A következő hosszú cikk egy olyan területtel foglalkozik, amelynek témájával kapcsolatos írásokat hónapokig böngésztünk. Kérjük a leírtakat csak a kitartóak olvassák végig, mi úgy gondoljuk, érdemes, a lényeg elgondolkodtató! Arthur Firstenberg amerikai író és aktivista az elektromágneses sugárzás és egészség témakörében tevékenykedik, zömében az ő gondolatait közöljük.
Az első felfedezések az elektromosság terén Európában Pieter van Musschenbroek von Leiden, (1692 – 1761) holland fizikus kísérleteivel kezdődtek. Musschenbroek a duisburgi egyetem matematika és a fizika professzora, egyben Daniel Gabriel Fahrenheit (1686–1736) német fizikus munkatársa volt. Londonban részt vett Isaac Newton előadásain, majd a holland Rijksuniversiteit Leiden egyetemen, 1715-ben doktorált. Nevéhez fűződik a „Leideni palack”, mint kísérleti szemléltető eszköz használata, ami egy elektromos töltések tárolására alkalmas üvegedény – ezzel feltaláva a kondenzátor elvét.
Az üvegedény külső és belső felülete kb. ¾ magasságig fém réteggel van bevonva, a fémfóliák a kondenzátor fegyverzetei, az üveg a dielektrikum. Ewald Georg von Kleist (1700 – 1748), német fizikus és lelkész 1745-ben, valamint Pieter van Musschenbroek holland fizikus és matematikus 1746-ban egymástól függetlenül jutott a felfedezéshez. A kísérlet abban áll, hogy dörzsöléssel láthatóvá tegye az áramfolyást egy a saját tengelye körül gyorsan forgó üveggömbön. Az így előállított statikus elektromosság, az elektromos ívek és kisülések nagy benyomást keltettek azokban az iskolákban, vásárokon és magánszemélyeknél, akik elegendő anyagi eszközzel rendelkeztek egy ilyen készülék megvásárlásához.
A jelenség olyan népszerű volt, hogy a társadalom nem látta be az elektromosság veszélyeit, jóllehet néhány kísérletező kedvű személynél és a kísérletekbe bevont állatoknál is, különféle panaszok léptek fel: fejfájás, orrvérzés, fáradtságérzet. A kor társadalmát valóságos „elektrománia” fogta el, a hóbort legszenvedélyesebb képviselői, akik egy jó társaságban két pohár pezsgő között elektrosokknak tették ki magukat, azonban már rájöttek, hogy az ártalmas tüneteket komolyan kell venni. Az egészségügyi intézményeket mégis Leideni palackokkal szerelték fel, és orvosi kísérleteket, például magzatelhajtást(!) végeztek. Következményeként kialakult egy teljesen új tudományterület, amely az elektromosságnak az emberekre, növényekre és állatokra gyakorolt biológiai hatásával foglalkozik. Tekintettel arra a ritkán pozitív és sokkal inkább negatív hatásra, amelyet az elektromos feszültség az élő szervezetekre gyakorol, kutatók és orvosok arra a következtetésre jutottak, hogy az élő szervezetek a működésükhöz maguk is használnak elektromosságot.
