„Csak fiataloknak” szólt egykoron a Magyar Rádió ajánló zenei műsora. Az akkori fiatalok ma nagypapák és nagymamák, viszont közülük kerültek ki az évtizedeken át hűséges hifi-rajongók és a ma is vájtfülű audiofilek. Szerkesztőségünk és partnereink lehetőségei szerint, az audiofilek kedvébe járva, különböző felvételeket ajánlunk. Olyanokat amiket előszeretettel hallgatunk, termékbemutatókon és kiállításokon is gyakran lejátszunk. A felvételek és a hanglemez illetve CD-kiadványok fel vannak vértezve olyan tulajdonságokkal amelyekkel egy komplett audio-lánc minden vonatkozásban értékelhető, kvalitásai bemutathatók. Tehát, a „font-end legeleje” rendben van, annak érdekében, hogy a High-End rendje-módja szerint megszólaljon. A kifejezetten erre a tevékenységre szakosodott STS Digital Recording Studio és kiadó bemutatása korábbi cikkünkben itt olvasható: http://hangzasvilag.hu/bemutatkozik-az-sts-digital-recording/ Tehát, ha feltesszük a STS Digital Recording Studio által kiadott lemezeket különleges zenei csemegékkel találkozhatunk.
A cég aktuális kínálatában igényes jazz-muzsika, klasszikus zene és több különleges tesztprogram válogatás található, melyekkel egyrészt mindenki letesztelheti, mit tud a hangrendszere, másrészt valóban kitűnő zenei anyagokkal kényeztetheti fülét, lelkét. Az előadók és az általuk prezentált muzsikák széles választékában megtalálhatók a következők:
Az 1945. május 5-én alapított Dutch Swing College Band jelenlegi felállásában rögzített felvételek ízelítőt adnak a fúvóshangszerek, a bendzsó, a nagybőgő és a dobok szving hangzásából. A lemez címe 100 Years of Jazz szerepel az együttes hivatalos lemez-listájában is. Ennek a lemeznek birtokosa kezében tart egy darabot a történelemből, a jazz történetéből. Míg a Dutch Swing College Band egészen pontosan 78 éve működik, a jazz története több mint 100 évre nyúlik vissza. Egy évszázaddal ezelőtt az Original Dixieland Jass Band zenészei voltak az elsők, akik felvettek egy jazz számot, ami a nagy áttörést jelentette a jazz zene fejlődésében. Ezeknek a férfiaknak a tiszteletére és a műfaj iránti nagy szeretettel rögzítették és adták ki ezt a hanglemezt. A 100 years of Jazz műsora visszatér abba a korszakba amikor ez a csodálatos zene született, a hagyományos jazz átfogó gyűjteményét tartalmazza. Minden szám analóg felvétel, amelyet egyetlen munkamenetben készítettek el. A Soprano Mood dallamát, a Strange Peach és a Doghouse Blues című számokat Peter Schilperoort, a Dutch Swing College Band alapító atyja írta – először 1948-ban adták ki. Az Original Dixieland One Step című nyitószám a valaha kiadott első 78 fordulat/perc sebességű jazz lemezen volt. A Dutch Swing College Band, Hollandia vezető és legismertebb jazzzenekara, éves repertoárjukból frissítő feldolgozásokat az összetéveszthetetlen hangzásában egy megfiatalodott zenekar játssza, olyan energikusan, mint még soha. Ez „vegytiszta” analóg felvétel, Hollandiában, 2017.05.16-án készült. A Dutch Swing College Band továbbra is garantálja a hagyományos jazz zene professzionális, világszínvonalú előadását. A swing zenekart széles körben a holland jazz névjegyeként tartják számon. Tavaly a Dutch Swing College Band sokadik alkalommal indult világkörüli turnéra; Anglia, Magyarország, Dánia, Németország és Svájc, Hollandia, majd Thaiföld voltak az állomásai. Reméljük, hogy olyan élvezettel hallgatja ezt a lemezt, mint ahogyan az előadók játsszák!
