Avagy nincs elég új a régi technikában?
Az asztalon (pardon: állványon) a csendes elegancia megtestesítője, a SENTEC EQ11 Phono Stage & Equalizer. Mondhatjuk így is, az angol megfelelője szerint, de nekünk lemezjátszó-előerősítő a tárgyiasult fogalom neve. A gramofon álmok egyre bővülő világában újabban nagy jelentőséggel bírnak az efféle dolgok. A Sentec svéd cég különleges, elektrotechnikai termékének segítségével egy kissé beleláthatunk a lemezfelvételek utáni hangzáskiegyenlítés kulisszatitkaiba is. Amiről a következőkben szó lesz az egy kicsit történelem, valamint a lemezbörzék és a nagyobb hanglemezgyűjtemények világa is.
A SENTEC EQ11 egy szerény méretű, csöves phono, a RIAA ipari szabvány és öt kiegyenlítési görbe (EQ) kiválasztására és természetesen az alacsony jelkimenetű hangszedők illesztője. A SENTEC EQ11 egy vonzó, acél alvázra szerelten kalapácslakk (hammertone) szürke készülékházban, arany eloxált előlappal, igazi retrográd hangulatú, de mai keletű csemege. A csőkészlet egy pár JAN GE 5751 (különleges 12AX7), valamint JAN Philips 6189W csövekből áll. Egyetlen, vintage-stílusú fekete gomb kapcsolható a hat választható beállítás közül imigyen:
1.)NARTB NAB (a régi)
2.) 78., Decca ffrr 78
3.) CCIR, Decca LP ffrr
4.) RIAA, New Orthophonic
5.) Columbia LP
6.) AES, Philips, Capitol
Ez a hat kiegyenlítés tükrözi legjobban az előforduló legtöbb nagy eltérést, amelyek gyakorta megtalálhatók a 45, a 33.1/3 és a 78-as fordulatszámú lemez-felvételek között.
Miért van ezekre szükség?
A hanglemezgyártóknál alkalmazott kiegyenlítési görbék nem teljes egészében felelnek meg a Recording Industry Association of America (RIAA) 1954-ben megalkotott, állítólagos nemzetközi ipari szabványának. Mielőtt 1955-ben minden rekordot megdöntött a lemezek iránti érdeklődés minden cég a saját verzióját alkalmazta a felvételi kiegyenlítésre. Addigra már több mint 100 kombináció volt forgalomban a Roll-off frekvenciák és azok meredekségének használatában. A legfontosabbak ezek közül a Columbia–78, Decca-amerikai (ettől különbözik az európai gyártású), Victor–78 (ebből is van különböző), Associated, BBC, NAB, Orthacoustic, World, Columbia LP, Decca ffrr 78. és a mikrobarázdás AES.
A Columbia Records 1948-ban bevezette a mikrobarázdás hanglemezt, a hosszan-játszó vinyl-t 33.1/3 fordulatszámmal és 12coll átmérővel. Nem telt bele sok idő az RCA Victor 1949-ben bevezette a 7coll átmérőjű 45-ös fordulatszámú kislemezt, ami nem volt hosszú játékidejű, de kicsi és olcsó és a legtöbb pop-sláger ezeken jelent meg. Az első sztereó vinyl LP 1958 körül jelent meg, de sztereó lemezek nem rögtön váltak népszerűvé, sőt gyakori volt, körülbelül 1965-ig minden megjelenést mono-ban is (vagy csak mono) préselték. 1970-ben indult meg a kereslet először a sztereó felvételek irányába főleg a felnőtt zene-hallgatók körében, akik előnyben részesítették a klasszikus és jazz-művészek lemezeit.
Volt 15 év, az 1955-1970 időszaka, amikor erős verseny alakult ki az európai és az amerikai lemezkiadók között. A lemezboltok és a rádióállomások gombamód szaporodtak, még a kis vidéki városokban is. A gyorsan változó piaci keresletet nem volt könnyű feladat ellátni népszerű művészek felvételeivel, slágereivel. Mindegyik lemezkiadó elkezdte értékesíteni a saját verzióját a jó hangzásra, valamint a jó zenét. Minden zenei producer és mérnök arra törekedett, hogy a legjobban dolgozza ki saját, speciális technológiájával elkészített lemezeit.
Ebben az időszakban, a RIAA keményen dolgozott, hogy érvényesíteni tudja az új „univerzális” normát a RIAA korrekciós kiegyenlítést a felvételhez és a lejátszáshoz. A RIAA által hipermodernnek tartott EQ hadilábon állt a stúdiók és a lemezkiadók szónikus identitásával. Ebből következően majdnem egy évtized telt el míg az összes kiadó összhangba jött az új RIAA előkiemelési stratégiájával. Ez az időszak volt a „nagy teljesítmények kora” a zenében. Charlie Parker, Elvis Presley, James Brown, Artie Shaw, Duke Ellington, Hank Williams, Johnny Cash, Ella Fitzgerald, Edith Piaf, John Coltrane, Frank Sinatra, Bob Dylan, Little Richard és a Beatles, valamint milliónyi más zenei zseni összes rögzített felvétele 1945 és 1965 között mono. A legtöbb ilyen művész eredeti felvételei a mono felvételi előírásokkal készült, nem felelnek meg RIAA szabványoknak.