Bizonyos esetekben elektromos árammal gyógyítottak, mint például 1851-ben, amikor Guillaume-Benjamin Duchenne francia ideggyógyász páciensek tucatjainál a süketséget lokális elektromos impulzusokkal kezelte. Kísérleteket végeztek – elsősorban az olasz Alessandro Volta, de más kutatók is a nyugati világrészen -, s kiderült, hogy az idegrendszer, a szív, a szív keringési rendszere, az ízlelőszerv, a verejtékmirigyek és egyéb szervrendszerek, galvánelemmel előállított elektromossággal stimulálhatók. Az is megállapításra került, hogy a gyógyító hatások száma jóval alacsonyabb, mint az ártalmas hatásoké. A káros hatások megfelelnek a ma elektro-hiperérzékenység (EHS) tünetegyüttesként ismerteknek: fejfájás, szédülés, hányinger, szellemi zavarodottság, fáradtság, depresszió, álmatlanság stb. Thomas-François Dalibard, francia botanikus, aki élő szervezeteken végzett elektromos kísérleteket, 1762-ben arról tudósította levelében Benjamin Franklint, hogy nem tudja folytatni egyik munkáját az időközben kialakult elektro-hiperérzékenysége miatt. Ő az első emberek egyike, akit hivatalosan elektro-hiperérzékennyé nyilvánítottak, még maga Benjamin Franklin is szenvedett neurológiai betegségben az 1753-tól folytatott elektromosság-kísérletei során, de más professzorokat és kutatókat is ért ugyanilyen szerencsétlenség, akik kénytelenek voltak kutató munkájukat abbahagyni. A 18. század végén már általánosan elismert tény volt, hogy az elektromosság az embereket nemtől, testfelépítéstől és az érintettnek a testről alkotott felfogásától függetlenül megbetegítheti. Ugyanúgy már akkor ismert volt, hogy némely emberek azokra az időjárási változásokra, amelyek az atmoszférában zajló elektromos változásokkal összefüggnek, erősen reagálnak. Közéjük tartozik néhány, ma is ismert személyiség, így többek között: Kolumbusz Kristóf, Dante, Charles Darwin, Benjamin Franklin, Johann Wolfgang von Goethe, Victor Hugo, Leonardo da Vinci, Luther Márton, Michelangelo, Wolfgang Amadeus Mozart, Napoléon, Jean-Jacques Rousseau és Voltaire. A négy különböző áramló erő, az elektromosság, a fény, a mágnesesség és a hő. Ami az elektromosságot illeti, úgy Luigi Galvani, aki az elektromosságot az élő szervezet lényeges elemének tekintette, szemben állt Alessandro Volta elméletével, aki az elektromosságot az élő szervezetben csupán a belső kémiai reakciók másodlagos hatásaként értékelte. Alessandro Volta a galvánelem feltalálója. A galvánelem hasznossága révén lehetőség nyílt nagy üzleti vállalkozásokra. Volta érvelése fölénybe került azzal az egységesebb szemlélettel szemben, amely az elektromos áram és az élő szervezetek kölcsönhatását állította.
Georg Miller Beard elektroterapeuta Thomas A. Edison barátja volt. Beard „Az idegkimerültség kezelése a gyakorlatban” című, 1880-ban megjelent könyve említésre méltó megfigyelést tartalmaz „Jóllehet a problémás hatások nem okoznak közvetlenül halált, ezáltal nem jelennek meg az elhalálozási okok között, sőt ellenkezőleg, arra hajlamosíthatnak, hogy meghosszabbítják az életet és a szervezetet a lázas és gyulladásos betegségektől megvédik, mégis rendkívüli mértékű szenvedéseket okoznak.” A legtöbbet szenvedő személyek egészen fiatalok voltak. Beard rámutatott arra is, hogy ritka betegségben inkább a neuraszténiás személyek szenvedtek, míg a lakosság másik fele cukorbeteg volt. Beard már akkoriban megfigyelte, hogy a várható élettartam növekedés nem jár kéz a kézben az életminőség javulásával.
A 19. század végétől, a telegráf vezetékek kiépítésével, alapjaiban változott meg az ipari országok városainak környéke. Ez a technológia 80 Volt feszültségen, egyetlen kábelvezetéken működött, a visszáram pedig földelésre került. Ebben az időben figyelték meg először az élőlényekre ható áramot. Megjelentek a civilizációs betegségek, mint a neuraszténia (ideggyengeség), amelytől több más híresség mellett Frank Lloyd Wright és Theodore Roosevelt is szenvedett. A távirdákban dolgozók fele, akik munkájuk révén a vezetékekben lévő áram miatt nagyon erős elektromágneses mezők hatásának voltak kitéve, a róluk elnevezett, ún. telegráfus betegségben szenvedtek. Később, 1915 körül, a telefonkezelők voltak azok, akik ugyan ezeket a tüneteket mutatták, mivel ők ültek órák hosszat elektromágneses mezőben. 1894-ben Sigmund Freud, közismert pszichiáter írt egy cikket, amelynek aztán katasztrofális következménye lett mindazon szerencsétlenek számára, akik neuraszténiában, mikrohullámú betegségben vagy elektro- hiperérzékenységben (EHS) szenvedtek. Freud a betegség tüneteit a külső okok, azaz az elektromágneses szennyeződés helyett, a rendezetlen gondolkodásra és a rosszul kontrollált érzelmekre vezette vissza. Ennek következtében ma az elektroszmoggal érintett emberek millióit gyógyszerekkel kezelik, ahelyett, hogy az egyén kitettségét csökkentenék! Sigmund Freud a neuraszténiát, amelyet köztudottan az elektromosság okozott, neurózisnak, azaz félelem- és pánikrohamnak nevezte át. Így vált szabaddá az út az elektromosság kíméletlen kiépítésére. Megjegyzendő, hogy Oroszországban a neuraszténiát környezeti ártalom okozta megbetegedésként tartják nyilván, mivel Oroszország nem fogadta el Freud definícióját.
