A BASF egy európai multinacionális nagyvállalat, a világ legnagyobb vegyszer gyártója, Ludwigshafenben található. A vállalat 1865-ben festék-gyártóként indult. Fritz Haber vegyész és Carl Bosch kémikus alapították. Fritz Haber kidolgozta az ammóniaszintézis folyamatát, Carl Bosch pedig vállalta a szintézis energetikai problémáinak megoldását. Az eljárás hatékonysága az ammónia ipari előállításában a XX. század első évtizedében meglévő módszerekhez és eljárásokhoz képest, jelentős előrelépést jelentett. A vállalat gyorsan növekedett. 1925-ben a vállalat egyesült számos német vegyipari vállalattal, így az IG Farben vegyipari konglomerátummá alakult és jelentős szerepet játszott a náci Németország gazdaságában. Az IG Farbent a szövetségesek 1945-ben felszámolták. A BASF-et 1952-ben az IG Farben maradványaiból hozták létre, Carl Wurster alapította újra. A cég a német gazdasági csodának és az olyan új, szintetikus termékeknek, mint a nylon vagy a polisztirol, köszönhetően gyors növekedésnek indult és az 1960-as években már Németországon kívül is megjelent. A társaság számos vegyipari területen aktív, mint például a vegyi anyagok, a különböző műanyagok, növényvédő szerek, biotechnológiai kutatások területén és jelen van a GMO termékek piacán is. Minket természetesen a cég híradástechnikában betöltött szerepe, azon belül a magnetofonszalag gyártása, piaca és egyes típusai érdekelnek.
A BASF 1934-óta jelentős szerepet játszott a magnetofon szalagok fejlesztésében. 1924 óta rendkívül finom karbonil-vasport állítanak elő a telefonkábelek indukciós tekercseihez. A rendkívül finom diszperzió előállításának képessége a festékgyártás tapasztalataiból fakad, az új műanyagok hordozó közegként szolgálnak. Az első 50 000 méter mágneses hangszalagot 1934-ben szállították le az AEG elektronikai vállalatnak. Egy évvel később az AEG bemutatta az első magnót a nagyközönségnek. A mágnesszalagon rögzített legrégebbi felvételek az 1936-1937 közötti időszakból származnak. Törékenyek, ezért óvatosan kell bánni velük. A hangminőség gyenge, mert az AC torzítást (és előmágnesezést) csak hat évvel később fedeznék fel.
A BASF Ludwigshafenben már 1934-ben megkezdte a kísérleti mágnesszalag gyártást, jóval az AGFA előtt. 1947-ig versenyeztek az AGFA-val, mint a fő gyártók.
…„Úgy tűnik, olyan korban élünk, amelyben gyakorlatilag minden álmunk valóra válik. A múltban soha ennyi tudományos felfedezés és találmány nem változtatta meg életmódunkat és a világ arculatát. Igen, a tudomány korát éljük! Lehet, hogy elfelejtünk csodálkozni, vagy annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy megismerjük magunkat az újdonságokkal, hogy úgy tűnik, manapság bármit természetesnek veszünk?… – Ez a nyitó bekezdés a BASF mágneses szalagról szóló átfogó füzetjéhez, amelyet 1965 körül adott ki a német BASF cég. A füzet tanácsokat ad a hang mágnesszalagra való rögzítéséhez.
Míg a mai technika-kultúrában elfelejtjük, hogy volt idő, amikor az otthoni felvételkészítés rendkívül újszerű tevékenység volt. A hangfelvételeket a magnó-rajongók végezték – ez semmiképpen sem volt mindennapi tevékenység. Például a magnós klubok az 1960-as és 1970-es években nagyon népszerűek voltak, és Európa szerte alakultak felvétel másoló, csereberélő csoportok. A lelkes tagok nehéz magnetofonokat cipeltek, templomi- és rock koncertekre, bulikra és karneválokra, hogy megörökítsék az őket körülvevő hangokat.
