A következőben ismertetett kiadványok egyedi és utánozhatatlan produkciók felvételei az örökkévalóság, a zeneértők és az audiofil zenehallgatók részére. A kortárs jazz, mind a jazzrajongók, mind a szélesebb közönség körében, az 1980-as és 1990-es években vált népszerűvé. A jazz egyik alstílusa, ami a rock és popzene hatásait is mutatja, de nem azt a zenét játssza, amit a közönség nagy része vár a jazztől. A muzsikusok elhozzák a játékból sokszor hiányolt örömet, a szólók nem kanyarogtak az átlag élvezhetőség határán túl, viszont hozzák az érzelmeket kiváltó, és joggal elvárt virtuozitást. Azt a jazzt, mely ugyan messze áll a populáristól, de amire a széken ülve odafigyelünk és elgondolkodunk.
Vincent Courtois – Colin Vallon / A Simple Fall
A francia csellistamester, Vincent Courtois és a svájci zongoraművész, Colin Vallon felvételeiken a lírai dallamokat absztrakt improvizációval ötvözik. Az album hangvételét a transzcendens szépség és az átható melankólia határozza meg.
…„Mindenekelőtt a hangzást és a hallgatás minőségét kerestem, ezért fordultam Colin Vallon zongoraművészhez”… – nyilatkozta Vincent Courtois.
A szabad improvizációkkal tarkított lemez hangvételét a transzcendens szépség és az azon átsejlő melankólia határozza meg. Courtois és Vallon megközelítése a cselló-zongora duó – elsősorban klasszikus zenei – hagyományát írja tovább, egyedi zenekari dimenzióval ruházva fel a bensőséges kamaraformációt. A cselló hol ütő-, hol harmónia-, hol dallamhangszer szerepét tölti be, a zongora pedig egyaránt képes akár üveghárfává vagy „zenedobozzá” alakulni. A végeredmény kaleidoszkópszerűségével hidat képez a klasszikus zene, a kortárs zene és a jazz között, és átjárja az improvizációban rejlő szabadesés érzete.
Az album, ahol a „szöveg nélküli dalok” határtalan kreativitású improvizációkkal váltakoznak, hol Othmar Schoeck expresszivitását, hol John Cage anarchiáját idézi fel. Kiterjeszti, újraéleszti és transzponálja a zongorára és csellóra írt művek hosszú és rangos hagyományát, amely rendkívül ritka a jazz színtéren, de bőséges a klasszikus zene történetében. Courtois és Vallon a technikák és előkészületek sokszorozásával teljesen eredeti zenekari dimenziót adott ennek az intim felállásnak.
A cselló ütőhangszerként, harmóniahangszerként és dallamhangszerként is funkcionál. Valódi híd a klasszikus zene, a kísérleti zene és a jazz között, ez az album egyike azon ritka kaleidoszkópszerű műveknek, amelyek a kezdetleges elemek ügyes kombinációján keresztül lehetővé teszik a végtelen elképzelését.
Tom Bourgeois Quartet / Lili
Ezzel az új projekttel Tom Bourgeois szaxofonművész Lili Boulanger zeneszerző, a 20. századi klasszikus zene hullócsillaga előtt tiszteleg. A művészt vonzza mind a modern jazz nyelvezete, mind az impresszionista, időnként ismeretlen művek, és e két világ közötti kapcsolatokat kutatja. Új kompozíciói Lili Boulanger figyelemre méltó univerzumából merítenek ihletet, és váratlan jelenkori rezonanciákat tárnak fel. Misztikus, introspektív, spirituális, majd hirtelen forró és magasztos, Tom Bourgeois zenéje meglepő tájakat tár fel, egy eredeti repertoár a műfajok metszéspontjában. A lírai darabok hűen őrzik a XX. század eleji zene minden harmonikus ízét és dallamáramlását, amit az átlátszó szerkezetek és a tiszta hangszerelés tesz még élvezetesebbé. Egy zene, amely hol a jazzből, hol a kortárs zenéből merít, de nem csupán kollázst hoz létre. Épp ellenkezőleg, inkább egy koherens hang egyedisége alkotja ezt a szövetséget. Tom Bourgeois paradox zenét kínál nekünk Lilivel, nagyon konstruktívat és egyben szabadot is. Egy nagyon élő hang, amely arra emlékeztet minket, hogy a szerelem túlmutat az éveken.
A Tom Bourgeois Quartet a jazz és a klasszikus kortárs zene metszéspontjában alkot. A Tom Bourgeois Quartet zenéje ötvözi a modern jazzt és a kortárs zenét. Tom – a szólótól a nagy együttesekig – mindenféle felállásban komponál. Saját együttesei mellett olyan zenekarok tagja, mint az Odil, a Vestige és a Jelle Van Giel Group, és több mint egy tucat filmzenét szerzett. 2023-ban neves belga zenészekkel alapította Lili Boulanger műveinek szentelt kvartettjét.
Az albumon két vendégzenész is közreműködik, akik szoros kapcsolatban állnak a zeneművekkel. Harcsa Veronika, aki brüsszeli tanulmányai óta számos belga zenésszel dolgozott együtt, nemcsak hangjával, hanem saját dalszövegeivel is gazdagítja a dalokat, míg Vincent Courtois lágy csellóhangzását és kortárs klasszikus zenében szerzett tapasztalatát adja hozzá. A Lili
megjelenése az Igloo Records és a BMC Records folyamatos együttműködésének eredménye.
Mozes & Kaltenecker / Sub Rosa
Mózes Tamara ismét tanúságot tesz árnyalt hangképzéséről és vokális rugalmasságáról, míg Kaltenecker Zsolt a seaboard virtuóz szakértőjeként mutatkozik be. A duó ezúttal maga mögött hagyta a megszokott billentyűs hangszereket (kivéve három dalt, amelyekben Mózes Tamara akusztikus zongorán játszik), és a zenei anyag teljes egészét valós időben rögzítette, utólag hozzáadott sávok nélkül. A koncepció – egy Björk- és egy Gershwin-átdolgozással kiegészítve – közel áll a duó debütáló albumának világához. A zeneanyag érlelt, komplexitása azonban az együttműködés immár ötéves múltjáról is tanúskodik. A Sub Rosa cím találóan utal a megtévesztően egyszerű zenei felszín alatt rejlő finomságokra, és arra a zenei-érzelmi tájra, amelyet egyfelől a kiszámíthatatlanság, másfelől a duó által gondosan elhelyezett „útjelzők” jellemeznek.
Második lemezük, az idén napvilágot látott Sub Rosa, teljes egészében a különleges seaboard–énekhang kombinációra épül, amely az első ilyen jellegű duóalbum a világon. A Seaboard egy speciális billentyűzet és controller. Az egyedi puha billentyűzet nemcsak érintésre és nyomásra érzékeny, hanem a rezgésre is. A hang csak az ujjakkal könnyedén hajlítható és módosítható közvetlenül a billentyűzeten, lehetővé téve az intuitív használatot. A világszínvonalú művészek együttműködésében az őszinte zenei kifejezés szándéka olvasztja eggyé a modern hangzásokat és az új formákat, a különleges vokális és hangszeres technikákat, a zenei impulzusok miriádját, a hangzások, váratlan hangulatok és a spontán érzések egész tárházát gyúrja atipikus és megragadó művészi világgá. A Sub Rosa cím találóan utal a megtévesztően egyszerű zenei felszín alatt rejlő finomságokra, és arra a zenei-érzelmi tájra, amelyet egyfelől a kiszámíthatatlanság, másfelől a duó által gondosan elhelyezett „útjelzők” jellemeznek.
– Folytatjuk –