Jagadish Chandra Bose, indiai természettudós (CSI CIE FRS biológus, fizikus, botanikus) és más kutatók is számos elektromos kísérletet végeztek élő szervezeteken említésre méltó eredményekkel. J.C. Bose úttörő volt a rádió- és mikrohullámú optika kutatásában, rámutatott arra, hogy az áram tényleges intenzitása, tehát az alkalmazott feszültség, amely az idegek áramvezetési képességének megváltoztatásához szükséges, rendkívül alacsony: nagyságrendileg mintegy 0,3 mikroamper (0,3*10-6 Amper). Ez az áram jóval kevesebb, mint az, amelyet egy mobiltelefon beszélgetés indukál. Bose ugyancsak felfedezte, hogy az áram bioaktivitás hulláma mindössze 1 femto-Amper (1*10-15A). Bose végzett magas frekvenciás kísérleteket is. Az 1880-as években London áramellátása még egyenárammal történt, azonban néhány fizikus felfedezte, hogy a váltóáram elosztása kevesebb hálózati veszteséggel jár. Ekkor zajlott az „áramok csatája”, jóllehet sok tudós, köztük Edison, az egyenáram mellett állt ki és egyértelmű kritikát fogalmazott meg a váltóáram káros hatásaival szemben. Ironikus módon éppen a váltóáram „hatékonysága” az, ami ahhoz vezetett, hogy ma ezt használják a villamosszék működtetéséhez is. Köztudott, hogy áram hálózatunkon váltóáram kering. 1889-ben az Amerikai Egyesült Államokban és röviddel ezután Európában is megkezdődött a teljes villamosítás.
1904-ben a Wight szigeten kipusztultak a méhek, miután a szigeten Marconi üzembe helyezte rádióállomását. Ez az állomás megahertz közeli frekvencián sugárzott. 1901-ben csak két állomás volt a szigeten, míg 1904-ben már négy, így a sziget volt a bolygón a legerősebben besugárzott hely. A La-Manche csatorna másik oldalán Jacques-Arsène d’Arsonval bebizonyította, hogy a „hegyes és kampó formájú” elektromágneses jelek jóval károsabbak, mint a szinusz-görbéjű jelek. Marconi rádióállomás kísérleteit jó egészséggel kezdte meg, másfél év múlva, 22 éves korában kezdődött lázas megbetegedése. A lázrohamok egész életét végigkísérték. 1904-ben, amikor egy különösen nagy teljesítményű adó kiépítésén dolgozott a transzatlanti rádióösszeköttetés megvalósítása érdekében, olyan magas láza volt, hogy maláriásnak vélték. 1934 és 1937 között a mikrohullámú technológia kifejlesztésén dolgozott, kilencszer kapott szívinfarktust, a kilencedik 63 éves korában halálát okozta. Ugyanezen a szigeten, Viktória királynő vidéki otthonában, az Osborne házban agyvérzést kapott és 1901. január 22-én este elhunyt, pontosan akkor, amikor Marconi egy új adótornyot helyezett üzembe.
Az első világháború vége felé a katonaságot különféle nagyteljesítményű rádióadókkal szerelték fel és ez váltotta ki 1918-ban a spanyol nátha-járványt, amely az Amerikai Egyesült Államokbeli Massachusetts-ben, a Cambridge-i Haditengerészeti Rádiós Iskolában 400 esettel kezdődött. A járvány gyorsan terjedt, 1 127 katona kapta el Kansas államban, Funston Camp-ben, ahol éppen beüzemeltek egy rádióadót. A tünetek nem magyarázhatók az influenzavírus hatásával, azonban teljes összhangban vannak a mesterséges elektromágneses mezők pusztító hatásaival. Feltűnő volt, hogy a páciensek pulzusa 36-48 százalékkal lassult, ami nem az influenzára jellemző tünet, viszont gyakori következménye az elektromágneses mezők expozíciójának. Dr. George A. Soper katonaorvos tanúsította, hogy a vírus gyorsabban terjedt, mint azt az emberek mozgása lehetővé tette. Úgy tűnik, hogy minden új influenzajárvány az elektrotechnika újabb lőrelépésével függ össze, mint az 1957-58-as ázsiai nátha a nagy teljesítményű radar ellenőrző rendszer kiépítése után, és a Hong-Kong-i nátha 1968. júliusától, amikor 28 katonai műholdat helyeztek üzembe a világűr ellenőrzésére a kozmikus sugárzástól védő Van-Allen-övek szintjén.
