Volt idő, amikor még bőséges tartalmú, színes hifi-magazinok bibliaként okították a tapasztalatlan, idealista sztereó-rajongókat. A nehezen beszerezhető példányok kézről kézre jártak, betéve tudtuk az egyes fejezetek tartalmát, többnyire elhittük, ami ott le volt írva. Az akkori egyetlen hazai folyóirat, a Hifi Magazin, később Hifi Mozaik a magyarországi hiánygazdaság kellős közepén legendává vált. Akkor hagyták abba a megjelenést, amikor Magyarország a piacgazdaságra váltott. Bevallásuk szerint a hirdetők presszionálására cikkeik tartalmában már nem tudtak objektívek, függetlenek lenni. Az egymással versenytárs pozícióban lévő hazai forgalmazók importból származó termékeinek semmilyen összehasonlító vizsgálata nem történhetett meg, mivel a hirdetők gyakorlatilag a jó kritika megírására kényszerítették a szerkesztőket. Így bármilyen összehasonlítás értelmetlen.
Mielőtt a cikkek tartalmát vagy a felsorolt modellek ismertetését, de bármit is félre értenénk, le kell szögezni, a piacgazdaságban minden kőkemény üzlet. A gyártóknak/forgalmazóknak fizetniük kell, hogy szerepeljenek a magazinokban, évkönyvekben. A nyomtatott magazinok, lapok vásárlói a bevételhez csak „hozzájárulnak”. Az akkoriban itthon „csempész árunak” minősülő külföldi magazinokat, szocialista export-import nagyvállalatainak „világlátott” külkereskedelmi üzletkötői hozták, mindannyiunk csodálatára.
Az 1970-es években, egészen az 1980-as évek végéig terjedő időszakban a márkák és típusok hatalmas választéka annyira kezelhetetlen volt, hogy a külföldi szerkesztők, mutatván tehetetlenségüket, széttárták karjaikat. Elkövetkezett az az idő, amikor egyszerűen nem volt értelme az érdekelt felek számára, hogy megvásárolják a magazinokat, évkönyveket. Ettől függetlenül továbbra is kiadták, közzétették. Az európai hifi-piacon tapasztalható mély romlás 1980 körül volt és legalább tíz évig tartott. Pedig a veszélyes, sötét-fekete, „japán” felhők már 1963-tól kezdtek gyülekezni az európai gyártók feje felett. Majd még inkább 1978 körül egyre könyörtelenebbül fenyegetett a japán árudömping. Sok régi hifi-cég örökre lehúzta a rolót. Már 1978-ban a Nordmende és az ASC csődje idejében, a még kitartó Grundig is 1979-ben viharos időket élt át. 1980-ban a piaci eredmények elszámolásánál meglepő deficitek voltak kimutathatók. 1982-ben még a DUAL is feladta és csődöt jelentett. Sok más kis- és nagyobb gyártót soha többé nem láttunk.
Eközben a „színfalak mögött” kiderült, hogy sok szerkesztő vagy főszerkesztő nemcsak nagyon kevés elképzeléssel rendelkezik az adott témáról, de nem tudott ellenállni bizonyos kísértéseknek sem. Nem legenda, hogy a piacvezető magazinoknál (amelyek jó kritikáikkal az egész európai piacra hatással vannak) a gyártók a tesztelésre átadott készülékeket és hangsugárzókat otthagyják a tesztelőknél, íróknál, nem kérik vissza – a szerkesztők tulajdonába megy át. Ennek hatására jöttek létre az első „promóciós” kiadványok. Ezután a dominó nem dőlt tovább és megszokottá vált a csoport-tesztek hiánya. Aztán jött a többi magazin, és a szerkesztők megkapták az első kritikus leveleket, hogy miért ezt vagy azt a készüléket/hangsugárzót dicsérték, amikor egy másik magazinban az adott eszköz csak középszerűnek ítéltetett. A szerkesztőknek rá kellet jönni, hogy nem ők „fújják a passzátszelet”, nagyon oda kell figyelni a konkurens lapok értékeléseire.