A Music In The Original Marantz Age válogatáslemez keresztmetszetet ad a „régi nagyok” felvételeiből. A régi nemzedékekből sok zenésznek a zene élménye az élő műsorokban, koncerteken kezdődött. A következő nagy lépés az előadások stúdiófelvétele volt. Zenészként és hangszerelőként az első feladat az volt, hogy a technológia segítségével egy élő előadás varázsát megragadják és abban a „kis szalagcsíkban” elraktározzák, amit ma mesterszalanak nevezünk. Az ötvenes évektől a hatvanas évekig ez volt az analóg hangzás aranykora, amire emlékeznünk kell – mármint a stúdiókból származó hangokra és az audio-feltalálók, például Saul Marantz által otthoni használatra készített hangzására. A gomboknak és tekertyűknek vonzereje van, amelyet egy stúdióban ki lehet használni, és egy teljesen új audio-ipar indult be. Meg fog lepődni a régi felvételek hihetetlen hangján! Furcsa módon összességében 3%-os torzítás van minden analóg felvételben, mint például a csöves erősítők esetében (hát nem bánjuk)… ha összehasonlítjuk a régi analóg felvételeket az új 24 bites felvételekkel, úgy tűnik, túlzottan klinikailag hangzanak – mindennek köze van a torzítás hiányához. …„Minden hangszernek megadjuk a szükséges teret, így az eredeti hangzás és hangulat segítségével kialakítható a különböző hangszerekre jellemző hangzás. A szaxofon úgy szól, mint egy szaxofon, és nem úgy, mint egy klarinét, a zongora pedig úgy szól, mint egy zongora, és nem úgy mint egy elektromos billentyűzet. Végre az ezen a lemezen található felvételek visszavezetnek azokhoz a napokhoz, amikor a felvételkészítés modern korszaka elkezdődött. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy az Ön számára minden előnyt biztosítsunk annak érdekében, hogy messze túlmutassunk a legjobbak legjobbjain. Csak hallgatni kell!”… – Fritz de With, az STS Digital alapítója, műszaki igazgatója, audiofil és hangmérnök
Az előadókra igazán nem lehet panasz: Hollywood Bowl Symphony Orchestra / Judy Garland in Carnegie Hall / Ames Brothers / Sarah Vaughan / Julie London, hogy csak néhányukat említsük.
A blues, a folk és a jazz műfajában rangos előadó a Carolin No megnevezésű zenészpáros. Albumuk a November Songs című moll-ban írt dalok összessége. A duó 2007 óta Carolin No néven lép fel, eddig hat stúdióalbumot, számos kislemezt adtak ki. Míg a zenekari show koncepciója a zenével szinkronban vetített filmeket és látványelemeket tartalmazza, addig a duó műsorok tisztán akusztikusak. A Carolin No egy elegáns hangú énekesnő, Caro köré alakult folk zenekar. A lemez 11 gyönyörű dalt tartalmaz különféle akusztikus hangszerekkel és vonósokkal vegyítve. A Carolin No stílusát minimalista pop-ként írják le, különösen a korai időszakban, majd a második Loveland stúdióalbum megjelenésével az énekes/dalszerző irányba, és a blues, jazz, country hatások felé irányul. Az eddig megjelent albumokon, a megszokott szerkezetektől mentes, nyitott dalformák találhatók. Saját koncepciójuk szerint a Carolin No nem szívesen kötelezi el magát a zenei példaképek mellett. A műveltség, a sok hatás és kettejük széles zenei ízlése miatt a teljes mű nehezen minősíthető.
Elektronikus hangzásvilág találkozik akusztikus slide gitárokkal, gömb alakú textúrák konkrét ütemekkel, minimalista dalok állnak a blues és gospel hangzású feldolgozások mellett. Elsősorban csúcskategóriás berendezéseken kiváló minőségű hangzást biztosít, például a finom hangszínek harmóniáját, az egyes hangszerek felbontását, a háromdimenziós hangteret és a zene energiájának magával ragadó érzését. Ha az audiofilia szerelmese vagy, mindenképp ajánlom, hogy hallgasd meg. A DMM Mastering módszerrel készült, 180 g-os audiofil LP kiváló analóg hangminőséget biztosít. Az előadók: Carolin Obieglo – ének, ukulele, harmonika, zongora
Andreas Obieglo – zongora, ének, gitárok, ütőhangszerek
Tillmann Wehle és Rebecca Carrington – cselló
Ralph Rousseau – A Pritty Thing című lemezén a Viola Da Gamba hangzásában gyönyörködhetünk. A művész egy 6 húros hangszeren játszik, amelyet George Aman készített a 18. század elején. A Viola Da Gamba ma már nem egy jól ismert vagy gyakran játszott hangszer, de a XVI. és XVII. századi zene szerelmesei számára ezek a Tobias Hume (1579-1645) skót zeneszerzőtől származó kompozíciók mindegyike egy kinyilatkoztatás. A Viola da Gamba rendszeres hangszer volt Ralph az elmúlt 20 évben játszott lenyűgöző koncertjein.
