Egyenesen a borotvagyárból
Még emlékszem az érzésre és a felmerült gondolatokra, amikor először jutott tudomásomra a Braun AG. TG 1020-as magnójának a létezése. E történelmi időben javában dúlt a japán termékek előrenyomulása az európai piacok meghódítására. A készülékek és a hangsugárzók gyönyörűek voltak, ma is megemlegetjük az anyagfelhasználást és a kivitel minőségét. Csillogó eloxált alumínium előlapok, villogó LED-diódák és sejtelmes lámpafények, kezelt fa oldallapok, és a még be nem vezetett 430 mm széles konfekció-méret tette mindegyik gyártó termékét egyedivé, a kirakatban vagy a szaküzletek polcain azonnal felismerhetővé. A Braun nem ilyen! Mit keres egy ilyen fekete, minimális látványelemekkel operáló ráadásul (nem szabványos) 22 cm orsó-átmérőt használó masina a már Grundig, Telefunken és Philips uralta piacon?
A cég tulajdonosa Erwin Braun, tervezési koncepciójának kiindulási pontja a potenciális vásárló nagyra értékelése, aki intelligens és nyitott, aki megbecsüli a diszkrét megjelenésű termékeket és elegendő szabadsággal rendelkezik (és ezt meg is adja a tervezőnek) az önmegvalósításhoz. E Braun az ipari formatervezéshez értő szakembereket keresett és 1954 végén fedezte fel az Ulm-ban működő „Hochschule für Gestaltung” design akadémia fiataljait, ahol a két előadó Hans Gugelot és Otl Aicher a kor nagyjai már létrehoztak egy csapatot azzal a céllal, hogy hatásuk legyen a design történelemre. Tanítványaik a mindössze 23 éves Dieter Rams és Fritz Eichler tervezők, hamarosan létrehozták a Braun saját design részlegét. Mindössze nyolc hónap alatt sikerült az egész Braun termékcsalád arculatának kifejlesztése. Az első nagy bemutatkozó-esemény az 1955-ben rendezett Elektronikai Kiállítás (a berlini IFA elődje) Düsseldorf-ban.Az új koncepcióval a Braun csapata gyorsan szerzett hírnevet, Braun termékeket választottak rangos állandó gyűjtemények is, mint a MoMA New York-ban. Ebben az időszakban, a Braun cég kifejezetten erős rádiók, lemezjátszók és kombinált hifi „zeneszekrény” egységek tervezésében és gyártásában.
1975-öt írunk. A „vasfüggönyön” innen többségünk a Budapesti Nemzetközi Vásáron hosszú sorokban tolongva évente egyszer találkozik a híradástechnika akkori jellemző készülékeivel, többek között az AKAI, Sony, és Philips kiállított termékeivel. Mi megpróbáltunk nem kis fizikai megmérettetés árán minél több prospektust beszerezni és tanulmányozni a Yelmolli és Eshenmoser, valamint a több kiló súlyú OTTO Versand, Neckermann és Quelle katalógusokat. Sokszor lestük az Intertourist boltjainak kirakatát és a Bizományi Áruház Vállalat polcait. Aztán lehetett csodálni a „szocialista munka hőse”-ként a „romlott kapitalista” világba engedett honfitársaink magánimportjából származó magnókat, erősítőket, rock-hangulatú otthoni szeánszokon. Hangsugárzókat ritkábban lehetett látni, lévén nagy tömegűek, a logisztikát nem vállalta senki és nem lehetett a szigorú szemű fináncok elől eldugni.
Fura szerzet ez a Braun. Még szerencse, hogy a Braun mérnökei megpróbálták megmutatni másként is lehet, kiválót tudnak alkotni és több egyedi arculatú készülékük született a ma tévesen „letisztult skandináv” stílusnak mondott kivitelben. Ez a design a nácik által 1933-ban betiltott Bauhaus mozgalom jegyeit mutatja. Az mindenesetre bizonyítható, hogy a Braun hozzájárult a későbbi évek értékes trendjeinek létrehozásához.
Ez Braun. Öntött alumínium vázszerkezet, a készülékház húzott acél, néhol alumínium, az összsúly 20kg. Kettő, a tekercselést és fékezést mágneses indukciós elven működtető csévélő motor, egy nagy lendtömeget hajtó főmotor, a mechanikát csendesen mozgató relék. A három motor – három fej „szentháromságában” hívők felvételi ellenőrzési lehetőséget kapnak és a készülék diaporáma céljára, diavetítő szinkronizálására is alkalmas. (hol van még a házimozi?). Alapvetően csendes működés. Mindenütt a mindenható DIN szabványnak megfelelő elektronikai kiképzés és csatlakozás.
Van benne anyag, szinte az örökkévalóságnak gyártva. A vásárló, aki akkor 1980.- dajcse márkáért megvette nem eldobható műanyag, fogyasztói társadalmi kozmopolita érzést keresett és kapott a pénzéért. A fogd és vidd stílusú önkiszolgáló kereskedelem később alakult ki, a 80-as években elárasztották a piacot a kommersz műanyag tornyocskák világszerte és a gyártók szinte egyszer használatos termékeket is gyártottak. Bár a Braun TG 1020 nem főzi le a felsőházi Pioneer RT707-et, az Akai GX-747-et, a Revox B77-et, a TEAC X-7-est (legendásak ezek a hetesek, később írok róluk) de többet tud sok népszerű, ámde középszerű társánál.
Még sok évig kitartott a Braun cég lendülete a híradástechnikában, mígnem a kozmetikai elektronikáknál kötöttek ki, remek villanyborotvákat és epilálókat gyártva.
