Az előző időszakban bemutatott tiszta hangok a trió- és quartet felvételekről szóltak. Azonban létezik hazánkban egy elkötelezett művészekből álló big band, akik nemcsak szólóban, nemcsak kis együttesekben tudják bemutatni tudásuk legjavát, de Fekete Kovács Kornél vezetésével nagy-zenekarban is megállják helyüket. A bizonyíték a Modern Art Orchestra Plays Bartók Béla – 15 Hungarian Peasant Songs című felvétel-gyűjteménye. A Bartók teremtette népzenei hagyományok ápolása a művek másként való megszólaltatásáról is szól. Bartók zsenialitása előtt tisztelegve, megtartva a mű eredeti hangulatát és mondanivalóját, az eredeti zongoradarabot áthangszerelve és kibővítve helyezték át más zenei környezetbe. Újra bizonyítást nyert, hogy Bartók mindig aktuális és az improvizációs zenével foglalkozók számára örök táptalajt biztosít.
A Tizenöt magyar parasztdal, a lemezen big-band-re hangszerelve szólal meg. Az 1914 és 1918 között keletkezett, 1920-ban publikált zongoramű, amelyben Bartók Béla az 1910-es évek során gyűjtött, számára legkedvesebb dallamokat dolgozza fel, új hangszerelésében kifejezetten a magyar stílus-jegyeket mutatja fel. A hangszerelők – Bacsó Kristóf, Ávéd János, Subicz Gábor és Fekete-Kovács Kornél – munkája, az eredeti műhöz való hozzáállás és a hűség, teret ad az elmélyülésnek.
A népes együttesben négy trombita, időnként öt szárnykürt, szoprán- és alt szaxofon, fuvola, tenorszaxofon, tárogató, duda, klarinét, bariton szaxofon, basszus klarinét, harsona, tuba, gitár, zongora, nagybőgő és dob adja fel a leckét a hangmérnöknek. Emellett a vendégszólisták, akiknek felállását akár csodálatos ötösnek is nevezhetjük (David Liebman – tenor- és szopránszaxofon, furulya, Dresch Mihály – fuhun, Lukács Miklós – cimbalom, Harcsa Veronika – ének és Gőz László – basszustrombita) is olyan hangzásteret kell adni, amelyben megtalálják a hangzási egyensúlyt.
Bartók tizenöt magyar paraszt dalának szóló zongorára írt előadása körülbelül tizenöt perc hosszú. Ezt improvizációkkal és különböző kiegészítésekkel 68 percre hosszabbítani Fekete-Kovács Kornél és a Modern Art Orchestra bravúrja. A professzionális hangszeres tudás mellett igazolt a zenetörténeti jártasság, a kulturális azonosságtudat, a kreativitás. A fúvósok összeállításában a szimfonikus zenekar rézfúvós szekciója volt a minta. Az összeállítás hangzásában sokkal rugalmasabbnak bizonyult, mint egy hagyományos big band. Ez a verzió az agresszív, hangos megszólalásra éppúgy képes, mint a puha, lágy hangzásra. A fafúvósoknál elengedhetetlenül fontos, hogy a hagyományos big band-re írt darabok mellett mindenki játsszon váltó hangszereken, fuvolán, klarinéton.
A remekül texturált előadás teljesen új koncertművé alakult. Az album koncepcióját Fekete-Kovács Kornél karmester adta, jelentős szabadságot biztosítva az eredeti népi dallamok kezelésében olyannyira, hogy a nyomtatott partitúra követése értelmetlen.
Ismerd és tiszteld a tradíciót, tanulj és fejlődj meggyőződésből, oszd meg ezeket másokkal is, a szíved legmélyéről! – ezt az ars poeticát tartotta szem előtt Fekete-Kovács Kornél. A kortárs jazz rajongói számára ajánlott, még akkor is, ha a puristák óvatosan fogják kezelni ezt az albumot.
Feltétlen ajánlásunkat nyerte el a következő album, Borbély Mihály Quartet – Grenadilla című CD-je. Borbély Mihály kreatív gondolkodású, magyar ízzel játssza az afro-amerikai eredetű jazz sajátos európai stílusát. Amit hallunk az egyfajta zenei alkímia. A nemzedékek találkozását jól szimbolizálja az a mód, ahogyan a divat felzárkózott Borbély Mihályhoz. A modern jazz révén a fiatalabb generációk már elsajátították azt, amit Borbély Mihály mindig is ismert a népzenéből – a furcsa ritmusokat.
Ugyanakkor Borbély Mihály és zenészei mindig arra törekszenek, hogy a matematikai jazz helyett természetesen folyó, gördülő zenét játszanak. Horváth Balázs nagybőgőn, aki stabil alapot teremt, Szabó Hunor G. dobok, aki szintetizálja a jazz, a népzene és a rock széles körű zenei érdekeit, valamint a fiatal multi-instrumentalista Tálas Áron, élénk koncentrált jelenlétet, ihletett előadást nyújt az előadás során.
(A grenadilla egy Dél-Afrikában honos, rendkívül tömör és strapabíró fafajta, amiből a nyugati klasszikus zenében használt klarinét és a magyar tárogató is készül. Mint tudjuk a fának lelke van.)
