A SZTEREÓ
A térhatású hangzás domináns elterjedését a ’60-as években a sztereó hosszan-játszó (Long Play) hanglemez és az FM rádiózás térhódításának köszönheti. Az otthoni élvezhető felvételek elsődleges eszköze az orsós, szalagos magnetofon volt, élelmes audiofilek a hanglemezeket felvették szalagra. Kialakultak a lemezbarát körök, gyűjtők, kölcsönzők, a rengeteg hanglemez a magnó-felvételek érdekében is forgott tovább. Csillaguk később elhalványult a ’60-as és ’70-es évek lemezjátszó és hangszedő arzenáljának piacvezetése, valamint a hanglemezek gyártásának fénykora miatt. Az első kísérleti sztereó rádióműsorok a 1950-es években voltak. Ezekhez a sztereó adásokhoz be kellett állítani egy FM állomást (ez volt az egyik csatorna, mondjuk a Left), míg a másik csatornát (Right) egy AM állomás sugározta. H.H. Scott konstruált egy dual-band tuner-t, a 330 típusjelűt, ami egy időben vette a jobb AM csatorna és az FM, a bal jeleit. Ez volt az úgynevezett simulcast sztereó.
Az első valódi sztereó FM tuner, amely a multiplex sztereó dekódoló rendszert használta nem érte el a piacot 1962-ig.
A Fisher MPX–100 multiplex adapter hátsó fertálya fel volt szerelve állítható sztereó-egyensúly (balance) szabályozással, ellentétben Leonard Feldman MX–101 típusával. A szerelési útmutatót közzétette az Audio Magazine 1961. július írásában. Miután a sztereó FM adások elterjedtek az FM tuner-ek piaca exponenciálisan nőtt, sőt egy teljesen új termék is megjelent.
Mivel az FM vevőt, az előerősítőt és a végerősítőt egy házba építették a receiverek gyorsan uralták a piacot. Az így konstruált készüléket olcsóbb építeni, sőt otthon-barátabbak, mint a különálló komponensek.
A ’60-as évek másik fontos trendje fokozatosan szorította ki a vákuumcsöveket. A híradástechnikában és vele a szórakoztató elektronika terén óriási piacot nyert a tranzisztor. Japán hifi cégek soha addig nem látott sikereket könyvelhettek el a korai ’60-as években. A Pioneer, a Yamaha, a Sony, a Sherwood, a Kenwood és a Sansui minden beírt a piac nagykönyvébe, olyan termékeket, amelyek specifikációi messze meghaladták az USA-ban készült cső alapú készülékek paramétereit.
Természetesen, ha mai ismereteink birtokában belegondolunk a specifikációkba kiderül, hogy az ezekben a leírásokban közölt teljes harmonikus torzítás (THD) adatát tudni kell értelmezni. A számok nyelvére lebontott torzítás értékét az első, második, harmadik és negyedik felharmonikusra vonatkoztatva másképpen fogja fel fülünk és agyunk. Ha akkor sok audiofil lett volna, látta volna, hogy a torzítási jellemzők a korai tranzisztorok esetében a sokkal rosszabb páratlan számú harmonikusokat jelentették, mint a csöves elektronikák esetében. Sok hifi kedvelő váltott csövesről szilárdtest elektronikára és felfedezte, hogy a hangzási eredmények nemhogy fejlődést hoztak volna, de még lépést sem tartottak az eddig elért eredményekkel a minőség élvezetével. Mindezek ellenére, a tranzisztoros erősítéstechnika nyilvánvaló hiányosságainak tudatában, 1963-ban még a kitartó elektroncső-támogató cégek is vezetek be félvezető alkatrészeket gyártmányaikban.
A Harman Kardon cég az első solid-state készülékeinek megjelenésekor azt a kifejezést használta saját hirdetéseiben – amely Stu Hegeman-nak tulajdonítható – hogy „Straight Wire with Gain”. Egyszer volt, hol nem volt, a Stu Hegeman által tervezett Citation „A” pre-amp kiütéssel győzött, bebizonyítva, félvezetőkből is lehet remek erősítőt csinálni. A Citation „A” modellben lévő nagyszerű áramköri elrendezés iskolapélda, ki- és becsúsztatható formában tartalmazott könnyen eltávolítható al-áramköröket, hogy a hibás tranzisztorokat könnyen lehessen cserélni. Ez volt a „műszerészek álma” a moduláris felépítés hajnala.
A tranzisztoros rádiók és a receiverek képezték az áruházak kínálatának gerincét, így vált ismertté a félvezető a hifi-piacon. Az üzletek szórakoztató elektronikai részlegei előrecsomagolt, előre összeállított sztereó rendszereket kínáltak (mintha csak ma lenne, ebben egy jottányit sem fejlődtünk – a szerk.), amelyek egy lemezjátszó, egy erősítő és egy (1db!) hangsugárzóból álltak. Jellemző márkák a Scott, a Harman Kardon Nocturne, de megtalálható volt sok Garrard lemezjátszó és Pickering hangszedő, valamint AR hangszóró is.
Az üzletbe berobbantak és eltűntek cégek, néhány kisebb, perifériák gyártására szakosodott manufaktúrának felvirágzott. Jó példa erre Joe Grado cége a Grado Labs. Ő 1948-ban kezdte. Mindenekelőtt feltaláló, és audio designer, de amennyire meglepő operaénekes is volt. Tervezett és épített hangszedőket, lemezjátszó hangkarokat, fejhallgatót, mikrofont, és – már semmin sem lepődünk meg – légcsavarokat (!).
A JansZen Acoustics céget egy másik tervező-zseni Arthur A. Janszen vezette, aki úttörőnek számít az elektrosztatikus hangszóró kialakításában az Egyesült Államokban. A cégnél dolgozó legendás feltalálók csoportjában ott található Edgar Villchur akusztikus mérnök, Leo Beranek hangszóró designer, Roy Allison és a gyártási mérnök/forgalmazó Henry Kloss, akinek halála előtt egy zseniális „utolsó” terméket köszönhetünk a Tivoli rádiót.
A kezdetekben talán a legkevésbé volt valószínű, hogy Julius Futterman audio designer terveit és áramköri variációit folyamatosan több mint ötven éve és még most is alkalmazzák. Keze nyomán vezetékezett, kimenő trafó nélküli (OTL) erősítők jöttek létre, amiket vallásos buzgalommal vettek elő Quad tulajdonosok, mint Harvey Rosenberg, aki később feltámasztotta Futterman terveit a New York Audio Labs. cégnél.
A rajongók és gyűjtők azzal érvelnek, hogy a McIntosh, a Marantz, a Scott, a Fisher, az AR, a KLH és a Dyna mind a későbbi High-End cégek mind tudták mi a teendő az adott időben és modelljei kitaposták az utat a mai kor fejlesztéseinek eléréséhez. Rengeteg kísérletük az egyes alapegységek tökéletesítésében és az alkatrész felhasználás területén rámutatnak, hogy mi már mit ne tegyünk kutakodásaink közepette.
A nagy gyártó-vállalatok, mint a McIntosh vagy pl. az Audio Researc bizonyítják, hogy High-End Audio cégek életében sok tényezőn múlik mi hogyan alakul ki, de még mindig hű kell maradjanak a fő küldetéshez és ez nem más, mint az ügyfelek bizalma.
Hamarosan a rádió-adás, a műsorszórás megszületésével és fejlődésével folytatjuk.
