Ha megkérdezünk audiofil barátainkat, hogy mi határozza meg a nagyszerű hangzást, valószínűleg sok különböző választ kapunk. A témák némelyike, mint például a dinamikatartomány és a basszus kiterjesztése, elég objektív ahhoz, hogy mérni lehessen. Más jellemzők elvontak (de nem kevésbé fontosak), ezek leírják, hogy milyen érzetet kelt egy nagyszerű audio-rendszer. Ez a tíz jellemző együttesen segít megteremteni azt a fajta magával ragadó, érzelmes és gazdag hangélményt, amelyre az audiofilek vágynak.
Az első jellemző, amit a hallgatók észrevesznek, amikor először hallanak kiváló sztereó felvételeket egy nagyszerű rendszeren az, hogy kialakul egy színpadkép és a hangsugárzók szinte eltűnnek ebben a síkban. Kiváló audio-rendszer esetén a színpad síkjában több hely is megkülönböztethető, úgymond leválik a hangzás a hangsugárzókról. A jelenség ellentétele az egyetlen hangszóróból érkező mono hangzás. Egy High-End kétcsatornás rendszerben egy bekötött szemű hallgatónak az „sweet pontban” fogalma sem lehet arról, hogy hol vannak a hangszórók a szobában. A High-End hangzás világában az egyik első dolog az, hogy a hangsugárzók látszólag ott vannak, de elszakadnak, eltűnnek mechanikus eszközökként az előttünk lévő hatalmas hangszínpadtól – csak a zene marad.
2. Ehhez kapcsolódik, hogy a hangtérnek szélesnek és mélynek kell lenni. De, az úgynevezett „hangfalpáros” csak két dimenziót fed le. Egy jó hangtérnek mélynek is kell lenni, a hangsugárzók mögé kell nyúlnia, sőt bizonyos esetekben a mögöttük lévő falon is túl. Ha ezt tesztelni szeretnénk hasznos, ha kéznél van néhány audiofil felvétel, egy jó hangmérnöki munka, akusztikus hangszereken, valódi akusztikus térben. Bármilyen zene lehet: egy jazz kvartett egy hangulatos klubban, egy szimfonikus zenekar egy csodálatos koncertteremben, vagy egy a cappella kórus egy visszhangzó kápolnában. Egy ilyen típusú, magas minőségű felvételnek lehetővé kell tennie, hogy meghalljuk a tér akusztikáját és a térrel kölcsönhatásban lévő hangok térbeli jelzéseit.
Egy igazán jó audio-rendszerre van szükség ahhoz, hogy újra-alkossa a felvételi teret a hallgatószobádban. A széles és mély hangtér eléréséhez nemcsak jó felszerelésre van szükség, hanem egy megfelelően kezelt szobára és gondos, szimmetrikus beállításra is. Természetesen nem minden felvétel kínál gazdag hangtér-mélységet vagy a színpadon élő előadók realisztikus bemutatását. De azok a rendszerek, amelyek képesek az ilyen típusú felvételek helyes reprodukálására, annyira jól csinálják, hogy szinte garantált, hogy más típusú zenék is kielégítő módon szólalnak meg.
3. A könnyűzenei sztereó felvételek egyik leggyakoribb jellemzője, hogy az éneket általában a hangtér közepére helyezik. Kétcsatornás rendszer esetén az ének a „fantomközpontból”, közvetlenül a két hangszóró között szól. Ez a hangszeres zenére is igaz. Jól rögzített fantomközpont nélkül nem úgy jelenik meg, ahogyan azt hallani kellene. A fantomközpontnak minden frekvencián stabilnak kell lenni. Az erős fantomközpont létrejöttének legalább annyi köze van a teremakusztikához és a rendszerbeállításhoz, mint a hangsugárzók tervezéséhez, így nincs egyetlen trükk a helyes beállításhoz. A jó hír az, hogy nagyon könnyű felismerni, ha jó, minden a helyére kerül.
4. Néhány audio-rendszer alacsony vagy közepes hangerőn is lenyűgözően szól, de aztán amikor feltekerjük a hangerőt előjönnek a problémák. Talán a hangsugárzók túl kicsik a szobához képest, vagy túl érzéketlenek a rendelkezésre álló erősítőteljesítményhez. Amikor a hangsugárzók elkezdenek kompresszálni vagy torzítani magasabb hangerőn, egyértelmű, hogy az audio-rendszer a hangzó anyaggal nem tud lépést tartani. Ha élethű zenei megjelenítést szeretnénk a dinamikatartomány szélessége nagyon fontos. Egyes hangsugárzók alacsonyabb hangerőn nem igazán vonzzák a hallgatót, viszont felélénkülnek, ha egy kis energiát kapnak. Egy ideális audio-rendszernek minden hangerőszinten kielégítően és könnyedén kell szólni. Az alacsonyabb hangerőszint nem jelenthet kevésbé magával ragadó zenei élményt, és természetesen a hangerő feltekerése sem szabad, hogy erőltetett vagy kellemetlen hangzást eredményezzen.
