész dedikálja. A zongorista-zeneszerző Kirke Karja és a nagybőgős igyekezett hosszabb közjátékokat készíteni. A trió meglehetősen heves érzelmekkel szolgálja a hallgatókat. Senkit ne tévesszen meg az egyes felvételek tartalmába beleszőtt halkabb töredékek. Karja, Renard és Wandinger viharos zenét játszik, tele spontán interakciókkal és „hangsűrű”, átható csapatmunkával. A „Caught In My Own Trap” a kortárs fiatal jazz és improvizációs szcéna modern és vonzó arcát mutatja be. Rendkívüli, tele meglepő ötletekkel és lenyűgöző megoldásokkal. Egyszerűen kiváló.