Földünk, a túlnyomórészt vasból álló föld maggal, a Földet védő ionoszférával, aztán a plazma szférával, végül a magneto farokkal és a napszél hatásainak kitett magneto szférával, olyan mint egy dinamó, egy komplex elektromos rendszer. Az elektromos kölcsönhatás a földkéreg, az atmoszféra sőt az ionoszféra között permanens és kontans, érzékeny egyensúlyban vannak egymással. A bolygónkon az élet a teljes rendszer elektromos „légzése” révén(!) lehetséges. A rendszer jellemzője, hogy negatív ionokkal töltött, melyeket az ionoszféra pozitív ionjai kiegyenlítenek. Megfigyelhető egy nagyságrendileg átlagosan 130 Volt/m térerősségű vertikális elektromos mező, miközben az értékek például vihar esetén 4 000 Volt/m-re emelkedhetnek. 1953-ban fedezték fel környezetünk ezen elektromos rezgésének egyik legfontosabb paraméterét a Schumann-rezonanciát, amely 7,83 Hertz-en „lélegzik”, és amelyet 14, 20, 26 és 32 Hz esetén „extrém alacsony frekvenciaként” (ELF) jelölnek. Nem csoda, hogy ezek a fizikális értékek befolyásolják az ebben a környezetben élő szervezeteket, és hogy például az emberi agytevékenység ritmusa ezen frekvencia tartományon belül van, mint az alfa-állapot, amelynek értéke 8-13 Hertz.
Míg az ember az elektromágneses spektrum látható frekvenciáit érzékeli a kéktől a pirosig, néhány állat más elektromágneses frekvenciákat is lát – a méhek látják az ultraviolát, a szalamandrák vagy a cetfélék látják a mély elektromos frekvenciákat, a kígyók pedig látják az infravörös frekvenciát. Hörcsögökön végzett laborkísérletek során kiderült például, hogy a hőmérséklet csökkentése és a nappali fény hosszának redukálása nem elegendő ahhoz, hogy a kis állatok téli álomba merüljenek. Ugyanígy nem alszanak téli álmot a Faraday-kalitkába helyezett hörcsögök sem, hiába voltak télinek megfelelő fény- és hőmérsékleti viszonyok. Mindaddig nem aludtak, míg a Faraday-kalitkát el nem távolították.
Tudományosan bizonyításra került, hogy az élő szervezetnek, a megfelelő működés érdekében, természetes környezetünk elektromágneses mezejében kell „fürödnie”. Az 1970-es évek elején légkörfizikusok észlelték, hogy a Föld mágneses mezejét az emberi elektromos tevékenység jelentősen megzavarta. A világűrbe küldött jel és visszhangjának felfogása alapján megállapították, hogy az eredeti jelet az Észak-Amerikai 60 Hertz-es elektomos hálózat ténylegesen, többszörösen módosította. Ez a felfedezés mégsem tudta megakadályozni a HAARP-projekt beindítását, amelyet bolygónk elektromágneses tulajdonságainak tudatos módosítására hoztak létre. (HAARP-Projekt: rövid hullámmal működő, sarki fény jelenséget kutató program, az Amerikai Egyesült Államok katonai és polgári kutató programja) Az emberi elektromos tevékenység már a bennünket a kozmikus sugárzástól védő Van-Allen-öveket is károsította. Lehetséges, hogy ez a kettős öv valamikor egyetlen egy öv volt, amely az ember által a világűrbe kibocsátott elektromos töltések hatása miatt „kimerült”. Műhold megfigyelések mutatják, hogy a nagyfeszültségű vezetékekből kiáramló elektromos sugárzás nagyobb, mint egy természetes villám sugárzásának a kiterjedése. Mindezen tények és megfigyelések figyelembevételével feltételezhető, hogy az elmúlt évtizedek egészségügyi problémái összefüggésben állnak az ember által mesterségesen gerjesztett elektromágneses mezőkkel.
