Ön kétféle elhelyezési mód közül választhat! Az egyik az „ott van helye” a másik pedig az ott van „a” helye. Egy betű eltéréssel komoly harc alakulhat ki. Gondoljunk a keresztes háborúkra (egylényegű, és hasonló lényegű, a latinban csak egy i betű a különbség – a történelem órának vége), mert legalább ekkora, családon belüli harc alakulhat ki egy hangfal elhelyezéséből!
Azzal valószínűleg mindenki tisztában van, hogy egy hangsugárzót a helyes hangzás elérésének érdekében van értelme ide-oda „taszigálni”. Az ideális hely megtalálásáról, külső körülmények hatására (feleség ellenkezése, helyhiány, ott nem mutat jól, stb.) sajnos sok esetben lemondunk. Aki így választotta ki a hangfal helyét, azok számára nincs mondani valónk, a cikk tovább olvasása elpazarolt idő lesz.
Aki viszont nem akarja ész nélkül taszigálni a hangfalait, azok most segítséget kapnak a fizikai háttér megértéséhez.
Arról van szó, hogy ideális esetben minden hangtartománynak egyszerre kellene megérkezni a hallgatási pozícióba, ám ez elméletileg és gyakorlatilag is rettenetesen nehéz feladat. Miért is? Mert nem minden frekvenciatartomány terjed egyformán a térben! Míg a magas hangokkal célba lehet lőni, a közepek szórása olyan, mint egy zuhanyrózsáé, az ultra mély meg gömbhéj formában terjeng. Ha ez még nem lenne elég, sok hangfalon hátul van a kicsatoló cső (basszus-reflex nyílás), ráadásul néha több is. Ideális esetben(!) minden gyártó úgy hangolja a készülő hangsugárzóját, hogy annak koherens (ez volt az utolsó szakszó, ígérjük) legyen a hangzása, azaz időben együtt fut minden frekvenciatartomány. Ez a dolog bizonyos kategória felett természetes, hihetünk benne. A nagy kérdés az, hogy ha a hangok a különböző hangfalakba beépített hangszórók membrán felületeiről egyszerre válnak le, akkor mi szükség van a tilitolira?
A problémát a visszavert hangok okozzák. A hangsugárzóból érkező, úgynevezett direkt hangok, amiket a hangfal generál. A szoba kemény és félkemény felületei az első falról visszaverik a gömbhéj formában visszakunkorodó mélyeket, a hátsó falról pedig visszaverődnek a közepek és a magasak. A puha felületek, mint szőnyeg, fotel, kanapé, és a jól megrakott könyvespolc csillapítják a visszaverődéseket, ezért javarészt hangzás-barátnak tekinthetők. Ám, a szoba sarkaiban tanyázó pókok „halmaza” kevés a csillapításhoz, ott bizony létrejön egy határozott visszhang. Ne a Tihanyi Visszhangra gondoljunk, a késleltetési idő itt sokkal rövidebb. Éppen csak annyi, hogy elhomályosítsa a gondosan megkonstruált hangzás képet. Ügyes, és/vagy szerencsés tologatással fókuszálható a színpad ábrázolás a hallgatási pozícióra úgy, hogy a visszavert hangok ne zavarjanak sokat.
A fent leírtakkal minden magára valamit is adó hangfal tologató zenerajongó tisztában van, lehet többször is hallott róla. Most jön az, amit kevesen tudnak! A lélekbe gázolás első lépcsőjeként kicsit bele kell merülnünk a hangolt üregek és a kicsatoló csövek világába. Az egyszerűség kedvéért tekintsük mindkettőt tökéletesen méretezettnek, különben annyi változós lesz az egyenletünk, hogy képtelenség lesz átlátni. Leginkább látványos a mély-hangszórók esetében lehet a dolog, pedig a közepeknél is igaz, ha tartalmaz külön hangolt kamrát és dedikált kicsatoló csövet. A tanmesét lehet úgy kezdeni, hogy mindenki megértse. A hangolt üregben a levegő csillapítja a membrán össze vissza rángatózását és szépen elsimítja az átvitelt. Ez addig tökéletesen igaz is, amíg a membrán felület elég nagy az adott tartomány hatékony lesugárzására, vagy el nem érjük a rezonancia frekvenciát, és hangfalunk direkt hangokkal kápráztat el minket. A dolog innen válik érdekessé.
A rezonanciafrekvencia elérése alatti tartományban ugyanis nem a membrán felület, hanem a kicsatoló cső „szólal” meg. Teszi mindezt éppen az őt létrehozó membrán mozgással ellentétes fázisban, fittyet hányva az igényekre. Sajnos képtelen másként tenni, neki csak az üregben visszavert hanghullám áll rendelkezésére, de ez már nagyon tömény fizika, bölcsebb, ha elhisszük. (Thiele és Small idevágó téziseit kell „bevágva” tudni, aki bele kíván merülni a VAS, a Qts és az Fs elméletébe – hogy mást ne említsünk). Mivel manapság nem divat a hangfalakban a péklapát-méretű mély-hangszóró, ez a jelenség bizony a hallható tartományban igencsak benne van. Hol vannak már a szép idők, amikor serpenyő méretű hangszóróinkhoz csak az átvitel legalját kellett hozzá hantázni? Ugyan napjaink speciálisan épített hangszórói relatív kis üregben, egészen mélyre tudnak menni elfogadható hosszúságú kicsatoló csővel, de nagyon nagy csodákra még nem képesek.