Az audiofilek, „házi audio-fejlesztők”, és a felvételgyűjtők elsőként vették észre a kompatibilitás hiányát. A lemezjátszó-gyártók a kerámia és kristály hangszedőket értékesítették előszeretettel, mert ezekkel akarták „megszelídíteni” az egyre nagyobb dinamikát tartalmazó barázdákat, míg az elektronikai gyárakban a döntéshozók speciális előerősítőkkel válaszoltak a különböző lemezkiadók eltéréseire. Az RCA volt az első, aki aktívan lobbizni kezdett a RIAA szabvány elfogadásáért, és az első cég volt, amely eleget tett a bevezetési kényszernek 1955-ben.
A 1975-ben a legtöbb audiofil gyártó erősítőiből száműzte a hangszín-szabályozókat, a mono kapcsolót, és a változó EQ szelektort. Úgy gondolták már nincs nagy szükség „belerondítani” a jel útjába, jelszó a „tisztaság”. Negyven évvel később, van egy új kitörési pontja a High-End gyártóknak. Nevezetesen olyan új, mono és 78-as fordulatú lemezek lejátszására képes hangszedők és változtatható EQ-s előerősítő-fokozatok gyártása, amelyeknek célja, hogy segítségükkel mindenfajta lemez játszható legyen. Lehet egyes felvételek és jó préselések autentikus hangzása még sokkal élvezetesebb is!
Ha vásárolunk sok gyűjthető régi lemezt az 1965-ös év előtti korszakból, akkor biztosan észre vesszük, hogy a zene egyes lemezeken sokkal jobb hangzású, mint a többieken. A SENTEC EQ11 célja az, hogy a sok különbség eltűnjön. Az EQ11 kiválasztási EQ görbéi azok szerint a szabványok szerint van beállítva amelyekkel sok erősítő készült 1955 és 1965 között. Meg van az érzés, hogy pontosan mi hiányzik a legtöbb felvétel újrakevert változatánál, hiába az újra „elkészített” hangzás és az új 180grammos préselés! Az agyunk tudja, a szívünk emlékszik rá hogyan szóltak.
SENTEC EQ11 csöves előerősítő mozgó mágneses hangszedőkhöz
Csőkészlet: 2 x JAN G.E. 5751 (speciális 12AX7), 2 x JAN Philips 6189W
Előfeszültség szabályozás (1kHz): 29.5–30.6dB (EQ alapállapotban)
Bemeneti impedancia (1kHz): 45 k Ohm
Kimeneti impedancia (1kHz): 2 k Ohm
Jel/zaj viszony: 72.6dB (A-súlyozott) referencia az 1kHz 5mV-on
Gyártó: Sentec – Sweden
Johan Bernstrom a Sentec alapítója már 1967 óta ismert hifi körökben. A SENTEC márkanév 1973-ban került bejegyzésre az egyik a legjobb cég csövek és elektroncsöves áramkörök tervezésében, Svédországban. Sok sikeres terméket tudhatnak magukévá beleértve a kit-ben megjelent SE77 előerősítőt, a PA77erősítőt és az SP77 hangszórót. Az 1970-es években Mr. Bernstrom piacra vitte az SC8 előerősítőt, a PA8 végerősítőt és a TU8 FM tunert. Ezek rendkívül népszerűek voltak Svédországban még az 1980-as években is. Márkájához tartozik az egyik legelső Mos-Fet erősítő, a 120 W-os mono ACM1. Sokak szerint ez a típus a legjobban sikerült erősítőjük fennállásuk folyamán. A késő 80-as években csökkent a hifi piac Svédországban, de azért mégis 9 sorozat jelent meg, köztük az RCA előerősítő, a PP9, a Diana digitális-analóg átalakító, az SC9 előerősítő és a PA9 erősítő. Az 1990-es évek végére Mr. Bernstrom úgy döntött, hogy visszatér a korábbi csöves elektronikák kivitelezéséhez. Célja saját tervezésű és kivitelezésű transzformátorral ellátott erősítő, a kétszer 30 wattos M30 modell elkészítése. Az M30 erősítő 5751 és 6189 csövek mellett egy passzív előerősítőt tartalmazott, valamint EL34 végcsövekkel érte el a teljesítményt.
2002-ben Mr. Bernstrom döntött, hogy eladja a gyártó létesítményt, és nyugdíjba vonul. Tervei között azonban szerepelt, hogy a nyugdíjas éveit kisebb üzemekben kedvenc cső-projektek megvalósításával tölti. J. Bernstrom több mint 30 000 csövet halmozott fel, gyűjteményében több mint 15 000 darab az audio típus. Így indult az EQ10 78RPM phono equalizer sikerének útja és a cikkünkben bemutatott SENTEC EQ11 Phono Stage hódítása is.
