A BMC kiadó munkatársai újabb felfedezni való csapatokkal és felvételeikkel örvendeztettek meg. Fellelhetünk közöttük széleskörű, de akár megfoghatatlan zenei anyagokat, éteri textúrát, hullámzó, mégis táncolható ritmusokat, az improvizáció és a váratlan iránti vonzalom keveredéseit. Az együttesek nem emlékművekként, hanem erős zeneszerzői hangok által formált, rugalmas, kifejező erőkként közelítenek. Mindeközben – kontrasztot kínálva a zene folyásának megtörése nélkül – az intenzitást újra-értelmezik.
Egy olyan korban élünk, amikor a zene pixelekre és lejátszási listákra redukálódott, ahol az algoritmusok diktálják a vágyaidat, és a mesterséges intelligencia súgja, hogy mit kellene szeretni legközelebb. A BMC kiadó a gyökereihez ragaszkodik, az exkluzív példányokhoz, olyan albumokhoz, amelyek megérdemlik, hogy meghallgassák őket. A friss projekteken keresztül újító hangszerelések, lenyűgöző örökségek újragondolása, műfaji határokat elmosó nagyszerűségek szólalnak meg.
Deadeye – In Orbit. Az európai jazz színtér három ismert alakja három különböző országából jött, hogy megalakítsa a Deadeye triót. A holland gitáros Reinier Baas, az angol billentyűs hangszereken játszó Kit Downes és a német dobos Jonas Burgwinkel immáron harmadik lemeze attól válik különlegessé, hogy több műfaj hatása hallható a darabokban. Elég különbözőek, és biztosan nem mindig értenek egyet egymással. Az új zene néhány zeneszerzői elvét helyezik előtérbe. Nem az egyes stíluskategóriák értékesek, hanem a velük való kísérletezés, hogy az egyes építőelemekből saját szintaxist hozzanak létre.
Reinier Baas sajátos életművet épített fel, a „többnyire instrumentális operáktól” az Edison-díjas albumokig, és olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Metropole Orkest és a WDR Big Band. A brit zongoraművész és orgonaművész, Kit Downes BBC Jazz-díjjal tüntették ki, Mercury-díjra jelölték, és az ECM szólistaként nemzetközi turnékon vesz részt. A német dobos, Jonas Burgwinkel több mint 80 albumon játszott, ECHO Jazz-díjat kapott, és olyan ikonokkal lépett színpadra, mint John Scofield, Chris Potter és Lee Konitz.
A Deadeye a Hammond orgona, dob és gitár kipróbált és bevált formuláját használja, hogy új megvilágításba helyezze tagjainak rendkívül sokszínű hatásait. A jazz-rock, a blues, a népzene és a klasszikus muzsika elemeit modern mainstream köntösbe öltöztetve játszák, bár a hagyományokra építenek, folyamatosan túl is lépnek azokon, sőt gyakran ütköztetik is vadul sokszínű zenei inspirációikat. A sokféle hatás keverékének eredménye az, hogy nincs olyan, hogy »tipikus« Deadeye-nóta. Viszont vannak súrlódó húrok, freeze-pedál hangok, a rekedt orgona és a komoran keverő ütőhangszerek hangos kaleidoszkópja, amik egyszerre ismerősnek és nyugtalanítónak hangzanak. A trió hangesztétikája szándékosan ápolja a súrlódást és az irritációt.
A Deadeye időnként a jó öreg orgonatrió lázas reinkarnációjának hangzik. Baas, Downes és Burgwinkel azonban távol állnak a groovy, jó érzésű kliséktől, és egyértelműen beépítik személyes preferenciáikat zenéjükbe. Downes Hammond-orgonája gyakran közelebb áll az európai egyházi és klasszikus zenéhez, Baas viszont szabad utat enged a támadások, a punk durvaság és a kiszámíthatatlan iránti vonzalmának, míg Burgwinkel lélegzetelállító, Zappa-szerű intenzitással csörögteti dobjait. Felelhető a részeg karneváli hangulat és a műrádiós háttérzene közötti tér, hallgatás közben rájövünk: minden különbségük ellenére úgy tűnik, hogy a háromnak hasonló a humorérzéke.
