Következő témánk a phono-előerősítő szerepe. Ebben a cikkben a lemezjátszó előerősítőre koncentrálunk. Ha visszagondolunk az 1970-es évek sztereó rendszereire, egyszerűen csak egy sztereó kábelt kellett csatlakoztatni a lemezjátszó, majd a sztereó vevőegység (receiver) hátuljához, és kiválasztani az előlapon a „lemezjátszó” opciót. A koncepció azóta sem változott. Egy „jól-képzett” sztereó erősítő általában ma is tartalmaz egy phono-előerősítőt, amely a lemezjátszó bejövő jelét egy bizonyos szintre emeli, majd ezt a jelet az erősítő többi fokozata olyan szintre erősíti, hogy a zene egy pár hangsugárzón hallható legyen. A két kulcsfogalom a mozgómágnes (MM) és a mozgótekercses (MC) hangszedők jelének kiszolgálása. A köztük lévő különbség nem magyarázható el egyszerűen és nem is könnyen érthető. A legtöbb olcsó hangszedő MM, de kiváló MM hangszedők is kaphatók. Az MC hangszedőket általában azok vásárolják, akik felsőbb kategóriás audio-rendszerrel rendelkeznek.
Minden hangszedőnek megvannak a saját elektromos jellemzői. A megfelelő lemezjátszó előerősítő kiválasztásához az igényeknek megfelelően a„load” (terhelés) és a „gain” (erősítés) fog számítani. Az erősítés könnyen érthető – ez az a mértékegység, amelyre a lemezjátszó előerősítőnek az adott hangszedőhöz szüksége van. Az erősítést decibelben fejezik ki, ami egy ismerős kifejezés. A terhelés bonyolultabb, mivel némi ismeretet igényel az impedanciáról, a kapacitásról stb.
A lemezjátszó szempontjából egy előerősítő fontosabb, mint gondolnánk. Íme a kihívás! Nem lehet egy lemezjátszó előerősítőt elszigetelten hallgatni, mert megítéléséhez egy komplett, összehangolt audio-láncra van szükség és tudni kell, hogy mit akarunk hallani. Azt akarom, hogy egyetlen cselló úgy szólaljon meg, mintha szíve és lelke lenne! Azt akarom, hogy egy hegedűszekció úgy szóljon, mint különálló hangszerek, ne pedig mint magas hangok tömege! Azt akarom, hogy egy klarinét úgy szóljon, mint egy klarinét! Hallani akarom a különbséget a rézfúvós hangszerek között egy jazz-együttesben, és azt akarom, hogy a dobos finoman kopogtasson, majd erősen üssön, és mosolyt csaljon az arcomra! Minden szubjektív. Minden a fejemben van. Mindezt elég könnyű meghallani – vagy nem? A próbálkozások és a tesztek sokáig fognak tartani. El kell fogadni azt az elképzelést, hogy egy „titokzatos doboz”, a lemezjátszó előerősítő, megér egy nagyobb befektetést. Türelmesnek kell lenni, és időt kell adni magunknak a befogadásra és az összehasonlításra.
Karl Goldmark Esz- dúr szimfóniája a Ländliche Hochzeit egy gyönyörű zenedarab. Ezt a művet tesztként használni remek, mert a nagybőgők és a csellók lassú és egyenletes szekvenciájával kezdődik, nagyon mélyen és tisztán. A basszus szekciót egy élénkebb szekvencia követi hegedűkkel és brácsákkal – egy határozottan más hangzás. Jönnek a fúvósok: fagott, klarinét. Minden tisztán megvan a saját szekciójában, és aztán jön az allegro sok hangszerhanggal: fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt, harsona, plusz a hegedű és a brácsa. Sok változatosság viszonylag rövid idő alatt. Rengeteg lehetőség a zene teljes élvezetére és az egyes és csoportos hangszerek előadásmódjának értékelésére.
Innentől kezdve reméljük, hogy azt halljuk, amit hallani akarunk! Amennyiben minden stimmel, akkor a nagybőgők és a csellók erősek, gazdagok, csendes erővel, rezonanciával és misztikummal telve, nagyon természetesek. A hangszerek tisztán kirajzolódnak, az élénk hegedűk és a brácsák kissé sikítónak tűnhetnek, de kontroll alatt kell lenniük.
A phono-előerősítőt is be kell járatni, az első húsz-harminc óra használat után minden apróság megszelídül és a helyére kerül. A hangtér megosztása az egyes felvételek szerinti, a klasszikus felállás követhető, miszerint a hegedűk és brácsák határozottan a saját szektorukban, a karmester bal oldalán, a brácsák pedig kissé hátrébb vannak, a mély vonósok pedig messze jobbra. És következnek a többiek, szinte minden! Vajon a fafúvósok, kürtök és vonósok sokfélesége egyetlen halmazba olvad-e, vagy megtartja-e egyéni identitását? A régi (olcsó) lemezjátszó előerősítők kellemes zenehallgatást biztosítottak, de nem voltak egyértelműen definiált hangzásúak. Lehet, hogy az újak sem teljesen tökéletesek (csak nagyon magas árkategóriában), de messze több mint elfogadhatóak, és ígéretesek. Elégedettebbek lehetünk a hangszerek közötti megkülönböztetéssel, a magasabb és mélyebb tartományokban jelentkező tisztasággal és a gazdagsággal.
A lemezjátszó előerősítő csak egy része a kirakósnak, egy adott gyártótól származó adott készülék kiválasztása megéri az időt és a fáradságot. Például: ha egy kisebb gyártótól, amelyik sokkal magasabb kategóriájú termékekre specializálódott, alacsonyabb árban lévő terméket vásárolunk. Ez egy olyan stratégia, ami működik. Az a legfurcsább az egészben, hogy ugyanazt a sztereót hallgatjuk, mint előtte, de egy eszközt cserélve, az eredmény teljesen lenyűgöző. Egy minőségi lemezjátszó előerősítő és a hozzá illő kábel sokkal jobban szólaltathatja meg az egész analóg láncot.
Megerősíthető a türelmes hallgatás fontossága. Más zenei műfajok hallgatása során is bizonyosságot nyer az, amit a Goldmark szimfónia során hallani. Lee Morgan jazz-trombitája, Ricky Lee Jones és Linda Ronstadt éneke, a rock and roll számok Eric Clapton, Dr. John és Jeff Beck zenéjével, különleges hallgatási élményben lesz részünk. Az egyfajta következetesség, ami nemcsak helyesen hangzik és érződik elképesztő – mennyi tiszta ösztön és jobb agyfélteke ítélőképessége játszik szerepet abban, hogy megerősítse az érzéseket. Ha azt vesszük észre, hogy még egy lemezt akarunk meghallgatni, jó döntést hoztunk.