1980-ban a szívmegállás ritkán fordult elő fiatal atlétáknál,, mindössze kilenc eset volt egy évben. Innentől kezdődően az esetek száma évente 10 %-kal emelkedett 1996-ig folyamatosan, amikor az arány hirtelen a kétszeresére, 64-re ugrott, aztán a következő évben 66 eset volt és az utolsó figyelembe vett évben 76-ra emelkedett az esetek száma. Az amerikai orvoslás nem találta a magyarázatot, azonban 2002 -ben Európában, a német környezet egészségügyben dolgozó orvosok moratórium bevezetését követelték az antennákra és átjátszótornyokra, mivel az általuk sugárzott hullámok szív- és érrendszeri megbetegedéseket okoznak. Ez volt az ún. Freiburgi felhívás (Freiburger Appell 2002). Dr. Samuel Milham, Washington Állam Egészségügyi Osztályának járványügyi szakértője tanulmányában kimutatta, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség, a rák kiváltó oka messzemenőkig, sőt inkább százszázalékosan az elektromosság (a mesterséges elektromágneses mezők) okozta stresszterhelés. Paradox módon a 20. század elején készült tanulmányok nem támasztották alá azt a feltételezést, hogy a koleszterinszint és a szívbetegség magasabb kockázata összefüggésben van.
Drámaian megváltozott a rádiósugárzás megemelkedése. A II. világháborúban nagyon sok katona panaszkodott a neuraszténiához hasonló tünetekre. Eleinte, Sigmund Freud megállapítása nyomán, azt feltételezték, hogy a katonákat félelmek gyötrik. Nincs kétség afelől, hogy mennyire káros a szívre az elektromágneses mező, s hogy ehhez képest a koleszterin és a zsíros ételek fogyasztása, mint betegség kiváltó ok, elenyésző tényező. Thomas Edison, feltaláló, elektrotechnikus. Munkája miatt szervezete sokkal inkább ki volt téve az elektromágneses mezők hatásának, mint kortársaié. Edison cukorbeteg volt. A diabétesz 1889-ben még kifejezetten ritkán fordult elő. Alexander Graham Bell fizikus, a telefon feltalálója. A távírás területén dolgozott, ismert róla, hogy állandóan a neuraszténia, mai nevén elektro-hiperérzékenység (EHS) tüneteire panaszkodott. 1915-ben nála is cukorbetegséget diagnosztizáltak. 1876-ban Benjamin Ward Richardson a „Modern élet betegségei (Diseases of Modern Life)” című könyvében a diabéteszt ritka, újkori betegségként írja le, amelyet a túlterheltség okozta szellemi kimerültség vagy idegrendszeri megrázkódtatás idéz elő.
Modern táplálkozásunkban a túlzott mértékű cukorfogyasztás természetesen kézenfekvő magyarázatot ad arra, hogy miért érinti napjainkban a cukorbetegség, Észak-Amerika lakosságnak több, mint a felét. Ez a magyarázat azonban túl egyszerű. Dr. Even Joslin kimutatta, hogy 1900 és 1917 között a cukorfogyasztás 17 %-kal nőtt, míg a cukorbetegség okozta halandóság megkétszereződött. Egy későbbi, az őslakos indiánokról készült 1987-es tanulmány a cukorbetegség miatti halandóságról rendkívül eltérő szám-adatokat mutat területi eloszlás szerint: 7 eset ezer főre vetítve északnyugaton és 380 eset ezer főre vetítve Arizonában. A vizsgált évek tekintetében ezt az eltérést nem lehet sem az életmóddal, sem a táplálkozási szokásokkal magyarázni. Egy környezeti tényező van, ami magyarázatot adhat erre a nagymértékű különbségre: az indián rezervátumok villamosítása nem egy ütemben zajlott, északnyugaton jóval később valósult meg. Az Arizonai Rezervátum ráadásul egy nagyváros, Phoenix közvetlen szomszédságában található. Ebből kifolyólag az arizonai indián közösségnek saját erőműve és telekommunikációs rendszere van. Mint látjuk, a mitokondriumra ható elektroszmog megakadályozza a cukor hatékony bevitelét, azaz a cukor elégetését. Azt a cukor mennyiséget, amit a szervezet nem tud mechanikus energiává átalakítani, azt zsírként tárolja. Nincs kétség afelől, hogy milyen szerepet játszik az elektromágneses mező a cukorbetegség elterjedésében, és, hogy ehhez képest a cukorfogyasztás, mint betegség kiváltó ok, elenyésző tényező. Az Egyesült Államokban 1997-ben, egyetlenegy év alatt 31 %-kal (!) nőtt a cukorbetegek száma, ez teljes összhangban van a mobiltelefon tömeges elterjedésével az országban.
