A Rolling Stones Mobile. Híres, megénekelték, restaurálták, ma múzeum. Nem túl sok stúdió büszkélkedhet azzal, hogy dalban örökült meg, legalábbis egy kőkemény rock-klasszikus nótában.
A The Rolling Stones Mobile Studio eredeti koncepciója 1968-ban körvonalazódott, amikor Mick Jagger és zenésztársai úgy döntöttek, hogy a felvételekhez új környezetre van szükségük. Belefáradva a hagyományos stúdiók korlátaiba – 100 éves épületek, fehérköpenyes öregek, akik aggodalmaskodnak a vörösbe tévedő műszermutató miatt, a költségekről nem is beszélve – a Stones úgy döntött, hogy Jagger elegáns új hampshire-i vidéki házát, a Stargroves-ot használják az új zenei felvételek kipróbálásához. Az összes felszerelést becipelték a házba, majd valamikor Ian Stewart boogie woogie zongoraművésznek új ötlete támadt, hogy egy kisteherautóba pakoljanak be minden felvételhez szükséges eszközt. Így a banda oda mehet, ahová csak akar és akkor, amikor csak akar. Stewart konzultált néhány társával, akik kiváló mérnökök és producerek voltak, köztük Glyn Johns a Stones segédjével, majd a Helios Electronics-t bízták meg a beszereléssel és a beállítással.
A Mobile-t eredetileg csak a banda használatára szánták, de hamar vonzerőnek bizonyult más előadók számára is, akik élő felvételeket akartak rögzíteni, vagy hasonló szabadságot akartak szerezni. „Ez volt az egyetlen független mobil felvevőegység a környéken. Amikor összeállítottuk, nem tudtuk, milyen ritka – hamarosan kiadtuk a BBC-nek és az ITV-nek, mert csak ez az egy létezett. Ez egy újabb volt azon gyönyörű és véletlenszerű dolgok közül, amelyek a Stones-szal történtek”…– írta Keith Richards életrajzában.
A Rolling Stones Mobile nem egy átlagos stúdió, gyakorlatilag egy felvételek készítésére felszerelt furgon, ami 1971 decemberében a Montreaux Casino mellett parkolt le.
…”Mindannyian kijöttünk Montreux-be, a Genfi-tó partjára, a mobil stúdióval felvételeket készíteni. Nem volt sok időnk, a Grand Hotelben kötöttünk ki, üres volt hideg és csupasz, a Rolling Stones Mobile teherautó kint állt”… – mesélte Mick Jagger. A Montreaux Casino volt a helyszín, ahol a Deep Purple megkezdi hatodik Machine Head című nagylemezének felvételét. …„Úgy döntöttünk, hogy a zeneanyagot a színpadon rögzítjük, a környezet természetes akusztikáját felhasználva. Más szóval, készítünk egy stúdióalbumot élő körülmények között, szinte úgy, mint egy élő albumot, de közönség nélkül”… – emlékszik vissza a zenekar basszusgitárosa, Roger Glover.
Oké, de előbb Frank Zappa és Mothers Of Invention a kaszinó színháztermében játszák az utolsó koncertet, mielőtt a kaszinókomplexum az éves téli felújítás miatt bezár. A Mothers billentyűse Don Preston éppen szólóját kezdi el, amikor a hallgatóság valamelyik bolondja egy fáklyát lő a rattannal borított mennyezetbe és a helyszín azonnal lángra kap. A közönség menekül, a tűz, a The Mothers felszerelésével együtt, elpusztítja az egész kaszinókomplexumot. A Mobile Studio gyorsan odébb áll és a Deep Purple tagjai a közeli szálloda ablakán keresztül nézik a Genfi-tavon át szálló füstöt. Mivel nincs hely a felvételre, a banda kibérelte a Grand Hotel de Territet szállodát, ahol a legtöbb számot feljátszották a Mobile-ra. Akkor még nem tudták, hogy ez lesz a kereskedelmileg legsikeresebb albumuk és a leghíresebb daluk – egy hatalmas metál himnusz, a „Smoke On The Water”.
