Az Akai Electric Company Ltd.-t a Masukichi Akai alapította Japánban Tokióban, 1929 júliusában, rádióberendezések, villamossági szerelési anyagok (konnektorok, kapcsolók) és egyéb elektromos alkatrészek gyártójaként. Masukichi legidősebb fia, Saburo, mondhatni a gyárban nőtt fel, majd elvégezte a Tokiói Műszaki Intézet elektrotechnikai karát és villamosmérnöki diplomát szerzett. Az üzleti tevékenység elsősorban Saburo új villamosmérnöki szakértelmének köszönhetően gyorsan bővült.
Akkoriban a finommechanika és az elektromos motorok gyártása magával hozta a 16 mm-es filmvetítők piacra vitelét, ebben az időben készültek el az első 16 mm-es filmek Japánban. Akai Masukichi eladta az összes gyártó helyiségét és felszerelését a Sawafuji Electric Co. számára, ahol fia Saburo – a második világháború után – mérnökként kezdett dolgozni. A vállalkozás annyira jól működött, hogy 1947-ben Saburo visszavásárolta a gyárat a Sawafuji-tól, és a cég nevét Akai Electric Company-ra változtatta. 1948-ra Akai megkezdte a lemezvágó-berendezésekhez és a lemezjátszókhoz használatos motorok gyártását és értékesítését. Ebben az időben a felvételi technológia gyorsan változott és megnőtt az igény a nagyobb mechanikai pontosságú lemezjátszókra, sőt 1954-től az első magnetofonokra.
1951-re kifejlesztették a C-5 változtatható sebességű motort, amely minimális saját zajával és rezgésével rendkívül népszerűnek bizonyult. 1953-54-ben az Akai azon kevés vállalatok egyike volt, amelyek nagykereskedő közbeiktatása nélkül exportálták áruikat. Az egyik üzleti partner társaság, az audiovizuális berendezések kis amerikai gyártója, a Robert G. Metzner által alapított Roberts Electronics volt. A vállalat nagyon magas követelményeket támasztott az Akai által gyártott termékekkel szemben. Az Akai és a Roberts között kialakult kapcsolatnak sok magnetofon köszönhető. A Roberts inspirálta az Akai mérnökeit, hogy készítsenek egyre több komplett magnetofont, majd a Roberts vállalja az amerikai piaci értékesítést.
1954-ben Akai először az AT-1 modellt mutatta be, ezt 1956-ban követte az első önállóan kifejlesztett magnó, a 900-as modell.
Saburo tanulmányozta az Egyesült Államok óriási piacát, a lehetőségeket és attól kezdve a cég a létesítmények bővítésére és a termelési minőség javítására összpontosított. 1958-ban az Akai bemutatta kiváló minőségű magnójának deluxe sztereó modell-verzióját, amelynek segítségével az Akai szilárd pozíciót szerzett a hazai és a nemzetközi piacon. Ugyanebben az évben Saburo átvette apja helyét a vállalat elnöki tisztségében. A jól megalapozott tőke és az eladási erő mellett a vállalkozás arra koncentrált, hogy a nagy mennyiségű termelési rendszerén keresztül alacsony árú magnetofonokkal kínálja a piacot. Az Akai stratégiájának fordulópontján a magnót a hangminőség elérésére szolgáló eszközként definiálta. A magnók felvételi képessége megkülönböztette az Akai-t a többi konkurens gyártótól. Míg a kiváló hangminőség elérésével a költségek emelkedtek, az Akai elkötelezte magát amellett, hogy a magnónak a kiválóság eszközének kell lennie, és olyan termékeket készített, amelyek igazolják ezt a meggyőződést.
A 60-as évek elején az Akai olyan modelleket gyártott, amelyek kiterjesztették hírnevét az egész világra, mint a prémium kategóriás audio-magnetofonok gyártója. Az Akai cég alkalmazta az akkori újdonságot, az X’Field mágneses felvevő rendszert, amelyet a Tandberg dán vállalat mérnökei fejlesztettek ki. A cross-field head, egy kiegészítő felvevő-fej a magnóban, amely javítja a magas frekvenciájú hangok felvételének képességét. A koncepciót először a Tandberg vezette be az 1960-as években a TB-6X-ben, majd engedélyezte a gyártást az Akai részére. A Cross-field rendszer alkalmazása négy év alatt megállíthatatlan helyzetbe hozta, az X’ Field Head fejlesztése hirtelen világhírűvé tette az Akai céget. 1972-re a vállalat diverzifikálódott a kazettás magnó és a videó területén.
