Mára az elektroncsöves erősítő-gyártók száma – a két évtizeddel ezelőttihez képest – hatalmasra növekedett, ezzel párhuzamosan a nagy érzékenységű (hatásfokú) hangsugárzók iránti érdeklődés is folyamatosan növekszik. Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért is bajlódnánk 95-100 dB / 1 Watt / 1 méter érzékenységű hangsugárzók keresésével, amikor szinte korlátlan teljesítmény áll rendelkezésünkre félvezetős vagy digitális erősítőkből? Egyáltalán miért építenek 2 Watt teljesítményű, együtemű triódás (SET) erősítőket, amelyekhez rendkívül érzékeny hangsugárzókra van szükség? Mindez pusztán nosztalgia, vagy ezek az összeállítások számítanak audiofilnek? Ma sokaknak hallani kellene, „fel kellene fedezni” a trióda hangzását. Vannak, akiknek sikerül, vannak, akiknek nem – az ízléssel nem lehet vitatkozni – de, nem mindenki gondolja úgy, hogy a bolhányi teljesítménnyel működő triódás erősítők és a nagy hatásfokú hangszórók a legjobbak.
A hangszóró gyártásban a rendkívül kicsi mozgó tömeg iránti igény – a lehetséges membrán szakadás, valamint az esetleges lineáris és nemlineáris torzítás miatt – komoly kompromisszumokkal jár. Ne feledjük, hogy az „együtemű trióda mozgalom” nem a csúcsminőségű hangzás új ága, bár egy teljesen új dolognak szánták(!) Nem sok helyen lehet hallani kis-teljesítményű Single Ended Triode erősítést jó, nagy érzékenységű hangsugárzókkal kombinálva. A SET erősítő gyártás úttörői számára a hang a felvett zene élvezetének érdekes módjából egy irreleváns és fetisisztikus gyakorlattá vált. Egy maroknyi „audio-guru” által ajánlott felvétel hallgatásával, a rejtélyes hangeffektusok azonosításában túllicitálják egymást. A csúcskategóriás audio-gyártóknak nem kellett sok idő ahhoz, hogy a „SET-fiúkat” hipszterek-ként aposztrofálják, akik kevésbé törődnek a hangszer hűséggel.
A „hűvösségi faktor” könyörtelen, durván szűk tartományú hangvisszaadás-reklámjával csak a megvetésük vetekszik, mert minden olyan erősítőt vagy hangszórót lenéznek, amely archetipikus csúcsminőségű hangzást képvisel. Pedig, a csúcsminőségű hangzás a legjobb esetben lenyűgöző, nyitott és tiszta, mély basszussal, csillogó magas hangokkal és izgalmas térhatásokkal rendelkezik. A legrosszabb eset az amikor valami élettelen, unalmas, összeszűkült, nem drámai, nem vonz be, és képtelen bármiféle áramlást mutatni a zenében. A legjobb esetekben a Single Ended Triode hangzás olyan dinamikai csúcsokkal és drámai megjelenítéssel rendelkezik, amely az átlag zenehallgatót kizökkenti – plusz igazi zenei lendületet, jelenlét érzetet és hangszínt sugároz. A legrosszabb esetben a zenében nem helyes a basszus és a magas hangszínek leképezése, és olyan szintű a elszínezés, ami néhány dal után „kiűzhet” a szobából.
A természetes hatást és a drámát keresünk, és néha egy Single Ended Triode erősítő képes ilyen hangzásbeli nirvánát nyújtani. …”ez úgy hangzik, mint a zene! – whaooo… ez úgy hangzik, mint egy élő előadás!”… – mondják egyesek és újabb vásárlásokba kezdenek. Vagy túl ijesztő két darab 100-200 literes „hangládát” bevinni a nappaliba, vagy az elmúlt 30 év audio-hagyománya annyira belevésődött a gondolkodásmódba, hogy lemondunk a dologról és a jól ismert technika felé fordulunk. Lehet, hogy a hatalmas „szekrények” és az izzó elektroncsöves erősítők nem olyanok, mint amilyennek a rendszerünket képzelnénk. Lehet, hogy fix elképzeléseink vannak arról, hogy hogyan fog kinézni a rendszerünk, és az olyan is lesz.