Ismerkedésünket a BASF szalagokkal azokkal kezdjük, amelyeket LGS-nek neveznek, SP, LP és DP formában. Ezek kiváló minőségű szabványos vörös oxid szalagok (típusú) PVC hátlappal. Ma is megbízhatóak. Egy jobb minőségű, poliészter hátlappal ellátott szalagot is kínáltak, PES néven. A legtöbb BASF szalag beazonosítható a befűző-szalagra történő nyomtatással – bár a jelölés nem volt mindig egységes az összes gyártási év során, és a BASF szalag típusok „hivatalos” listája sem teljesen pontos. A klasszikus szürke műanyag dobozokban használt BASF szalagokat vásárló emberek számára az a kihívás, hogy fogalmuk sincs, milyen szalagokat vásárolnak!
A BASF 1969-ben hozta ki szabványos SP/LP/DP/TP szalagsorát, amely szintén egy szabványos oxid (1. típusú) szalag volt, ezek voltak az első szalagok, amelyek poliészter hátlapot használtak. Ezek a szalagok olajzöld befűző-szalaggal, és „SP 52”, „LP 35”, „DP 26” és „TP 18” jelöléssel rendelkeznek. Következő az 1972-ben bemutatott LH Hifi szalag, egy alacsony zajszintű készítmény poliészter hátlappal, amely az 1970-es években megerősítette hírnevüket. Kiterjedt teszteléssel a vállalat elősegítette, hogy ezek a szalagok egy életen át kitartsanak. Ezek SP, LP, DP és TP hosszúságban voltak elérhetők. Ezek a szalagok olajzöld befutó-szalaggal, és „SP 52 LH”, „LP 35 LH”, „DP 26 LH” és „TP 18 LH” jelöléssel rendelkeznek. A BASF DP 26 volt a legnépszerűbb Németországban.
1975-ben bemutatták a Ferro Super LH nevű, nagy teljesítményű (3-as típusú) szalagot, amely erősen polírozott felülettel rendelkezik. A legtöbb ilyen szalag SBS-től és csikorgástól szenvedett, ezért a gyártást 1978-ban gyorsan leállították. A modellt a „Ferro LH Hifi”-re cserélték, és csak Németországban volt kapható. A BASF szalagok újabb generációinak sötétzöld bevezetője volt, újabb generációs jelölésekkel. Sajnos sok ilyen szalag a kötőanyag teljes meghibásodásától szenved, ahol az oxid egyszerűen leesik a szalagról. Viszont, megjelent egy kiváló hátsó bevonatú szalag, az LPR 35 Ferro Super LH és a DPR 26 Ferro Super LH is. Ezek a szalagok a valaha készült legjobbak közé tartoznak, kiváló hanggal, megbízhatósággal és tekercselési tulajdonságokkal. A BASF szalag gyártásának vége felé az LH Hifi szalagokat szabványos LP sorozatként értékesítették, ezeket a sötétzöld befutó-szalagok azonosítják, amelyeket „SP 52”, „LP 35”, „DP 26” és „TP 18” jelzéssel is elláttak. Ezeket nagy teljesítményük miatt LH szalagoknak jelölték.
Amikor a magnetofon szalag még fogyasztói termék volt, a BASF egy elnevezési konvenciót követett, amely meghatározta a terméktípust. 1984-ben viszont világossá vált, hogy a szalagtekercs a jövőben csak professzionális termék lesz és az elnevezési szabály az „SM 910” azaz a Studio Master 910 típus megjelenésével megváltozott. A terméktípust először a lejátszási hosszt leíró kétbetűs megjelöléssel, majd a szalag teljes vastagságát mikronban meghatározó számmal határozták meg. Ha a szalag hátul be van vonva, a „rueckseite” „R” betű követte a lejátszási hosszt. Az utolsó betűk, ha megjelentek, a bevonat típusát írták le.
SP 50 = normál lejátszás 50 mikronos szalaghoz 1,5 mil alapfilmmel; 1200-as orsó
LP 35 = hosszú lejátszás 35 mikronos szalaghoz 1,0 mil alapfilmmel; 3600/1800-as orsó
DP 26 = dupla játékidő 26 mikronos szalaghoz 0,75 mil alapfilmmel; 2400-as orsó
Az „LH” az „alacsony zaj, nagy teljesítmény” az oxidréteg minőségét jelentette, amelyet az átlagosnál jobb hangzás-teljesítmény érdekében használnak. Az „LHL” alacsonyabb képességű készítmény volt, az „LHS” egy kicsit magasabb koercitivitással rendelkező, fejlett oxidréteggel, amelyet fogyasztói használatra szántak, főleg lassabb 3,75/7,5 ips sebességű felvételeknél, nem pedig a stúdiókban használt 15 ips sebességgel. Tehát az 1970-es évek végéről származó SPR50 LHL egy 1,5 mikronos hát-bevonatú stúdiószalag volt. Az 1980-as évek közepén világossá vált, hogy a szalagos magnózás fogyasztási termékként halott. Az Egyesült Államokban rengeteg bontatlan doboz magnószalagot dobtak ki a szemétbe. A szakmai csoportok természetesen továbbra is értékesítették a terméket, és az elnevezési konvenciók is megváltoztak, hogy megkülönböztethessük a termék felhasználását.