5. Ide tartozik a mély, feszes, ütős basszus. A mély hangok helyes lesugárzása létfontosságú szerepet játszik a zenehallgatás élményben. Az audiofil basszus artikulált és texturált, ütős és hatásos. Könnyedén és mélyen kell szólnia, de mindig dallamosnak és komponáltnak kell maradnia, meg kell tudni különböztetni, hogy milyen hangszer produkálja azt a mély hangot.
6. A valóban jó hangzásnak van egy varázsa, ami több, mint pusztán az elektronika, a hangszórók, a kábelek és az akusztikai megoldások összessége. Ez talán a legabsztraktabb és legszubjektívebb kritérium, de valószínűleg a legkönnyebben érthető is. Egy igazán nagyszerű audio-rendszer gyakran érezteti a csodálatot, különösen akkor, ha egy ideig máshol hallgattunk zenét, vagy szabadságunkat nem otthon töltöttük.
7. És itt jön a legjobb, hogy a meghallgatás tovább tart a tervezettnél. Ha nagyszerű a hangzás, repül az idő – ez magától értetődő. Lehet, hogy csak egyetlen új albumot terveztünk meghallgatni, aztán hirtelen három vagy négy óra is eltelik – egyszerűen nem tudunk elszakadni a zenétől. Még egy dal. Oké, még egy album. A hosszútávú zenehallgatások egyik fő követelménye a „fáradásmentes” hangzás – olyan nincs, hogy fárasztó hangszer, legfeljebb cipelni nehéz. Egyes rendszerek elsőre lebilincselőnek tűnnek, mert részletgazdagsággal csillognak, vagy basszussal döngetnek, de fél óra hallgatás után az agynak szünetre van szüksége – tehát, itt valami nincs rendjén. Az igazi audiofil hangzás, ha egyáltalán definiálható, természetes minőséggel rendelkezik, amely nem gyengíti el a zenehallgató általános jólétének érzését. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy magának a hangnak túlságosan simának vagy nyugodtnak kell lennie, csak azt, hogy a hallgató feszültség vagy ingerültség nélkül élvezhesse a zenét.
8. A felvételek olyan részleteket tartalmaznak, talán még titkokat is rejtenek, amelyeket a kevésbé felbontóképességű berendezéseken nem lehetett hallani. Egy nagyszerű audiofil rendszer minden olyan részletet feltár, amelyekről eddig nem is tudtuk, hogy léteznek. Ennek eléréséhez alacsony zajszintre és feltáró audio-felszerelésre van szükség. Egy megfelelően kialakított környezet létrehozása és egy High-End audio-rendszer kiépítése olyan részleteket „láttat”, amelyeket más, egyszerű hifi összeállításokon nem hallani, ami nagyszerű jel arra, hogy az audiofil hangzás fontos elemét biztosítja.
9. Itt megint van egy kapcsolódó jelenség, miszerint óriási különbséget hallható a forrásanyagokban. Még mindig nagy és könnyen hallható különbség van ugyanazon zeneszám veszteségmentes verziói között, ha azt CD-ről, vagy (Qobuz, Tidal) streaming szolgáltatásból játsszuk. A CD-szabvány és a nagy felbontás közötti különbségek általában nem annyira hangsúlyosak, de egyes felvételeknél könnyen hallhatók. A helyzet az, hogy ezeket a különbségeket nem lehet hallani, ha a lejátszóeszközök felbontása és az utána következők (erősítő, hangsugárzó) megjelenítése nem megfelelő. Az egyszerű lejátszóeszközök nem világítják meg a különböző műsorforrások közötti különbségeket. De, ha egy kiváló minőségű audio-rendszeren keresztül szól a zene, a különbségeknek nyilvánvalónak kell lenniük. Ha a kedvenc albumok hangzása nem jó minőségű, akkor keresni kell jobb verziókat. Nem minden High-End audio-rendszer olyan könyörtelenül árulkodó, mint egy mastering mérnök monitorjai, de minden audio-rendszernek könnyen hallhatóvá kell tennie a veszteséges eredeti és a remaster verzió közötti (jó vagy rossz) különbséget.
10. Végül, ha szerencsések vagyunk ahhoz, hogy otthon nagyszerű audiofil hangzást érjünk el, izgatottnak kell lenni minden alkalommal, amikor zenét hallgatunk. Bármennyire is nagyszerű elérni az audio-nirvánát, a zene szeretetének megosztása a lényeg. A zene az emberi kapcsolatok kialakításáról szól, és bár a zene élvezetéhez nincs szükség audiofil rendszerre, a nagyszerű hangzás valóban értelmesebbé teheti az élményt, …mert a zene az élet egyik legnagyobb öröme.
– cikkünkhöz felhasználtuk Jacob Green (Berkeley, Kaliforniai Egyetem) gondolatait –
