Az együtemű (SE) erősítők egyetlen komponenst (elektroncsövet/tranzisztort) használnak a teljes hullámformához, gazdag „A”-osztályú hangzást biztosítva, de alacsonyabb teljesítményt/hatásfokot biztosítva. A push-pull (PP) erősítők két komponenst használnak, amelyek mindegyike a hullámforma felét kezeli (innen a tolás/húzás), ami nagyobb teljesítményt, hatásfokot és kevesebb brummot eredményez, de a fáziselosztók bonyolultabbá teszik a működést. Egy SE erősítő a páros felharmonikusok miatt („A”-osztály) tisztább, dinamikusabb hangzást produkálva „dúsan” szól, míg a PP kioltja ezeket (gyakran „A/B”-osztály), de ha nem jól tervezték, keresztezési torzítás léphet fel.
Az együtemű erősítők „varázslatos” tulajdonságaikat a kimenő-transzformátor használatának és a visszacsatolás hiányának köszönhetik. Az együtemű erősítőben csak egyetlen elektroncső van a kimenő-transzformátorhoz csatlakoztatva. Ahogy egyenáramot vesz fel a táptranszformátoron keresztül, mágneses mezőt hoz létre a kimenő-transzformátorban. Ez az áram (és a mező) a lehetséges teljes áram fele, amikor az erősítő nyugalmi állapotban van. A kimenő-transzformátorban lévő mágneses mezőnek soha nem kell megfordítania a polaritást – csupán az erőssége változik. A mágneses mező polaritásának megfordításához a kimenő-transzformátorban kis mennyiségű energiára van szükség, ezt az energiaveszteséget „hiszterézis veszteségnek” nevezik. A mező megfordításához szükséges energia a jelből származik. Ha soha nem fordítja meg a mezőt, ez a probléma megszűnik, így az együtemű erősítőkben a transzformátoron átmenő áramban viszonylag könnyű kis változtatásokat végrehajtani. Ez magyarázza azt a finom belső részletet, amelyről az együtemű erősítők ismertek.
Összefoglalva: a Single Ended erősítő működésekor egyetlen elektroncső vagy párhuzamos csőpár kezeli a teljes hanghullámformát („A”-osztályú működés). Egyszerű áramkör, nincs szükség fázisfordítóra, nagyobb kimeneti transzformátort igényel. Jellemzően egyedi harmonikus-gazdagságáról „varázslatos”, vastag középfrekvenciáiról ismert, de alacsonyabb a teljesítmény. (pl. 3,5 Watt), tehát kevésbé hatékony.
A push-pull elven működő erősítők nagyobb sávszélességgel és teljesítménnyel rendelkeznek. Mivel a kettős végcsövek egymással ellentétes mágneses tereket hoznak létre a transzformátorban (miközben az erősítő alapjáraton van), nincs mágneses mező. (Az elektroncső kimenete és a hangszóró között a kimenő transzformátor végzi az illesztést. A legtöbb cső esetében az elméletileg helyes menetszám-arány jellemzően 100:1, sőt akár 300:1 is lehet. A „jól eltalált” menetszám-arány a hangzás részletességét és pontosságát eredményezi.) A kis jelek fő problémái a nulla állapotnál jelentkeznek: amikor a jel negatívról pozitívra vált, majd vissza. Ez növeli a transzformátor teljesítményét és sávszélességét, de alacsony a részletgazdagság. A transzformátorban lévő mező megfordításához (bármilyen kicsi is) energiára van szükség, és ez az energiaszükséglet fokozott torzítást eredményez. Így a push-pull erősítőkből hiányzik az alacsony szintű hangoknál is szükséges részletezés, amely az együtemű erősítők hangzásában megtalálható. ű
A Push-Pull erősítők működése összegezve: két komponens (csövek/tranzisztorok) váltakozva működtetik, „az egyik tolja, a másik húzza” a jel mindkét félhullámát. Nagyobb teljesítmény/hatékonyság, kioltja az egyenletes felharmonikusokat (kevesebb brumm), kisebb kimeneti transzformátorokat lehet használni. Összetettebb (fázisosztót igényel), keresztezési torzítás lehetősége. Dinamikusabb, erőteljesebb, több hangszórót tud meghajtani, de a kialakítástól függően tisztább vagy durvább.
Azok akik az audio-erősítőkben a tökéletességet keresik, bizonyára gyakran ferde szemmel néznek a kimenő trafóra. A transzformátor eltávolítása megszünteti az említett problémát és minden érvet az együtemű működés mellett hangsúlyoz – eltávolítása a jelútból a jel egyéb romlását is csökkenti. Van elosztott kapacitás a tekercsekben (a csövek terhelése), soros induktivitás (amely torzításhoz vezethet), hiszterézis-veszteség (ami azt jelenti, hogy az erősítő teljesítményének akár 20-25%-át hőtermelésre használják fel) és maguk a tekercsek is ellenállási veszteséget jelentenek. Ezen problémák miatt a transzformátor gátolja a basszus-energiát, a dinamikát és a sávszélességet. A részletek elvesznek, és a tónusok elmosódnak. A nagyobb kimenőtrafókban szinte lehetetlen egyszerre a mély és a magas hangokat is rendbe tenni. A transzformátor hiánya (OTL technológia) azt jelenti, hogy az erősítő ugyanolyan sebességgel tudja továbbítani a jelet, mint egy tranzisztoros erősítő, de a csöves erősítőkre jellemző hangzási előnyökkel. Sok elektroncsöves erősítő hangját „meleg”, „csőszerű” vagy „kerek” jelzőkkel írják le. Az általuk „kreált” hangzást nagyon kellemes hallgatni. A hangzást azonban a kimeneti transzformátorok hozzák létre, ami egy dúsabb tónust eredményez – ez valójában egyfajta torzítás, bár kellemes. A tónusgazdagságban a zene részletei bizonyos esetekben elvesznek. Kétségtelen, hogy sokan szeretik azt, amit a csőnek tulajdonítanak, de valójában az a transzformátor hangsúlyozta harmadik felharmonikusok sora.
Léteznek erősítők, amelyek nem rendelkeznek azzal a „dúsabb” hangzással, mint a többiek, megtartják a hangzás folyékonyságát és linearitását, de transzformátoros hangszín nélkül. Ez esetben az erősítés semleges pontosságot ér el elszíneződés nélkül. Ezt az eredményt mind a meghallgatás, mind a mérés is alátámasztja. Más elektroncsöves erősítőkről (és a félvezető erősítőkről is) egy OTL erősítőre való váltás gyakran olyan érzést kelthet, mintha valami elveszett volna. Ami valójában történik, az inkább egy optikai lencse fókuszának beállításához hasonlít. A tisztaság növekedése a zavarosság csökkenésével jár, míg a zavarosság olyan érzést kelthet, mint egy „test” vagy „súly”, ami már nincs ott. Az OTL erősítőhöz való alkalmazkodás során rájövünk, hogy a hallgatott hang pontosabb súlyát és testességét hallani, és a teljesítmény konzisztenciája a változó impedanciák mellett lehetővé teszi, hogy ezt a pontosságot a teljes frekvenciaspektrumban, sokféle hangszóróval megtapasztaljuk. Az OTL erősítés semlegessége egyben az átláthatóság is.