LM 920 Loop Master króm szalag 1 és fél hüvelykes szélességben
LM 921 Loop Master szalag továbbfejlesztett összetétellel
SM 910 Studio Master szalag negyed hüvelyktől 2 hüvelykig terjedő szélességben; 50 mikron
SM 911 Studio Master szalag csökkentett modulációs zajjal, amely felváltotta a 910-et
Az Agfától örökölt SM 468 Studio Master (az SM 900 Studio Master) szalag nagyon nagy koercitívitású, hogy versenyezzen az Ampex 499 és 3M 996 modellekkel, LPR 35 megjelöléssel visszatért a régi elnevezési konvencióhoz. Meg kell jegyezni, hogy a BASF az Agfával, az Ampex-szel és a 3M-mel ellentétben soha nem használta a hírhedt poliuretánt, amely idővel lebomlik és ragad, és nincs más szalag, amely mechanikusan felülmúlná a BASF-et. (A Maxell nagyszerű szalagokat készített; de a szalagok elektroakusztikai tulajdonságait vizsgáló publikált, független összehasonlító tesztekben a BASF volt a rendszeres győztes.) A vegyi anyagokkal foglalkozó csoport megtagadta a megkérdőjelezhető poliuretán kötőanyag használatát, nem a hosszú élettartam vagy a környezetvédelmi aggályok miatt, hanem azért, mert az Agfa-Gevaert engedélyt adott rá. Semmiért nem voltak hajlandók fizetni Agfa cégnek. Ez az oka annak, hogy a PEM 469-nek és 469-nek leválási problémái voltak, az SM 468-nak és SM 911-nek / LPR 35 LH(S)-nek pedig nem. Mégis előfordulhat, hogy van olyan termék, amelyet az Agfa más kötőanyaggal állított elő. Gyorsan észlelték a meghibásodást, és az elsők között hirdették meg az ideiglenes mentést, a hőkezelést. Miután a BASF megvette az Agfát kiderült, hogy az Agfának nagyon kicsi piaci részesedése volt az Ampexhez és a 3M-hez képest, és a PEM 469 hírneve bemocskolódott a kötőanyag-levállás miatt. Amint a 3M kiesett kezdtek igazán növekedni az eladások, megnyílt a jövő – egészen addig, amíg bekövetkezett a digitális váltás, és a BASF eladta a szalagos részleget – kirúgta az összes tapasztalt embert.
Egy magnószalag adatlapja szinte minden magyarázatot tartalmaz a szalagok különbségeire. Ezeket azonban nehéz megérteni. A szalag szakértők egy adatlap alapján meg tudják ítélni a szalag elektroakusztikus teljesítményét is, és megbecsülhetik, hogy milyen lesz a hangja egy másik szalagra kalibrált gépen, tudják, milyen beállításokat kell végrehajtani annak érdekében, hogy a decket az adatokon leírt szalaghoz igazítsák. A mechanikai paraméterek egyetlen adatlapon sem szerepelnek mint minőségi paraméterek: ilyen a dörzsölés, a tapadás az alap-filmhez, a felületi polírozás milyensége…stb.
1. Frekvencia átvitel görbe – bár az adatlapok tele vannak görbékkel, ezek a görbék azt a hatást mutatják, amelyet az előmágnesező áram gyakorol a különböző frekvenciákon lévő jelek kimenetére. Egyik görbe sem lapos. Ha a lap azt mutatja, hogy a 12,5 kHz-es sweep 6 dB-lel a kimenet alatt van 315 Hz-en, -20 dB-lel a referenciaszint alatt, akkor a felvétel előerősítését (hangsúlyozását) a „lapos” válasz érdekében 6 dB-lel kell növelni 12,5 kHz-en.