Otto Heinrich Warburg, német biokémikus professzor, az 1931-es fiziológiai és orvostudományi Nobel -díj kitüntetettje, kimutatta, hogy a rák a különösen oxigénhiányos sejtek regressziója, amely kaotikusburjánzáshoz vezet, hasonlóan, mint a földtörténeti őskorban, amikor az oxigén nem olyan mennyiségben volt jelen, mint ma. A kezdeti oxigénhiány a mitokondriumok hibás működésére vezethető vissza, amelyet, mint láttuk, előidézhetnek az elektromágneses mezők vagy más káros anyagok, így a füst, a növényvédő szerek, az élelmiszeradalékok, a légszennyezettség. A sejtszintű oxigénhiány elve érvényes a diabéteszre, emiatt a cukorbetegek körében magasabb a daganatos megbetegedések aránya, mint a lakosság más köreiben. A halállal végződő daganatos megbetegedések statisztikája egyértelmű összefüggést mutat az országok villamosítása és a rák aránya között. Ez megfelel a rádió terhelés növekedésnek, a középhullámú rádiózás (MW), az URH-rádiók és televízió megjelenésének, a színes televízió bevezetésének Svédországban. Ugyanezen kutatók egyértelmű, lineáris korrelációt találtak a MW-rádióadók régiónkénti száma és a melanomás megbetegedések előfordulása között, a kitett területeken tizenegyszer volt gyakoribb a melanoma, mint a „fehér zónákban”. Azt is kimutatták, hogy a melanoma ritkán jelenik meg azon a testrészen, amelyet leginkább ér napsütés, mint a homlok, orr, vállak vagy a lábak, gyakoribb az előfordulása a napsütéstől többnyire védett testfelületeken. A melanomát nem a napsugárzás okozza elsősorban, hanem inkább vagy teljes egészében a rádiófrekvenciák.
A rák, a diabétesz, a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálesetek meredeken felfelé ívelő statisztikai görbéje egybeesik az amerikai államok villamosításával 1931 és 1940 között, ami ugyancsak erősen elgondolkodtató. Nem kétséges, hogy az elektromágneses mezőknek jelentős szerepük van a rákos megbetegedések növekedésében. Az agydaganatok számáról nehéz valós adatokat találni, mivel a mobiltelefon-lobbi ezt a területet évtizedek óta megelőző tanulmányokkal uralni igyekszik. Olyan tanulmány is készült, amely azt hivatott igazolni, hogy az intenzív mobiltelefon használat a daganat előfordulását csökkenti. Mindezek ellenére a Calgary Egyetem kutatói bebizonyították, hogy a rosszindulatú agydaganatok aránya 2012-2013-ban 30 %-kal nőtt. Lennart Hardell, a svédországi Örebro Egyetemi Klinika onkológus professzora kimutatta, hogy 2000 óra mobiltelefonhasználat a daganat kialakulásának rizikóját 3-8-szorosára növeli, a kísérleti alanyok életkorának és a telefon használati szokásainak függvényében. Régóta megfigyelt tény, hogy az aszketikus életmód, kalóriaszegény étrenddel összekötve meghosszabbíthatja a várható élettartamot, javíthatja az egészséget. Ez az eset áll fenn például Japán legdélibb prefektúrájában, Okinawa szigetének lakosságánál, ahol a százéves emberek száma negyvenszer magasabb, mint a gazdagabb északi prefektúrák lakosságának körében. Kutatók az életkorral kapcsolatban rámutattak arra, hogy az életet fenntartó és hajtóerő tulajdonképpen sejtjeink mitokondriumjainak elektronszállító rendszere. Itt zajlik a belélegzett levegő és az elfogyasztott táplálék kombinálása bizonyos sebességgel, amely aztán meghatározza öregségünk fokát és várható élettartamunkat. Míg a szállított energiamennyiség mérséklésével elérhető a sejtjeinkben zajló égési folyamat lassulása, amely akár előny is lehet, a lassulás, másik lehetőségként, akadályozó tényezővé is válhat. Ez utóbbi az elektronszállító lánc „mérgezése”. Ilyen jellegű mérgezést okozhat a mesterséges elektromágneses mezőknek való krónikus kitettség. Ez az állandóan növekvő terheltség mitokondriumaink elektronjait extrém hatásoknak veti alá, lassítja működésüket, elvonja a sejtekből az oxigént és elektro-hiperérzékenységi (EHS) tüneteket okoz.