Paul Jarret, Philipp Gropper, Étienne Renard, Sun Mi Hong – Tilia.
Az új kvartettben Paul Jarret mellett a német szaxofonos, Philipp Gropper, az amszterdami koreai dobos, Sun-Mi Hong, Európa „felemelkedő sztárja” dobosként, valamint Étienne Renard, egy fiatal francia nagybőgős játszik. A gitáros szerzeményein alapuló repertoár ötvözi a líraiságot, az absztrakciót és a filmes atmoszférát, bőséges teret hagyva a spontaneitásnak és a zenészek közötti interakciónak. Az alternatív rock hatásai és energiája – amely a gitáros szívéhez közel áll – nyilvánvalóan kifejeződik a dalszerzésben, a zenekar kollektívája által kibocsátott energiában, a zenekar hangzására és a felvétel és a keverés minőségére fordított gondosságban. A hatások megtalálhatók a free jazz kollektív improvizációiban és a nagyszerű fekete amerikai zene libertárius mozgalmaiban.
Paul Jarret új zenekara sokszínű lemezzel érkezett az igényes jazz-zenére fogékony hallgatók számára. A projekt teljes repertoárjának összeállításához Paul Jarret allegorikus ihletet merített a hársfából (botanikai neve: Tilia), egy fenséges, szent és egyetemes fából, az igazságosság és a szabadság szimbólumából, számos erényéért nagyra becsült, és akár ezer évig is élhet. Minden egyes kompozíció címe köthető ezekhez a szimbólumokhoz. A zenedarabok között elégikus, akusztikus pop-folk balladát és posztpunk riffeket éppúgy találunk, mint karcos, zajos hangzásokat, a szerteágazó műfaji és stílusbéli utalásokból, hangulatokból és inspirációkból mégis egy koherens és önálló anyag születik – Jarret egyik legnagyobb dalszerzői erőssége éppen az a kifinomult szintézis, amelyet az új album minden eddiginél érettebb, letisztultabb formában képvisel. Szerteágazó, mégis érthető dallamok. Mintha az intellektuális és az érzelmekre ható zene beszélgetne egymással. Szabadság és struktúra alkot egyensúlyt.
A Shadowlands – Two Minds című albuma egy trió munkája, amelyben a brit zongorista, Kit Downes, az ír énekesnő, Lauren Kinsella és a francia szaxofonos/klarinétos, Robin Fincker szerepel. A trió hangzása hidat képez a hagyományos ír sean-nós éneklés, a kortárs európai jazz és az eredeti szerzemények között. Two Minds című albumuk zökkenőmentesen ötvözi ezeket a régebbi folk gyökereket a modern szabad improvizációval és irodalmi utalásokkal. A hatások között felsorolhatók a hagyományos ír zene, a költészet (Emily Dickinson) és Maurice Ravel szerzeményei. A trió világszerte turnézott ezzel az anyaggal, a projektet élőben olyan helyszíneken mutatták be, mint a londoni Kings Place. A trió énekhangot, orgonát és fafúvós hangszereket ötvözve hozza létre egyedi, atmoszférikus hangzását.
A Shadowlands folytatja útját a régi és az új zene között, fényt derítve a múltbeli dalok eddig nem hallott szegleteire, miközben kibontakoztatja a kortárs népzene saját verzióját. Az új repertoárban a trió finomította nyelvezetét, és egy szabad, mégis káprázatosan tiszta módot fejlesztett ki a dalok közötti lebegésre. Ebben a térben a hagyományos ír sean-nós dalok, Emily Dickinson és Christina Rosetti versei, valamint Maurice Ravel zenéje saját szerzeményekkel és szabad improvizációval élnek együtt.
További információ:
Budapest Music Center
1093 Bp. Mátyás utca 8.
https://bmcrecords.hu/
e-mail: info@bmc.hu