Borbély Mihály a nyolcvanas évek második felében kezdte az akkor tőlünk még látszólag távol álló zenét, a jazz-t – illetve a magyar és balkáni népzenét léptette reakcióba „műhelyében”. Ezen a lemezen hét különböző fúvós hangszerrel áll dialógusban. Ha elfogadjuk a zenészek és a hangmérnök hangzásról alkotott elképzelését, megkapaszkodunk a zongora, a klarinét és a szaxofon hangzásába, akkor már behunyt szemmel el tudjuk képzelni a dvojnice, kaval és a tilinkó hangszerek képét.
…”Bartók ihletésével a népzenéből táplálkozó modern jazz-t egészen másképp látom, mint a kollégák, akik valójában jazz zenészek vagy kortárs zenészek. Amikor játszom, azt keresem benne, ami fontos lehet a mai hallgatók számára”… – Borbély Mihály.
Ez a CD tökéletes példa, ahogyan a múlt és a jelen összekapcsolódik.
A Párizsban élő Szandai Mátyás generációjának kiemelkedő nagybőgőse, akinek játékát és saját zenei kompozícióit a világ sokszínűségére való nyitottság jellemzi. A hagyományok, a szellemi és a lélekfejlődés útjait tudatosan középpontba helyező zenész. A Szandai Mátyás Quartet – Sadhana című új lemeze kiváló. Az album anyagának sokféleségén túl jellemző, hogy a zenei anyagnak szép íve van, története, amelynek fonalán összekapcsolódnak a kompozíciók, tehát ez egy concept-album.
(A koncepcióalbum egy olyan zenei összeállítás, amelynek zeneszámainak fontosabb, nagyobb összefüggő jelentése van együttesen, mint külön-külön. A tartalom jelentését általában egyetlen központi narratíván vagy témán keresztül éri el, amely instrumentális, kompozíciós vagy lírai lehet. Külön álló, de tematikusan egységes zeneszámok gyűjteménye, amelyek mondanivalójának összessége meghaladja a részekét. A zenekritikusok között nincs konszenzus abban, hogy milyen kritériumokat kell meghatározni egy „koncepcióalbum” számára.)
…”Az együttes minden tagja különböző zenei hagyományokból érkezett, így mindenkinek van egy erős, egyéni kultúrából fakadó, erős ritmikai bázisa. Mind használjuk ezeket a ritmusokat, de elég absztrakt módon, ami az improvizációkban is megmutatkozik.”… – nyilatkozta Szandai Mátyás.
A lemez címe: Sadhana, szanszkrit eredetű szó, nagyjából azt jelenti, hogy „egyenesen a cél felé haladunk, valamit megvalósítunk”. Pontosan ez a Szandai Mátyás Quartet megközelítése, amely szellemi erővel teremti meg zenét. Egyfajta lelki építkezést szolgáló gyakorlatot jelent. (az egó meghal a meditációban – drámainak hangzik) Ez a tevékenység akár egészen hétköznapi mozzanat is lehet, mint például a virágok megöntözése. A lényege abban áll, hogy a mindennapi fizikai gyakorlatokat hogyan tudjuk a saját lelki fejlődésünkre irányítani.
Szandai Mátyás nagybőgősként sokféle, első osztályú zenei konstrukcióit a kifejezés erejével alapozta meg, és természetes módon élte át a hatásokat. A muzsika rajongóját ezek a hatások, a lemez hallgatása közben, időnként finom ecsetvonásokkal érintik. Az évek során Szandai Mátyás egyfajta zenei esszenciát desztillált az inspirációkból és most koncentrált cseppekben kínálja nekünk. A zenészek, ebben a felállásban, különböző zenei kultúrákból származnak, sőt, mindegyik több különböző forrásból merít. Nelson Veras gitáros brazil származású, (Pat Metheny gyermekkorában fedezte fel őt), a tenor-szaxofonos, Ricardo Izquierdo Kubában született, és elsősorban azért ismert, mert makacsul próbálkozik minden pillanatban megújítani improvizációs technikáját. Fabrice Moreau dobos francia: először a festészetben próbálta meg ábrázolni a hangulatokat, majd csak később váltott „hangzó ecsetre”. E négy zenész „ágai” összefonódtak a párizsi jazz-élet sűrű erdejében és létrehoztak valami nagyon rendkívüli dolgot.
A jazz akkor kezdődik, amikor a rock és más elemek találkoznak és összekeverednek. Alapvetően a jazz marad az alap. Nelson Veras elektromos erősítéssel gitározik, de mégis szorosan orientált az akusztikus hangzáshoz, így egyéni tónust hoz létre. Szandai Mátyás akusztikus basszuson különböző akcentusokat állít be, a dobossal együtt összekötő és alakító hatással vezeti a friss ritmusrendszert. A gitár meglehetősen domináns hatása mellett a szaxofon kiterjedt szólói érzékeny nyomokat hagynak. A lemez teli van izgalmas zenével, amely néha hűvös és intellektuálisnak tűnik, de pontosan működik, ahogyan azonnali érzelmi megközelítést talál. Nagyon kifejező, de meg kell találnia az utat az érdeklődő hallgatóhoz.