A legtöbb rendszer-elemet inkább hangzásuk alapján vásároljuk meg. Drágának kell kinéznie, és mutatnia kell a teljesítményt, a hangsugárzóknak még „szexinek” is kell kinézniük! A drága audio-felszerelés kiváltja a férfi barátok elismerését, a követési szám növekedését számtalan vitafórumon, ahol az emberek képeket jelenítenek meg rendszereikről, és ők minden alkalommal gratulálnak, amikor újat vásárolunk. A „öreg motorosok” már nem törődnek túl sokat a vizuális megjelenéssel, viszont a jó kivitelezéssel kapcsolatos elégedettség és büszkeség – remélhetőleg – soha véget nem érő kérdés.
Sok mindent találni az interneten a nagy hatásfokú hangszórókról, főleg azt, hogy ezek a hangszórók mire képesek – és nem annyira arról, hogy mire nem. Tehát felmerül a kérdés: a nagy hatásfokú hangszórók képesek olyasmire, amit az alacsony hatásfokú hangszórók egyszerűen nem? Nos, ki kell próbálni egy 12-15″coll méretű, 96-100 dB / 1 Watt teljesítményű hangszórót, és hallgassuk meg, mit tesz a dobbal! Ennek alapján röviden el lehet dönteni, hogy kell vagy nem. A magas hangok hatása egy jó szélessávú hangszórótól nagyon különleges lehet, és így együtt megváltoztathatja a gondolkodásmódunkat. Szerény energiaszállítású erősítőkből magas hangzási szinteket lehet elérni, és már csak az a kérdés, hogy mi történne, ha egy „jól képzett” hangszóró-összeállítást egy jól merevített és jól csillapított kabinetbe helyeznék?
A mélysugárzókat gyakran használják elektronikus zene reprodukálására, csak éppen azt nem tudjuk megmondani, hogy a hangnak milyennek kellene lennie. Az elektronikus zene bármilyennek megszólalhat. Az akusztikus basszus (nagybőgő) nem összekeverendő az elektronikussal, és nem szólhat úgy, mint egy Fender gitár+erősítő összeállítás basszusa. Egy 2A3 SET triódából 2-3 Watt nem sok teljesítmény. Tudjuk, milyen az 5. vagy 10. sorban ülni egy klubban és egy jazz kvartettet hallgatni? Hangos. Amikor meglátogatunk egy szimfonikus zenekari termet, és mind a 70 zenész a színpadon van, és a tuttit húzza, az elég hangos – és azt szeretnénk, hogy hangsugárzónk képes legyen újrateremteni ebből a drámából. Az igazán nagy érzékenységű hangsugárzók árát meg kell fizetni, mint mindent a szélsőséges irányban.
Ha nagy érzékenységű hangszórókat keresünk, megtaláljuk a szélessávú hangszórók rajongóit, akik széles frekvenciatartományú, nagyon könnyű membránokkal rendelkező hangszórókat használnak, amelyek jóval 10 kHz feletti hangok lesugárzására is képesek, megkérdőjelezve a magassugárzók szükségességét. Csak a hangszórók akusztikus kiegyenlítése megengedett, keresztváltó alkatrészek határozottan nem! Tisztaság és egyszerűség. Már néhány adat birtokában is megpróbálhatjuk kiszámolni, hogy igaz-e, amit a gyártó cég állít. Elég gyakran találunk jelentős eltéréseket az igényelt adatoktól, általában túl nagy érzékenységet, túl alacsony Fs-t és túl alacsony Qt-t. Az Rms – a membrán felfüggesztésének mechanikai ellenállása (veszteség) N·s/m-ben – és a Cms (a felfüggesztés megfelelősége, m/newton (a merevségének reciproka) függenek egymástól. A membrán területe általában megfelelő, sőt a mozgó tömeg a hangszóró összeszerelése előtt mérhető. Minden hangszóró erősen nemlineáris eszköz, és az, hogy mit kapunk, attól függ, hogyan mérjük – erre nincsenek rögzített szabályok. Fontos dolog, amit gyakran hallunk a felvételről, az az apró részletek felfedése, olyan dolgok, amelyeket korábban soha nem hallottunk. De, ha megnövelünk egy szűk frekvenciasávot 3-4 dB-el, akkor mindig olyan dolgokat fogunk hallani, amiket korábban soha. Amit itt tapasztalhatunk, az néha nem az a képesség, hogy egy bizonyos hangszóró sokkal jobban feltárja a részleteket, mint mások, hanem egyszerűen az amplitúdó kérdése (lineáris torzítás), amely a felvétel egyes részeit „átlátszóvá” teszi. Igen, mert amit mi „életnek” és „tranziens képességnek” tekintünk, az nem más, mint az alacsony fi-szintű lineáris torzítás. Az amplitúdó és a fázis egyenetlensége lineáris torzítás. A zene nem így szól. Az ízléssel nem lehet vitatkozni, lehet, hogy összességében jól hangzik, de alapvetően torz jelről és alacsony feszültségről van szó. Súlyosabb a non-lineáris-, a harmonikus-, az intermodulációs torzítás és bármi, ami a rosszul felépített hangsugárzókból származhat. Bizonyos fokig megtanulhatunk együtt élni vele, de a hosszú távú zenehallgatás kérdéses.
