Bármely audiofil zeneszeretőnek próbálkozásai során meg kellett küzdenie az oxidált rézzel, vagy legalábbis hallott róla. Feltételezve, hogy elkerülhetetlen a réz oxidációja, legalább próbáljuk meg megérteni, miről beszélünk, amikor erre a kémiai jelenségre hivatkozunk, és mindjárt felmerül a kérdés: ezt a jelenséget hogyan kezeljük?
Mi az oxidáció – avagy, mikor oxidálódik a réz? Az oxidáció egy redukciós kémiai folyamat, amelyben egy elem elektron-kivonáson megy keresztül, amelyet egy másik elem hajt végre. Az elektronok kivonása az oxidáció jelenség növekedését eredményezi. A legklasszikusabb folyamat az a reakció, amely egy fém és az oxigén között megy végbe, és általa fém-oxid keletkezik. Mivel az oxigén elektronegatívabb, mint bármely fém, magából a fémből kivonja az elektronokat, ezért az oxigént elektronakceptornak is nevezzük. Az oxigén mellett magas oxidációs számmal rendelkező anyagok például a fluor, klór és bróm.
Léteznek egyes folyamatok, amelyek során oxidációs reakciók lépnek fel, ezek: az égés, a légzés és a korrózió. Mégis, mikor oxidálódik a réz? A választ már megadtuk magának az oxidáció jelenségének magyarázatával: amikor egy fém érintkezésbe kerül oxidálószerekkel. A réz egyébként meglehetősen könnyen oxidálódó anyag. A fémet vékony réz-oxid filmréteg kezdi beborítani, amelyet később a szén-dioxid jellegzetes zöldes színű rézkarbonáttá alakul át. Ennek a bevonatnak van egy pozitív oldala is: maga is megvédi a rezet a további oxidációtól. Ez nem történik meg például a vas esetében, amelyet az oxidáció teljesen elkorrodál.
Mi történik réz oxidációja során? A réz annál inkább hajlamos az oxidációra, minél tisztább. A szeretett audio-kábeleink vezető ere pedig az esetek túlnyomó többségében tiszta réz. Néhány ezüst vagy ezüsttel borított réz hajlamos az oxidációra. Nem számít, mennyire jól van szigetelve a kábel, végtelenül kis mennyiségű oxigén kerülhet bele, és az évek során ennek a hatásnak lesz kitéve. Ez egy gyakori probléma, amelyet lehetetlen elkerülni, és figyelembe kell venni. Sőt, mivel a „skin-hatás” miatt az elektromos jel főként a vezető keresztmetszetének külső peremén halad, problémát jelent a patina kialakulása.
Van más probléma is. Mégpedig az egyik „oxidálószer”, a PVC, a polivinil-klorid jelenléte. A PVC, az egyik legszélesebb körben használt dielektrikum (szigetelő anyag), pontosan kloridokat bocsát ki, amelyek az évek során hozzájárulnak a réz oxidációjához. A folyamat valójában nagyon hosszú ideig tart. Nagyon hosszú távon minden kábel elkerülhetetlenül részt vesz ebben a folyamatban. Az igényes gyártású, magas technológiájú és magasabb színvonalú kábelek esetében más dielektrikumokat használnak, ilyen például polietilén. Az aprólékos kivitelezésnek, de mindenekelőtt a legfinomabb anyagok felhasználásának köszönhetően, amelyek kevésbé vannak kitéve a külső hatásoknak, kezdve a fent említett értékes dielektrikumokkal, a megoldások nem elhanyagolható mértékben késleltetik a réz oxidációját.