Egy gamba játékos számára Hume zenéje a szabadság ritka érzését kínálja. Személyéről egyrészt szinte semmit sem tudni, másrészt minden darabját egy kis leíró címmel keresztelték meg, utalva az eredetére. Ez a kombináció – természetesen magán a kottán vagy a tabulatúrán kívül – egy csodálatos nyitottsághoz vezet, ahol az egyébként ismeretlen személy néhány szava az egyetlen dolog, ami, mint gondolat tovább folytatódik. Mindenesetre Hume zenéje a Viola Da Gamba, mint szólóhangszer birodalmába repít. A felvétel az utrechti Ferences Kolostor kápolnájában, teljesen analóg módon készült. Az egyetlen módja annak, hogy az analóg eljárás igazságát belássuk, a hanglemez. Az analóg felvételi technika megköveteli, hogy a felvételeket egyvégtében készítsék el. Tehát ennek a felvételnek semmiféle szerkesztése nincs, minden, amit hallani, pontosan úgy szól, ahogyan az a kápolnában hangzott.
Egyenesen a keverőpulttól érkezett a jel a vágógépre az Old Betsy – The Sound Of Big Ben Webster című lemez elkészítéséhez. Talán hihetetlennek tűnik, de ez „Big” Ben Webster szaxofon hangja audiofil minőségű felvételeken(!) Ben Webster, a jazz egyik nem elégszer emlegetett hőse, valódi neve Benjamin Francis Webster (1909 – 1973) más néven „The Brute” vagy „Frog”. Befolyásos amerikai jazz tenor szaxofonos, lélegzetelállító szaxofon játéka régóta ismert volt a jazzrajongók körében. Géniuszát tökéletesen reprezentálja ez az album. A nagyon különleges, 180 grammos lemez, amelyet az STS Digital 1967-es mesterfelvételről készített, szuper jó minőségű préselése, a zenehallgatás örömét szolgálja. Az együttes tagjai: Dick Katz szabadúszóként dolgozó zongorista, Alan Haven hammond orgona, Spike Heatley nagybőgő, Tony Crombie dob.
Mivel korszakok kiemelkedő alakjai, felérnek Big Ben géniuszához, ezért a közreműködők között meg kell említeni Alan Haven (1935 – 2016) autodidakta jazz orgonistát, aki a 60-as években komoly sikereket ért el több film-klasszikushoz – mint a Goldfinger és a From Russia with Love – írt muzsikáival. Jazzdobos barátjával Tony Crombie-val történt fellépéseiért és felvételeiért többször kivívta a kritikusok elismerését. Rengeteget kísérletezett billentyűs hangszerekkel és ezek jazz zenében alkalmazható effektusaival. Alan Haven két jelentős albumot is felvett a CBS-nek, mindegyiken élvezhetjük a jellegzetes Lowrey Heritage Deluxe orgona hangzását, amelyet az 1960-as években fejlesztettek. A Lowrey Heritage Deluxe modell bármelyik Hammond orgonához illett, hangzásban akár versenytársak is lehettek. Hallhatjuk a lemezen Dick Katz (Will Friedwald Katzt) szokatlan harmónia-érzékkel megáldott zongorista játékát, akit Benny Carter és Coleman Hawkins szaxofonosok, valamint Carmen McRae és Helen Merrill énekesek kedvence volt. A lemez hangminősége valóban kiváló. A hangszerek rájuk jellemző hangszínen, nagyon pontosan szólnak, a felvételi terület a két hangsávban egyenletesen el van osztva, és pontosan meg lehet határozni, hol vannak a zenészek, a sztereó kép, nagyon részletes jelenlét-érzettel széles és jól beosztott. Az „ottlét” illúziója rendkívül reális. Az a benyomás, hogy ezt az anyagot aprólékosan masterelték, ez egy nagyszerű munka.
Következő ajánlatunk a tangó zene iránt érdeklődőknek, és a latin táncok kedvelőinek szól. A Tango Extremo csoportot Tanya Schaap hegedűművész alapította, aki az együttes művészi mozgatórugója. A felállás nem teljesen megszokott, de idővel kiderült, hogy számos zenei lehetőséget rejt magában – a zenekar hangzása ezért is egyedi. A Tango Extremo régóta ismert merész projektjeiről, ezért nem volt teljesen váratlan, hogy létrehozták ezt a különleges projektet. A hegedű, szaxofon, zongora, harmonika és bőgő nyújtotta harmóniákat a dél-amerikai kikötők dallamvilága inspirálta. Az elmúlt időben az argentin Río de la Plata vidékének zenéjére és a tango nuevo idiómából származó különféle keresztezésekre specializálódtak. Az együttesnek sikerült olyan helyet meghódítania a zenei életben, amelyet nem lehet egykönnyen figyelmen kívül hagyni. A csapat a legkülönfélébb színpadokon játszik, a jazzfesztiváloktól a klasszikus koncertteremeken át a tangószalonokig. A Tango Extremo volt az egyetlen nem argentin zenekar, amely fellépett a Buenos Aires-i fesztiválon, amely a világ legrangosabb tangófesztiválja!