Figyelemre méltó, hogy mennyire kevés impedancia-diagram található a nagy hatékonyságú terveken. Az utóbbi időben több frekvencia átviteli grafikon jelent meg, de az impedancia? Úgy tűnik, senki sem akar beszélni róla – vagy a gyártók nem akarják megmutatni – pedig az impedancia diagramok sokat mutatnak arról, hogy a hangszórók hogyan teljesítenek az adott kabinetben. A magasabb frekvenciák sokat mutatnak a teljesítményről, a rezonanciákról. A hatásfok fordítottan arányos a mozgó tömeggel és arányos a membránfelület és a BL szorzatának négyzetével. Három alapvető paramétert kell egyensúlyban tartanunk, a méretet, a hatékonyságot és az alsó frekvencia-kiterjesztést, mint a kompromisszumot a hangszóró építésben. Minél nagyobb egy paraméter fontossága, annál inkább engednünk kell a másik kettőnek. Ha a méret nem korlátozó tényező, akkor nagyon mély basszust és nagyon magas hatásfokot kaphatunk. Ha a méret korlátozott, fel kell áldoznunk a hatékonyságot – vagy az alsó frekvenciák kiterjesztését. Ha nagy hatékonyságot és kis hangerőt szeretnénk, fel kell áldozni a mély basszust. A helyzet az, hogy nem kaphatjuk meg az egészet egyszerre.
A hatvanas és a hetvenes évek hangsugárzói gyakran rendelkeztek nagy hatásfokú papírmembrános hangszórókkal – pedig a brit konstruktőrök a 78-80 dB/2,8 V érzékenységű bextrén membránok felé tartottak, amik híressé váltak semleges hangzásukról. Pl. Rogers, B&W, Spendor, stb.
Ami a brit hangsugárzók iskolájában nem volt (a Tannoy-n kívül), az talán néhány más kivitelezés gyorsasága és csillogása – elsősorban a JBL, Altec és mások. Ezek a gyártók biztosították az úgynevezett „nyugati parti” hangzást, ami egyenlő a „csinn-bumm” cirkusszal. Sok lendületes basszus és sok magas hang.
Lenyűgöző hangzás, fantasztikus tisztaság régi hangszórókból? Hogyan szólhat még mindig jól valami, ami régi? Az egész az elektroncsöves erősítésen múlik? Nem, a hangszóróktól és az erősítőkön együtt múlik. Miről szól a zene? A hangok sebessége és a dráma, amit nagyon kevés modern hangszóró képes kezelni. …”Emlékszem egy barátomra, aki majdnem leesett a székről, amikor meghallotta, hogy egy pergődobot keményen ütnek meg. Úgy értem, ez olyan, mint egy koncerten”… A modern hangszórók számos paraméterben jeleskedhetnek, de arra készültek, hogy kis helyigényből mély basszust készítsenek (sőt a feleség tűréshatárának is meg kell felelni = WAF), nem pedig egy pergő-dob valósághű reprodukciójára. Mi azért az elektroncsöves erősítőket és a nagy hatásfokú hangsugárzókat részesítjük előnyben.