Lionel Naftalin biokémikus kifejlesztette az emberi fül működési módjának új modelljét, az ismert piezoelektromosság jelenséget (elektroműszerészek által használt erő) figyelembe véve, a piezoelektromosság a belső fülben, a kochleában a szőrsejtek révén észlelhető. A belső fül folyadéktere különleges elektromos tulajdonsággal rendelkezik, 100-120 millivolt feszültség mérhető, amely tartomány a bio-elektronikában magas értéknek számít. Ez a piezoelektromos folyadék a hanghullámokat elektromos jellé alakítja át, és továbbítja a belső fülbe a perilimfára. Az emberi fül új, átdolgozott működési modellje magyarázatot ad arra is, hogy miért szenved sok modernkori ember fülzúgástól, és emberek egy csoportja, a világ népességének 2-11 %-a, miért hall állandó brummogó hangot.
Alfonso Balmori Martinez, spanyol biológus tanulmányozta a magas frekvenciás sugárzási értékek korrelációját, hatásukat az állatvilágra. Madarak (gólyák, verebek stb.) nem tudnak olyan területeken élni, ahol az elektromos térerősség 3 V/m érték felett van, míg 0,1 V/m elektromos térerősség esetén 1 hektáron 42 madár él. Ha egy adótorony 200 méteren belül van, akkor a gólya párok veszekednek, ahelyett hogy fészket raknak és a tojásokat keltetnék. Több földrész postagalamb-tenyésztői megállapították, hogy a galambok 90 %-a röptetés után nem talál vissza a galambdúcba. Ez a szám normális körülmények között nagyon alacsony. 2000-ben angol tenyésztők megpróbálták a repülési útvonalat úgy meghatározni, hogy az elkerülje az adótornyokat, ezáltal nagyobb esélyt biztosítva a madaraknak a visszaút megtalálására. A vörösbegyek a vándorlásuk során elvesztik a tájékozódási képességüket az elektromágneses mezőkkel szennyezett helyeken- míg a tájékozódás egy Faraday-kalitkában probléma nélkül sikerül nekik. Ebihalakkal folytatott kísérlet során, ahol mindkét medence 140 méterre volt egy mobiltelefon -átjátszó antennától, az egyik árnyékolás nélkül, a másik pedig elektromágneses védelemmel, az árnyékolás nélküli medencében az ebihalak 90 %-a elpusztult, míg a másik medencében az ebihalak csak 4 %-a pusztult el. Ugyanilyen mértékű káros hatás figyelhető meg a rovaroknál, ha kitesszük őket annak az elektroszmognak, amely minket embereket naponta ér. Dr. Panagopoulous tanulmányozásai során arra a megállapításra jutott, hogy a magas frekvenciás sugárzás a manapság szokásos elektromos erősséggel – legyen az csak néhány perc naponta és csak néhány nap – a legerősebb stresszforrás biológiai létünkben, sokkal erősebb, mint a vegyszerek vagy az alacsony frekvenciájú elektromágneses mezők. A méheket is negatívan érinti, mint jelen összefoglaló elején, a Wight szigeti eset leírásából láttuk. A svájci, Dr. Daniel Favre kimutatta, hogy a magas frekvenciás sugárzás jelenlétekor a méhek ugyanazt a jelzést adják le, mint amikor veszélyt érzékelnek. A méhcsaládok összeomlásának egyik fő oka az ember által létrehozott elektromágneses mezők, különösen a mobiltelefon-technológia. Az 1980-as években égető problémaként jelentkezett az erdők pusztulása. Ezért az ún. savas esőket tették felelőssé, azonban a legtávolibb, félreeső területek is, ahol viszonylag tiszta volt a levegő, ugyanúgy érintettek voltak.
Németországban és Svájcban kutatásokat folytattak, és jóllehet az érintett erdőkben a talaj valóban valamivel savasabbnak bizonyult, a megfigyelések és a kísérletek azt mutatták, hogy ez a savtartalom a talaj lassú elektrolízise miatt is kialakulhat, például a radar hullámoknak kitett fák miatt. A magaslatokon álló fák erősebben érintettek, hiszen azok kitettsége az 1970-es években telepített új radar eszközöknek nagyobb volt. A Berlini Fal leomlásának idején keletkezett egy másik megfigyelés. Skrudában, a nyugat megfigyelésére telepített hatalmas orosz radarállomások, magas elektromos erősségük révén, nem csak az erdőket, hanem az állatokat és az embereket is károsították. Számos tanulmány megállapította, hogy a fák évgyűrűi a radarállomások üzemeltetésének éveiben sokkal keskenyebbek, sűrűbbek, mint az azt megelőző és azt követő időkben voltak. Svájcban, Schwarzenburg községben 1939-ben felállítottak egy rövidhullámú-rádióantennát, majd teljesítményét 1954-ben 450 kW-ra emelték. A falu lakóinak egészségi állapota ezután kezdett rosszabbodni, elektro-hiperérzékenységi tünetekre (EHS) panaszkodtak. A falu gyermekei tanulási nehézségekkel küzdöttek, úgy tűnt, nem alkalmasak magasabb képzettség megszerzésére, ellentétben a szomszédos, kevésbé veszélyeztetett települések gyermekeivel. Végül 1992-ben készült egy tanulmány, mely megerősítette, hogy az antenna 900 méteres körzetében a vizsgált emberek és állatok fiziológiai paraméterei eltérnek a normálistól.