2. A MOL nagyon fontos jellemző, de ezt ellensúlyozza a zaj(!) A MOL a mágneses pigment, a bevonat vastagságának, a terhelési értékeknek (a pigment és a kötőanyag arányának), valamint a részecskék egyenletességének és elrendezésének függvénye. A metál-szalagoknak nagyon magas a MOL értéke, de a zajszintjük is rossz. Jel/zaj arányuk gyakran alig vagy egyáltalán nem jobb, mint a nagy teljesítményű, alacsonyabb MOL-értékű és alacsonyabb zajszintű II. típusú szalagoké. A remanencia számokban megadott értéke a MOL-nak felelnek meg.
3. A SOL rövid hullámhosszú kimenetet határozza meg azon a ponton, ahol a bemeneti szint növekedése már nem eredményez semmilyen növekedést a kimenetben, mert a szalag telítődik. Ez a pont nehezen definiálható, így nagyobb a pontosság, ha két, 6%-os frekvencia különbséggel rendelkező hangot rögzítünk egyszerre, és a kettő közötti intermoduláció eléri a 26,6 dB-t. A SOL értékek nagymértékben függenek a koercitivitástól. Minél nehezebb egy részecskét a mágneses pólusok váltására kényszeríteni, annál nehezebb a részecske öntörlése. A kazettás szalagok esetében IV-es típusú metál-szalagok rendelkeznek a legnagyobb koercitivitással, és ezért a legmagasabb SOL-értékekkel. A tekercses szalagok esetében a SOL kevésbé kritikus, mivel a nagyobb szalagsebesség megnöveli a hullámhosszak számára rendelkezésre álló teret, és drámaian csökkenti az öntörlés hatását. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a „fogyasztói” magnószalagok gyakran valamivel magasabb koercitív értékeket mutatnak, mivel 3,75 és 7,5 ip/s mellett elfogadható teljesítményre tervezték őket, nem pedig a 15 vagy 30 ips stúdió sebességre.
4. A zajnak több különböző fajtája van. Torzítási zaj (a részecskék egyenletességének és igazításának függvénye), modulációs zaj (a bevonaton belüli diszperzió egyenletességének, a részecskék egyenletességének és a felületi simaságának függvénye) és az egyenáramú zaj (a részecske alakja és eloszlása függvénye). Ezek a zajok sokkal jobban függnek a szalag kialakításától, mint bármely hardvertől. Az összes ilyen típusú zaj ellen a króm-dioxid szalagok a legjobbak, mert a részecskék „tökéletes” alakúak – hosszú, vékony üvegszerű rudak, külső deformációk nélkül. A forma megkönnyíti a pigment eloszlását és beillesztését a bevonatba, és biztosítja a króm alacsony zajszintjét. A fém részecskéket, bár rendkívül kicsik és szép alakúak, hatalmas koercitivitásuk miatt nagyon nehéz egymáshoz igazítani. A koercivitás a metál-szalagnak a legmagasabb SOL-értékeket és kiváló MOL-értékeket adja. A szabványos oxidok esetében az alacsonyabb zajszint a pigment feldolgozás függvénye, hogy csökkentse a részecskék deformációit (gyakran „dendriteknek” nevezik – görögül „fa”, mert az egyenletesség úgy néz ki, mint a fa törzséből származó ágak), valamint az őrlési folyamat függvénye. A pigment feldolgozás izolálja és egyenletesen eloszlatja a részecskéket a bevonatban. Egyes standard oxid részecskékhez kobalt ionok adhatók, hogy növeljék azok koercitivitását bizonyos instabilitás kockázatával, kivéve, ha feldolgozási lépéseket tesznek a fizikai erőkből eredő remanencia elvesztésének kockázatának csökkentése érdekében (a magnetostrikciós hatás).
5) Kritikus fontosságú a szalagoknál az egységesség, ami a fizikai stabilitás függvénye. A szalag egységessége két dolgot jelenthet: A) nincs eltérés tételenként; és B) nincs eltérés az elejétől a végéig. A BASF nagyon szigorú előírásokat írt elő a szalagtételekre, így például az érzékenység 315 Hz-en nem változott +/- 0,5 dB-nél, 10 kHz-nél pedig +/- 1,0 dB-nél több millió kilométeres másolószalag esetében sem. Ennek az az oka, hogy a sokszorosítók nem akarták, hogy a zenei felvételekhez szállított minden tételnél át kelljen igazítani a berendezést.