A The Stones az 1971-es Sticky Fingers album nagy részét a Mobile segítségével Stargroves-ban rögzítette. Amikor adó-problémákkal pácban találták magukat Franciaországba mentek, magukkal vitték a Mobile-t. Míg Jagger újdonsült feleségével, Biancával Párizsban telepedett le, Keith Richards kibérelte a Nellcote-ot, a Nizza melletti Villefranche-sur-Merben található, lepukkant villát, és az alagsort rögtönzött stúdióvá alakította át, amely a kinti Mobile-hoz csatlakozott. Az ezt követő felvételek a legendás Exile On Main Street duplaalbum lényegi részét tették ki. A Mobile ezután visszatért az Egyesült Királyságba, míg a Stones, megijedve a kábítószer-csendőrségtől, átugrott az Egyesült Államokba.
Sokak élvezték a Mobile által nyújtott szabadságot, amikor különleges, nyugodt felvételi hangulatra vágytak. Többek között a Led Zeppelin választotta helyszínnek a mobilt. A Zep gitárosa, Jimmy Page által készített, Andy Johns és Terry Manning által tervezett Led Zeppelin III-at nagyrészt ott rögzítették 1971 májusában és júniusában, miután Page és írótársa, Robert Plant felvázolták a dalokat egy nyaralóban. A beállítás jól működött és amikor szóba került a következő nagylemezük, a cím nélküli rúnákkal és „Stairway To Heaven”-nel, amit mindannyian Led Zeppelin IV néven ismerünk, megismételték a folyamatot. Az 1973-ban ezt követő Houses Of The Holy felvételére Stargroves-ba költöztek, ahol Eddie Kramer mérnök irányította a mobilt. A Mobile további híres felvételei közé tartoznak a The Who – Who’s Next valamint a Bob Marley & The Wailers Live előadása, amely 1975 júliusában a londoni Lyceum Theatre-ben töltött két éjszakán keresztül örökített meg a zenekar.
A rögzítési technikák fejlődésével a mobil technikai arzenálja, a hely szűke ellenére, folyamatosan frissült. Eredetileg maximum 20 bemenettel és nyolc sávos felvételi formátummal rendelkezett, de a munka miatt hamarosan 16 sávosra kellett frissíteni. A The Stones 1973-as európai turnéja során Mick McKenna mérnökként csatlakozott, a technikát 24 csatornára frissítve és 12 új bemenettel bővítve Ian Stewarttal dolgozott. 1982-ben hozzáadtak egy szinkronizáló számítógépet, amely lehetővé tette a hang- és videoszalagok tökéletes időben történő futtatását, ami lehetővé tette a Mobile számára, hogy műsort rögzítsen, majd kész hangot biztosítson továbbításra. Ez olyan művészeket vonzott, akik filmezni és rögzíteni is akarták koncertjeik hangzását. Az „ügyfelek” között volt Miles Davis, Willie Nelson és a The Chieftains.
…„Több dolog van a mobil üzemeltetésében, ami különbözik a stúdióban való munkától. Nagyon ügyelni arra, hogy ne kerüljön felesleges szerkezeti elem az asztalra és meg kell győződni arról, hogy minden nagyon jól le legyen rögzítve. Minden mikrofonunk és kábelünk zárt tokokban van, hogy amikor egy koncertre érünk, egyszerűen mindent ki tudjunk venni a teherautóból, és nagyon hatékony helyzetet teremtsünk. Olyan munkamódot kellett kitalálni, amely mindenkinek megfelel, és nem kell hatalmas változtatásokat végrehajtania ahhoz, hogy egy adott koncerten dolgozzunk”… – mesélte Eddie Kramer.
1996-ban a Mobile-t egy aukción eladták a New York-i Loho Studios amerikai cégnek, ahol élő fellépések rögzítésére használták olyan helyszíneken, mint a CBGB, beleértve Patti Smith és a The Ramones koncertjeit. Ma a Mobile értékes kiállítási tárgy a National Music Center területén Kanadában. Az Rolling Stones Mobil létrehozása precedenst teremtett arra, hogy a zenészek a stúdión kívül dolgozzanak, és meghonosodott az a gondolat, hogy a zenét bárhol, bármikor, korlátozások nélkül lehessen rögzíteni. Vitathatatlan, hogy minden idők legfontosabb rock-lemezei ezzel a technológiával készültek.