A Tango Extremo Live LP az első és egyetlen nagylemez a Tango Extremo-tól. Az együttes „Maestros” színházi programjának egyik koncertjén vették fel. A „Maestros” produkció a Tango Extremo színházi programja egy óda-csokor számos klasszikus zeneszerzőhöz, akik bár különböző hátterűek, de mindegyiknek megvan a maga egyedi zenei szépsége a tangó területén. Az LP a korábbi repertoáron kívül olyan újonnan felvett anyagokat tartalmaz, mint a La Habanera és a La Torreador a George Bizet által komponált Carmen című operából.
Egy nagyágyú a végére, Lils Mackintosh – A Tribute To Billie Holiday című lemeze, nem mintha a többi kisebb ágyú lenne. A többszörös díjnyertes jazz és blues énekes, Lils Mackintosh a holland jazz szcéna egyik legkiválóbb művésze. Itt „Lady Day” szellemét közvetíti, tisztelegve az ikonikus énekes előtt, olyan dalokkal, mint a God Bless the Child és a Fine Romance. Billie Holiday élete egyetlen hosszúra nyúlt hanyatlás, ami csak az őt hallgatók fülében lecsapódva képes feloldódni. Billie Holiday fekete volt, ráadásul nő, emellett mindig a saját feje után ment, ami megengedhetetlen volt a szórakoztatóiparban, ahol feketeként másodrangú, nőként pedig eleve csak megtűrt és kihasználható személynek számított. Senkihez sem hasonlíthatóan törékeny, melankolikus hangjában mindvégig ott tükröződött az sorsa. Ennek fényében különösen tragikus a kontraszt a fiatal éveinek bátor, mégis bizonytalan vitalitása és az utolsó időszak színevesztettsége közt, amelyet azonban az élet és az életmű ismerete torokszorítóan hitelessé tesz. Utolsó éveiben időnként Ben Webster öblös tenorja ellenpontozta az eddigre némileg erejét vesztett hangját. Kevesen voltak Billie Holiday-hez foghatók.
Az emléklemez felvételének, a repertoár elékneklésének feladata nem idegen Lils Mackintosh jazz- és blues-énekes számára. A holland jazz élet egyik legkiválóbb művésze együtt dolgozott Oscar Peterson, B.B. King, Scott Hamilton, Georgie Fame, a Rosenberg Trio és a Dutch Swing College Band művészeivel is. Lils Mackintosh hangját és előadásmódját gyakran Billie Holiday-hez hasonlítják, de ez az összehasonlítás legfeljebb felületes. Bennük az a közös, hogy képesek belemerülni egy dalba, és úgy énekelni, mintha a saját történetük lenne. De, ezt leszámítva Mackintosh hangzása nagyon is az övé. Több oktávos hangtartományán belül két határozottan eltérő hangot használ hangulatteremtésre. Alacsonyabb fekvést az inkább blues jellegű, és telt meleg hangzást a magasabb, rekedtest a melankolikus hangulatú, egy kicsit durva élű dalokhoz. Mackintosh azonnal felismerhető időzítése és megfogalmazása példaértékű.
Az ismertetett és ajánlott felvételeken a „hangzást előállító-lánc” elején a legjobb Schoeps mikrofonokat, a Siltech arany vagy ezüst kábeleit és a Van den Hul rézkábeleit használják. A hibátlan hálózati áram biztosítása érdekében is fejlesztéseket hajtottak végre. A gyártási folyamat minden lépése során ellenőrzik az eredményeket, összehasonlítva a lejátszott anyagot az eredetivel. A CD-lemezek és vinyl LP-k gyártói általában vonakodnak finanszírozni az ilyen magas színvonalú minőségellenőrzést. Az STS ebben is különbözik, mert élvezi a legjobb audio-berendezések gyártóinak pénzügyi- és eszköz-támogatását. Az STS-nek sikerült a lehető legmesszebbre jutni a High-End Audio hangzásának színvonalában. Nagyon büszkék arra, hogy a világon megrendezésre kerülő összes jelentős High-End Show bemutatóit (Guangzhou AV Fair, Shanghai International High-End & Hi-Fi Show, Hong Kong High-End & Audio Visual Show, Norddeutsche Hifi Tage, High-End München) referencia-felvételekkel látják el.
„Azok számára, akik könnyen emészthető, kommersz zenét keresnek, nem biztos, hogy ezek a lemezek megfelelőek. Csak az nyer különleges élményt, aki kinyitja szívét és fülét és belép ebbe a világba.” – Fritz de With, az STS Digital alapítója, műszaki igazgatója, audiofil és hangmérnök
Disztribútori információk:
Forgalmazó: Streamaudio Kft
Internet: www.streamaudio.hu
Telefon: +36-30/530-6192, +36-30/211-5253