A stúdiószalag gyártásban ez még kritikusabb volt, mivel a 2 hüvelykes szalag érzékenysége egyáltalán nem változhat, mivel több sávnak egyensúlyban kellett maradnia. A BASF késes bevonási módszert alkalmazott, és a kést egy számítógép vezérelte, amely érzékelte a bevonatot, és automatikusan beállította a vastagságot a kimenet egyenletessége érdekében. A vastagság értéke kissé változhat egy tekercs során, de az érzékenység nem. Nagyon határozott különbség volt a szalagok között nemcsak a pigmentben, hanem a feldolgozásban is. Most, hogy csak néhány gyártó gyárt csak néhány típust, a különbségek kisebbek, mint korábban.
A BASF AG 1996 szeptemberében megpróbálta kihelyezni a szalaggyártó részleget a RAKS-hoz, egy török céghez. Amikor a német munkások erre rájöttek, fellázadtak, így az üzletet felmondták. Ugyanezen év októberében a BASF AG meggyőzte a Kohap céget, egy koreai vegyipari vállalatot, hogy a mágnesszalaggal foglalkozó cég megvásárlása a vertikális integráció szempontjából ésszerű. Az érvelés az volt, hogy a VHS videoszalagok iránti kereslet erős marad a folyamatos, de lassú növekedéssel egészen addig, amíg a kereslet 2010-ben eléri a csúcspontját. A Kohap úgy döntött, hogy a BASF logót öt évig megőrzi, a „by EMTEC” minősítéssel addig, amíg az EMTEC a fehér téglalapban megjelenik a logóban. Az EMTEC a Kohap teljes tulajdonában lévő leányvállalat volt.
A BASF a német határ túloldalán, Franciaországban is végzett gyártást, ahol hang- és video szalagokat töltöttek be az ugyanabban az üzemben öntött és összeszerelt kazettákba. Az SKC, az Aurex és a BASF 1994-ben és 1995-ben mind a tömeges hangszalagok ár-rögzítésével foglalkozott, és még 1997 elején is voltak találkozók Szöul-ban. Annak ellenére, hogy Franciaországban volt rakodási és csomagolási művelet, ha a kazettákon „Made in Korea” felirat szerepel, akkor az SKC-től vagy a Saehan-tól kellett volna származnia.
A hosszú történet oka, hogy a BASF tartós és nagy hatással volt a szalaggyártásra. A BASF 1996 nyarán a Quantegytől, a Fujitól és a Sonytól felvette a legjobb értékesítőket; és minden okuk megvolt azt hinni, hogy a BASF könnyen a világ legnagyobb és legstabilabb szalagszállítójává válhat. A hangstúdiók figyelték a folyamatokat, és úgy döntöttek, hogy a digitálisra való átállás a legbiztosabb. A BASF már régen elhagyta a magnószalag-piacot. Azóta ugyanazokat a szalagokat ugyanazokon a gépeken, azonos specifikációkkal és teljesítménnyel készítette az Emtec (ex-BASF Magnetics), majd az RMG, majd a Pyral, aki most RTM (a „Recording the masters” rövidítése) márkanév alatt működik. A cég mérete és globális jelenléte ellenére a BASF viszonylag kevés nyilvánosságot kapott azóta, hogy az 1990-es években felhagyott a BASF márkájú fogyasztói elektronikai termékek gyártásával és értékesítésével.
A kortárs nyugati kultúrában a rögzítési technológiák használata olyan általánossá vált, mint az evés vagy a légzés. A rejtély és a varázslat olyan szavak, amelyeket nem gyakran használnak laptopjaink, telefonjaink vagy táblagépeink leírására. Mégis érdemes lehet emlékezni arra, hogy a technológia milyen titokzatos és varázslatos tud lenni. Azt, hogy azok a dolgok, amelyeket mindennapi életünk részeként magától értetődőnek tekintünk, egykor új találmányok voltak, amelyek gyökeresen megváltoztatták a felfogásunkat és azt a képességünket, hogy dokumentáljuk azt a világot, amelyben élünk. A BASF kézikönyve lelkesít, …„az akusztikus világban a különféle benyomások sokasága ugyanolyan szép és örömteli, mint a látható világé és megőrizhető az utókor számára”..