Meddig kell még várnunk, hogy végre kimondhassuk: „a mobiltlefon öl!”, ahelyett, hogy azt kell kérdeznünk: „vajon elektro-érzékeny vagyok?” Nagyon magas azoknak az embereknek a száma, akik fejfájástól szenvednek a mobiltelefon használata miatt. 2010-ben egy ukrajnai egyetem diákjai körében felmérést végeztek, az egyetemisták kétharmada azt nyilatkozta, hogy erről a témáról nyíltan beszélni, társadalmilag nem elfogadott. Gro Harlem Brundtland elektro-hiperérzékeny volt, amikor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója volt. Brundtland nyitott volt a témában, de éppen emiatt egy évvel később le kellett mondjon posztjáról. Ez visszatart más, magasrangú személyiségeket attól, hogy kövessék Brundtland példáját, azaz, hogy az elektro-hiperérzékenységről nyilvánosan beszéljenek. Az elektromágneses terheléstől szenvedő embereknek csak egy kis része tudja, hogy ténylegesen mi a probléma, a nagyobb többségnek nincs pontos ismerete erről. A teljes lakosság úgyszólván „távirányítással áram alatt van”, az embernek majdhogynem elnézést kell kérnie, ha „elekto-érzékeny”, pontosabban ha „elektro-hiperérzékeny”, éppen úgy, mintha azért kellene elnézést kérnie valakinek, mert „cián-érzékeny”. Tény, hogy az áram, jelenleg használatos formájában, „mérgező”. A sugárzó források szaporodnak és egyre erősebb a sugárzás: WiFi (WLAN), WiMAX, radarállomások és felülről a telekommunikációs műholdak sugárzása, úgy tűnik, hamarosan sehová sem lehet elbújni előlük. Botrányos a magukat demokratikusnak nevező országok kormányainak viselkedése a tekintetben, ahogyan a rádiótechnológia áldozatait egyszerűen sorsukra hagyják.
Jurij Grigorjev, akit Oroszországban az elektromágneses kutatások ősatyjának tartanak, különösen a fiatalokért aggódik és megfogalmazta, az emberiség történelmében először az emberi agy védtelenül áll a magas frekvenciás sugárzásokkal szemben – ami egy sugárbiológus szemével nézve különösen elgondolkodtató. Különösképp hivatkozik egy koreai tanulmányra, amely kimutatja, hogy a gyermekek figyelemhiányos hiperaktivitás zavara összefüggésben áll a mobiltelefon használattal. Leif Salford, svéd idegsebész és csapata már az 1990-es évek végén bebizonyította, hogy a mobiltelefon sugárzása a vér-agy gátat károsítja és Alzheimer-kórt okozhat. 2003-ban kimutatta, hogy mindössze két órás mobiltelefon beszélgetés az agy tartós károsodását okozhatja!
Az elmúlt évtizedekben az egész világ az elektromossággal kapcsolatos technológiák rohamos felgyorsulásának volt tanúja, amely semmilyen alkalmazkodási lehetőséget nem kínál az emberi szervezet számára. A mesterséges, káros hatásokat az eddigieknél fejlettebb, erősebb mobiltelefon hálózatok, a WiFi-jel erősítő, mikrohullámú sütők, klímaberendezések, minden típusú és technológiájú TV-képernyők, számítógépek, alacsony fogyasztású lámpák és minden olyan készülék elszaporodása a háztartásokban, amely a nemkívánatos jelenségek hatványozódását okozza. Legkárosabb jelenség az elektromágneses hatás. Öntudatlanul is olyan hatások vesznek körül, amelyek ellen új technológiák és vezérlőrendszerek kifejlesztésével kell küzdeni, hogy újra természetes egyensúlyba kerüljünk és életminőségünk javuljon. – Arthur Firstenberg írása nyomán