…”2000-től, az internetes időkben egy magazin nem engedheti meg magának az ilyen szerkesztői szemetet”,.. – gondolta a kevés állandó olvasó/rajongó. Nos, ettől még messze vagyunk. Viszont akkoriban kialakult egy szokás: a jól ismert élelmiszerláncok üzleteiben, a helyi újságtartó állványokról levett magazinokat helyben olvasták az érdeklődők, majd fizetés nélkül visszatették a helyükre – addig a feleség bevásárolt az élelmiszer részlegeken. Lehet, hogy ez jó fogás a multiüzleteknek, de kifejezetten rossz a lapkiadóknak. A HiFi Stereophonie és a Fonoforum voltak az első hifi-magazinok abban az időben. 1962-től 1983-ig volt a „Hifi-Stereophonie”, (kezdetben „Hifi Stereo Praxis” – a Karl Breh főszerkesztő ideje előtt). Ez a magazin az alapja a többi magazinnal való összehasonlításnak. A régi magazinokban tartalmilag nagyszerű, néha még vicces, de mindenképpen figyelemre méltó szakcikkek is szerepeltek.
Csak egy német magazin volt „barátságos” a hifi-eszközökkel: a Fonoforum. Itt a lemezfelvételek, a készülékek és hangsugárzók „ideális” tulajdonságait ismertették, áttekintették és néha „bírálták”. Egy klasszikus felvételről egy olcsó, 98-as Marks lemezjátszóval készült meghallgatás, ami nagyon megosztó véleményt szült. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy 1961-ig (elkerülhetetlenül) a véleményhez hozzáadódott a rendelkezésre álló lejátszási eszközök minősége. A Fonoforum valójában a német lemezipar (rejtett értékesítési) kezdeményezése volt. Később a „HiFi Stereophonie” átszerveződött a „Stereoplay”-be. Az audio-piac eredményei 1983 elejétől lassan, de folyamatosan a deficit lefelé haladtak, majdnem bekövetkezett a szörnyű összeomlás. Sok kis lapkiadó majdnem egész havi munkája remittenda-ként (eladatlan visszatérő mennyiség) odaveszett. Időközben egyes időszaki „mikrokiadók” vagy bezártak, vagy néhányan csendben hallgatnak, néhányan megjelennek más kiadványokban.
Napjainkban a „fényes magazinokban” általános gyakorlat, hogy a ritka hirdetők határozottan befolyásolják a teszt-forgatókönyveket. Csak vessünk egy pillantást arra, hogy a gyártó márkák többsége ma a „ Harman International Industries, Inc.” részei. Mi ez, ha nem monopólium? Ezt mindig erősen tagadták – de nem vagyunk olyan hülyék, mint ahogy azt szeretnék. Az importőrök megfenyegetik a hirdetési kampányok lebonyolítóit, hogy nem fizetnek, ha semmi különös vagy akár valami rossz jön ki a tesztekből. Így relativizálódik a kritika, (mindenkinek valamilyen módon meg kell keresnie a kenyerét). Egyes főszerkesztők pletykák és később a szerkesztői levelek hamisítására vetemedtek, természetesen ez egy idő után bumeránggá vált, fel kellett állniuk székükből.
Mégis!!! Kinek van „a legjobb” vagy melyik „a legjobb”? Lehet valami a legjobb, bármi legyen is az, a mai világunkban mindig akad egy jobb, egy szebb, egy nagyobb, és ezzel együtt drágább. Nekünk lehet álom egy termék (vagyis az első alkalommal felbecsülhetetlen álom), amit egy vagy több év elteltével már hozzáférhetőbb áron kínálnak. 2012-től napjainkig a kereskedelmi ügyletek megjelenése az eBay-en ötletet ad a piaci részesedések statisztikai eloszlásáról kialakított véleményeknek. A technika, valamint az akusztikai minőség olyan magas szintet ért el, hogy a hallgató pszichéje sokkal magasabb prioritást kap, mint a valódi, komoly fizika.