Szóval ott tartottunk, hogy megszólal a kicsatoló cső. Nincs is ezzel akkora baj, ha nem hosszan zengi az ódáját. Ha a cső megfelelően rövid és a hangolt üreg elég kicsi, akkor a lecsengés rövid lesz, fogadjuk el, hogy ez is ideális, mert sokat dolgoztak rajta. A baj a csövön kilépő hangtartomány fázisával van. Ez az igazi indoklása a hangfal mozgatás értelmének! – meg a szoba akusztika, ami a levest annyira meg tudja keverni, hogy most nem is vesszük figyelembe, pedig nagyon kellene.
A szobában vannak pozíciók, ahol például kevés a mély hang, vagy máshol meg sok a mély hang. Általában sávosan rendeződik el a jelenség. Képzeljen el egy hangfalat, amelynek hátsó kicsatoló csövén lép ki kb.: 50-60 Hz alatt minden, ám fordított fázisban. Ezeket nem véletlenül javasolják 60-70 centire tenni a mögöttük lévő faltól. Matekozzuk ki közösen, hogy miért? A csövön kilépő hanghullám megtesz 60 centit a falig, visszaverődik – ez még 60, majd eljut a hallgatási pozícióig, ami további 2-4 méter. Adja össze hirtelen, és 3-5 méter körüli szám jön ki. Most, hogy ez megvan csak annyit higgyen el nekünk, hogy a 20 Hz-es frekvencia hullámhossza 17 méter (a magasabbaké pedig rövidül). Egy teljes szinusz hullámon belül kétszer nulla a hangerő, kétszer pedig maximális, ahogy azt a lenti ábrán megfigyelhetjük.
Minket a nulla hangerő nem érdekel a hallgatási pozícióban, sokkal inkább kíváncsiak vagyunk a maximum pontokra, hiszen hangsugárzónk ekkor a leghangosabb. Hol van tehát a fent példának említett 20 Hz-es hang első hangerő maximuma? 17 osztva 4-nél ami kb.: 4 méter meg egy kicsi (igen, van egy kb.: 13 méternél is, de azt a szomszéd élvezi). Ön gyakorlatilag ott csücsül a „királyság”, az első hangerő maximum kellős közepén! – legalábbis a 20 Hz tekintetében. És mi a helyzet a többivel? Nos, ehhez kell a tologatás, ugyanis a fenti példában csak egy frekvencia értéket és csak egy visszaverődési felületet említettünk, de a szobánkban mindkettőből rengeteg van!
A fázis ellenkező volta meg csak akkor okoz igazán nagy gondot, ha a hanghullám nekiáll kioltani a többieket, ám ez már másik cikk tárgya. Mint az a fentiekből látható, a hangsugárzónak nagy szüksége van a mögötte lévő falra, ezért igyekezzünk azt szabaddá tenni, és a döngő sarkokat lecsillapítani. Ha pedig a fordított fázis érvényesül erősebben, mese nincs, mozdítania kell a hangdobozon.
Nem lenne teljes a gondolatmenet, ha elhallgatnánk a front-felőli és az alsó kicsatolású reflex dobozokkal kapcsolatos tudnivalókat. A front kicsatolás csöve a zenehallgató felé mutat, így a dolga nehezebb a kisebb távolság miatt, de előnye annyi, hogy nem csökken a hangerősség a visszaverődés során. Az ilyen hangsugárzó-rendszert jobban rá lehet tolni a falra, cserébe el kell tűrni a fordított fázisú mély-tartományt. Ám, a hangerő mindegy melyik irányba maximum (nem igaz), ha nincs belőle elegendő, az még nagyobb baj. Az alsó kicsatolású hangolt üregek nagyobb előnyt jelenthetnek, mert a teljes hangfal mögötti falat visszaverő felületnek használhatják, és a lyuktól mért eltérő távolságok valamelyike remélhetőleg optimális megoldást fog jelenteni a hallgatási pozícióban.
Minden hangfal taszigáló számára az a jó hír, hogy a hatás szempontjából lényegtelen az, hogy megértette, vagy sem a dolgok magyarázatát, igazán az számít, hogy próbálkozik-e vele, vagy nem. Ennek ellenére, akit érdekelt mit művel amikor elmozdítja a hangfalát, ennyi volt a leegyszerűsített válasz. Jelen cikk már akkor is elérte hatását, ha néhányan ez alapján megpróbálkoznak a jobb hangzás mechanikus beállításával. Higgyük el, kevés az a szoba, amiben ne lehetne még egy kicsit javítani a hangon, ám a változtatást most már nem ész nélkül csináljuk!
