A hangszóró rács hallhatóan rontja a hangminőséget? A frekvenciaátviteli mérésekben az eltérés jól látható, ezért hallható is – legalábbis a jó hallásúaknak – bár nem szabad azt mondani, hogy egy-két osztállyal rontja a hangzást. Sok függ az adott esettől – mind a hangsugárzó szerkezetétől, mind a tulajdonos érzékenységétől. Maga a rácsszövet, ami általában akusztikailag nagyon átlátszó, a legkevésbé felelős a jellemzők változásaiért – legalábbis a hallgatási főtengelyhez képest kis szögtartományban. Nagyobb hatást gyakorol a rácskeret, amelynek belső szélein (a hangszórók felől) hullám visszaverődéseket generál, majd ez zavarja a közvetlenül a hangszórókból érkező hullámokat, ami végső soron a hangzási jellemzők egyenetlenségét okozza. A változások eloszlása a váz-geometriától, a hangra gyakorolt hatás a karakterisztikák „kezdeti” alakjától is függ. Néhány esetben nehéz megmondani, melyik jellemző a szebb, ráccsal vagy anélkül; legtöbbször azonban a rács ront a helyzeten – bár jogunkban áll eldönteni, hogy emiatt száműzetésre ítéljük-e.
Miért kellene a hangszóró érzékenységét Watt-ban megadni a műszakilag megfelelő 2,83 Volt helyett? (a 2,83 V 1 Watt-nak felel meg 8 Ohm-on.) Az érvelés az, hogy a 2,83 V-os mérés hátrányosan érinti a tervezőket, akik nagyobb, mint 8 Ohm impedanciájú hangszórókat is terveznek.
Ez azt jelenti, hogy 2,83 V-nál kevesebbet „termelnek” mint 1 Watt. Ezzel szemben azokat a tervezőket jutalmazza, akik hangszóróinak impedanciája kisebb, mint 8 Ohm, mivel ezek a hangszórók 2,83 V-on több mint 1 W-ot „termelnek”.
A 2,83 V-os adatnak két indoka van. Először is, a feszültség akusztikus megfelelője a hangnyomás. Ha az érzékenységet SPL/Watt értékben adjuk meg, akkor összekeverjük az érzékenységet a hatékonysággal, és elkövetjük a „dimenziós eltérés” hibáját, mert az állítás mindkét oldalán lévő kifejezések nem egyenértékűek.
Másodszor, az érzékenység megadásának előnye a hatékonyság helyett az, hogy az változatlan marad, függetlenül attól, hogy mekkora a hangszóró impedanciája, mivel feltételezzük, hogy az erősítő mindig képes biztosítani a szükséges áramot a 2,83 V fenntartásához.
Bár úgy tűnik, hogy az 1 Watt jelentős hang-teljesítményt produkál, egyesek azt gondolhatják, hogy nincs olyan nagy különbség a 80 dB-es és a 90 dB-es hangszórók között. De van! A 10 dB eltérés a szubjektív hangerő megduplázódását jelenti. Így a 90 dB-en játszó hangszóró úgy tűnik, mintha kétszer olyan hangos lenne, mint a 80 dB-en játszó hangszóró. Ez nyilvánvalóan elég nagy különbség, még a kezdő hallgatók számára is könnyen észlelhető.
Míg az SPL mérése triviálisan egyszerű, a hangteljesítmény mérése rendkívül nehéz. Egy hangszóró a hangot térszögben adja ki, amelybe sugárzik. Ezért a hangszórót körülvevő gömbben több száz vagy akár több ezer ponton kellene mérni a hangnyomást, vagy el kell helyezni a hangszórót egy úgynevezett maximálisan visszhangzó helyiségbe. Egyik sem praktikus megoldás. A műszakilag megfelelő specifikáció az érzékenység kell, hogy legyen, az SPL adott távolságában (1m) 2,83V bemenetnél.
Hangsugárzók bejáratása. Az új hangszóró egyetlen része, amely a vadonatúj, dobozban lévő állapotához képest, több órányi játékidő után megváltozik, az a pille. Ezzel nem mondunk újat. Sok pille pamutból vagy fenol gyantával impregnált Nomexből készül. Amikor új, a pille kissé merev lehet, ami néhány órás játék után elpuhul. Egy-két óra lejátszási idő közepes hangerő mellett általában több mint elegendő ahhoz, hogy a pillét lágyabbá és rugalmasabbá tegye. A fontos kérdés az, hogy változik-e a hangzás a bejáratás előtt és után? Valóban igen – egy kicsit. Előfordulhat, hogy a mélysugárzó vagy a közép/mély hangszóró egy kicsit halkabban szól, valamint bejáratáskor a hangsugárzó rendszer teljes Q-értékének egy kicsit csökkennie kell. A középmély hangszórók esetében a Q-értékének csökkenése befolyásolja a felső mélyhang rezonanciáját, így a 250 Hz alatti frekvenciák kevésbé tűnhetnek torznak. A fenol gyantával impregnált hangszóró-pilléhez, az optimális frekvenciájú teljesítmény eléréséhez, néhány óra betörés szükséges.
A hangszórókban lévő lengőtekercs nem más, mint egy darab vezeték (vagy talán kettő), amely egy henger köré van tekerve. A tekercset rugalmas vezetékekkel rögzítik a hangszóró csatlakozókhoz. Ezt különösebben nem kell kondicionálni, mert a vezető ér, amikor egy hangjel átmegy rajta, nem rendezi át a molekuláit, kivéve azt az esetet, ha annyira felforrósítja a vezetéket, hogy az már „világítani” kezd. Persze az elektronok ugrálnak a réz molekulák között, de ez nem rendezi át őket.