Létezik olyan, hogy kamarajazz? A válasz igen. A különböző főirányokon belül, a hetvenes évektől kezdve, mindig is létezett, a poszt-bop és free- korszakban gyakorlatilag mindennel párhuzamosan. Hogyan lehet felismerni? Többnyire halk tónusú, sokszor redukált hangszer mennyiséggel, a középpontjában fúvós hangszerekkel és vonósokkal, a dobokat gyakran kolorisztikusan és antiretorikai módon használva, különösen figyelve a hangszínekre, gyakran implicit ritmussal jelennek meg. Mindenki hozzáadhatja a saját sound-ját. Azért is, mert mindenkinek megvan a maga elképzelése a kamarajazzről: mivel ez nem egy igazi iskola, hanem egyfajta közös szál, különböző felfogási szinteken. Azonban vitathatatlan, hogy a jelenlegi jazz nagy része ezeket a formákat részesíti előnyben, talán egy népszerű örökség visszanyerésével kombinálva. Engedelmes jazz, valamilyen módon gyakran leíró, elegáns, néha kicsit sznob, amely inkább az imént feljegyzett paramétereket preferálja.
Olaszország egyik leghíresebb gitárosa és zeneszerzője Maurizio Brunod egy nagyon tapasztalt és sokoldalú művész, aki Norvégiában él. Fontos együttesekben játszott és jelentős jazzművészekkel működik együtt. Brunod a Svartisen lemez gyönyörű anyagát Norvégiában, két nagyszerű norvég jazz zenésszel, Ivar Antonsen zongora- és Bjorn Alterhaug bőgő művészekkel vette fel. A lemezanyag elkészítésében Paolo Vinaccia, az ütős zene „festője”, (aki Olaszországban született de, 2019-ben bekövetkezett haláláig Norvégiában élt), és John Surman a szaxofon nagymestere is jelentősen közreműködött. John Surman a tíz dalból álló album egy részében kvintetté alakítja a kvartettet. Nem csoda, ha őket a kritikusok a legmagasabb rangú zenészekkel együtt említik. (Vinaccia legendás státusza Európa egyik legjelentősebb dobosaként örökre megmarad – aki találkozott vele, annak az élmény felejthetetlen lesz. Kedvességével és mindent átölelő emberségével valóban hiányzik.)
A Svartisen album zenéje alapvetően Bruno eredeti dalaiból áll. Az eredmény kivételes szintű: minden dal a törődés, a stilisztikai kutatás, a kifejezés egy kis remeke, hála mind az öt zenésznek, akik a szerzeményeket is jegyzik, mindegyik eredeti zenemű. A hangulat változatos, és maga Brunod stiláris eklektikáját tükrözi, aki nem modoros, elektromos és akusztikus gitárjainak minden aspektusa iránti mély szenvedélyéről árulkodik.
A „Svartisen” Norvégia második legnagyobb gleccserének neve. Nem hasonlít annyira Észak-Olaszország gleccsereihez, viszont az ihletett zene mintha csak azt akarná hangsúlyozni, mennyi közös van az itt muzsikát művelő művészek között. Szaxofon, zongora és gitár, a dallamötlet, mindaz, ami kölcsönhatásba lép Vinaccia dobjainak feltűnő lágyságával, és Alterhaug bőgőjátékával. A „Lara’s Dance” című számban Brunod latin zene iránti szenvedélye kiütközik, egy érzéki és napfényes lassú tételben, amelyben a John Surman szaxofonja a maga nagyon telt hangszínével és lágyságával csodálatos kontrasztot teremt – az elektromos gitár pedig szinte kontrapunktban halad. Teljesen megváltozik a regiszter az „Isen” című számban, melyben az ütős intro harapós és hideg metálos hangokkal játszik, egy szorongató, földalatti harmonikus keverékkel, amiből kiszabadul a gitár, a hangok magmájában, miközben a nagybőgő lassú ostinatót kalapál. A „Gaucho”-ban ismét megváltozik a hangulat: Ivar Antonsen gyönyörű zongoráján a jobbkézjáték kristályos hangokat enged, Brunod gitárjával pedig intenzív a párbeszéd. A „Rosa”-ban ez a párbeszéd kontraszttá válik abban a pillanatban, amikor a lágy balladai hangulatot hirtelen megszakítják Brunod torz, sötét és szélsőséges hangjai.
A Svartisen album zeneanyagát 2009. áprilisában kettő nap alatt, a Rainbow Stúdióban vették fel. Fantasztikus zenészek találkozásának eredménye egy olvasztótégelyben, amit a természet és a barátságos, nyitott légkör ihletett. Maurizio Brunod megtiszteltetésnek tekintette, hogy az oslói Rainbow Stúdióban, az egyik legnagyobbal, Jan Erik Kongshaug hangmérnökkel, a legendás ECM hangzás megalkotójával rögzíthette ezt az albumot. Ez a lemez igazi fordulópontot jelentett Brunod karrierjében, aki ettől a pillanattól kezdve fontos együttműködéseket kezdett nagy-kaliberű művészekkel, tovább erősítve jelenlétét a jazz világában. Akkoriban ez a mű csak CD-n jelent meg, és ma, annyi év után végre elérhető hanglemezen is, ami Walter Bertolo és a Digital Sound által végzett értékes analóg remasteringnek köszönhető. A 180 grammos tiszta vinyl verzió, limitált, mindössze 350 példányszámban készült.
Maurizio Brunod stílusa a latintól a jazzig, az elektronikustól az avantgarde zenéig terjed. Évek óta az egyik legjobb olasz gitárosnak tartják. Koncertjeihez az oktatói munkát is hozzáadva haladóknak tanfolyamokat tart az Ivrea’s Music Stúdióban, és nagyra értékelt nyári színpadokat szervez. Lefordította Scott Henderson és Snétberger Ferenc néhány szemináriumát is. Szinte az összes, fontos fesztiválon részt vett Európában, Oroszországban, Afrikában és az USA-ban. Számos rádió- és TV-műsor fogadta vagy közvetítette zenéjét. A vele készült interjúk különféle olasz és nemzetközi zenei magazinokban jelentek meg.
Maurizio Brunod gitározik, és ügyesen koordinálja ezt a projektet. Ezen a lemezen különleges vendég a Nagy-Britanniában élő John Surman szaxofonos, a jazz világ egyik legnagyobb művésze. A szuggesztív skandináv atmoszféra, valamint a Smelte Digelen Jazz Fesztiválon megismert helyi zenészekkel való együttműködéssel a gitáros úgy dönt, hogy életet ad ennek a projektnek, amely eredeti dalokból és néhány erre az alkalomra írt dalból áll, melyeket klasszikus és elektromos gitáron játszik. Nagyon fontos lenne, hogy hamarosan itthon is élőben hallgathassuk mert minden figyelmet megérdemel, már csak azért is, mert rengeteg értékes hang hallható ebben a figyelemre méltó „olasz-norvég” műben – ezzel is bizonyítva, hogy az olasz jazz sokkal inkább fontos ma, mint valaha.
Mivel a zeneanyag, az előadás, az akusztikus hangszerek dominanciáját tükröző analóg eszközökkel készült felvétel minősége kitűnő alapanyag egy audio-rendszer hangzás-minőségének megítéléséhez, ezért a kiadást az Audio Analogue cég szponzorálta.