Az 1970-es évek elején jött egy nagyszerű alkatrész, ami az AKAI „védjegye” lett: a GX-fej. A Glass & X’Tal Ferrite Head a tartósságot és a magas hangzáshűséget kombinálta. A modell, amely egy generációt indított el, a GX-365 volt. Ez két verzióban készült: egyik GX-365D deck és a másik beépített erősítővel rendelkezett. Abban az időben a típusszám utáni „D”-betű a Deck verziót jelentette. A társaság legnépszerűbb termékei a GX-400 DS, a GX400D, a GX-747 és a GX-77 modellek valamint a három-fejes, „zárt hurkos” szalag vezetésű GX-F95, GX-90, GX -F91, GX-R99 és CS-702DII kazettás modellek. Saburo Akai úr 56 éves korában egy sajnálatos síbalesetben elhunyt. Nem volt közvetlen örököse, mivel nem volt fiúgyermeke. Ennek következményeként az alapító családja a vállalat részvényeinek egy részét a Banco Mitsubishi részvényeseinek adta el. Valójában a társaság bomlása az alapító halála után kezdődött. Saburo Akai 1973-ban bekövetkezett halála után tizenkét évvel az Akai vállalat felfüggesztette az orsós magnetofonok gyártását, a GX-747 kiadása volt az utolsó a gyártási sorban. Az orsós magnetofonok gyártása helyett minden energiát a kazettás magnók fejlesztésére fordította.
Az Akai GX-747 magnetofon a gyermekkori álomból a mindenkori álmok világába avanzsált. Megnevezése: Professional Stereo Reel to Reel Tape Recorder. Nagyszerű mechanikai és zseniális kivitelezésével, nagyszerű felépítésével a márka valódi zászlóshajója, amelyet 1981 és 1985 között gyártottak. A rendeltetés szerinti használat során gyakorlatilag elpusztíthatatlan üvegfejekkel, mikroprocesszoros vezérléssel, egyszerű szalag-kalibrációval referencia szinten is ez az egyik legkívánatosabb orsós/szalagos magnó.
Az Akai GX-747 fedélzetét annyi funkcióval telítették, hogy az a ’80-as évek referenciapontjává vált. Az 1982-es kiadáskor sem volt olcsó, 1 300 dollárt kértek érte (az inflációhoz igazítva ma közel 3200 dollár). Az audiofilek az üvegfejekről és annak tartósságáról regéltek. A számláló digitális és programozható. Az időközök ellenőrzése mellett parancsokat is programozhatunk, hogy lenyűgözzük az analóg technikát kedvelő barátainkat.
| Felvételi/lejátszási rendszer: | 4-sáv, sztereó 2-csatorna |
| Mechanika: | oda-vissza felvevő/lejátszó |
| Motorok: | 2 x csévélő, 1 x főmotor |
| Tape speeds: | 3 3⁄4, 7 1⁄2 inch/s |
| Sebesség ingadozás: | 0.03% (7 1⁄2 inch/s) |
| Fejek: | 2 x GX felvevő, 2 x GX lejátszó, 2 x törlő |
| Frekvenciamenet: | 25 Hz – 33 000 Hz (7 1⁄2 inch/s) |
| Jel/zaj viszony: | 65 dB |
| Teljes harmonikus torzítás: | 0.4 % |
| Méretek: | 440 x 483 x 256 mm |
| Tömeg: | 21 kg |
A 747-es egy régi iskola csúcs-technikája – bizonyítja ezt specifikációja – emellett pazarul néz ki! A GX-747 nem volt teljesen új formatervezés. 1981-ben már túl késő volt fejleszteni egy már átrendeződő piacra. A 747 elsősorban egy frissített GX-646, amely maga is egy frissített GX-635 modell. A GX-747 magnetofon összes verziója 1981 és 1985 között volt megvásárolható. Első modell sorozatban a GX-747 típus LED-kijelző sorral, később depréz műszerekkel, és a GX-747 dbx zajcsökkentő áramkörrel szerelt deprez műszeres, ma már ritka előfordulású változatban készült.
Az egyik legemlékezetesebb és legkeresettebb hangrögzítő, bár vitathatatlanul nem a „legjobb”, mert a Technics RS-1500U sorozat vagy a Sony TC-880-2 két remekműve mellett nem forgott 38 cm/s sebességgel. (igény lett volna rá) A 90-es évek közepén az orsós magnetofonok piaca mélyponton volt, sokan nagyon alacsony áron adták el gépeiket, az elhamarkodott lépés miatt ma fáj a fejük.
Ma az Akai, a hongkongi székhelyű Grande Holdings leányvállalataként működik, székhelye Szingapúrban található. A Grande Holdings a szintén korábbi japán világmárkák, a Nakamichi és a Sansui tulajdonosa, az Akai márkát már csak más vállalatok által gyártott termékek különböző elektronikai részegységekkel történő ellátására használja.- sajnos így múlik el majd’ 90 év dicsősége.
