A CES 2015 talán legnagyobb szenzációját egy öreg rocker, Neil Young promóciójában elővezetett Pono zenelejátszó szolgáltatta. Az ígéret, hogy a Pono legalább olyan jól szól, mint a hanglemez, valószínűnek látszik, bár a digitális technika fejlesztői elismerik – „nagyon közel járunk az analóg technika hangminőségéhez, de még mindig nem értük el”.
Miért éppen Neil Young? A 70-es évek jól ismert és sikeres kulcsfigurája mindig is szerette a kiváló hangokat. Ez meghallatszik hangszeres játékán, az igényes muzsikán, és felvételein, amiket az akkori kor hangmérnök legendáival készített. A Pono névre hallgató mini lejátszó sikere érdekében repülőrajtot vett kampányt indított, hogy közösségi finanszírozással készítse el a lehető legjobb hangú hordozható lejátszót, ami még kényelmesen elfér a zsebben is. A Pono neve a hawaii nyelvből ered; jó minőséget, hitelességet jelent.
A nyolcvanas években, a CD-lemez hajnalán könnyebb volt bevezetni az új terméket, mivel több addig problémának tartott dolog megoldásával is operált az első digitális formátum. A hanglemezzel szemben jóval kevesebb volt a hasznos jel melletti zaj, nagyobb lett a dinamika, a hangok közötti digitális csend lenyűgöző volt. A mechanikai tényezők is döntőek voltak, kisebb helyen elfért, koszos kézzel is megfogható volt, hordozható készülékekbe is be lehetett gyömöszölni. Egy új termékkategória jött létre a hordozható CD-játszó. Mint ahogyan kazetta forgatót, úgy CD-mechanikát is szereltek minden szórakoztatóelektronikai termékbe. (lett is gagyi bőven – a szerk.)
Viszont könnyű volt néhány világhírű előadót a CD-lemez sikere mellé állítani, mert hibái csak később váltak ismertté. Így például a Deutsche Grammophon kiadó eljátszatta Herbert von Karajan karmester szinte teljes életművét újra a digitális forgalomba-hozatal érdekében, óriási üzlet reményében. Ezt ma egy újabb formátum vagy technológia születésekor már sajnos sok előadóval nem lehet megtenni, hiszen már eltávoztak az élők sorából.
Apropó, hol vannak a jelenkor nagyjai? Miért nem állnak az igényes zenehallgatás élére? Nekik ez nem érdekük? Egy dolog egészen biztosan érdekesnek látszik. Bármelyik nagy felbontású felvételeket árúsító kiadó kínálatát böngésszük vagy komoly sok évtizedes múltra visszatekintő hifi magazint olvasgatunk feltűnik a harminc, negyven éve kiadott lemezek favorizálása, bemutatása, teszt anyagnak való felhasználása. Niel Young véleménye szerint magának a zene minőségének igénye nem javul, sőt a tömörített és az adatvesztéses eljárások térhódításával is egyre rosszabb lesz.
A Pono mindenféle digitális zenei fájllal elboldogul, de a legjobb formáját a 24bit/192 kHz-ben mintavételezett nagy felbontású fájlokkal mutatja meg.
„Szeretnénk világszerte összefogni a zeneimádó közönséget, hogy a jövő generációi az eredetihez hű minőségben hallgathassanak zenét”
A Pono elterjesztésében érdekeltek létre kívánnak hozni egy nagyon komoly kínálattal rendelkező online zeneboltot és egy interaktív közösséget, ahol a zenehallgatók beszélgethetnek a művészekkel, de visszajelzést is adhatnak, hogy mit szeretnének hallani, vásárolni.
„A világ fennmaradó része csináljon, amit akar. A zene szerelmesei mindig a legjobb minőséget akarják, ha lehetőségük van választani. Ha van egy tiszta forrásod, egy jó hangfelvétel amit hanglemezen adtak ki, még egy gyengébb minőségű lemezjátszón is átjön a zene lényege. A mai hordozható lejátszók vacak minőségűek (MP3), mert minden digitális formátum csak rekonstrukció lehet. A digitális digitálisnak hangzik, a vinyl hanglemez viszont úgy szól, mint semmi más. Mintha az almát hasonlítanánk a körtéhez”
Ezek után logikusnak tűnik a kérdés: hallgat még lemezt? Young manapság leginkább a Pono-n hallgat zenét, viszont ő is tudja, hogy az időt nem lehet visszafordítani: nem lehet megváltoztatni a világ életstílusát, és mindenkit lemezvásárlásra kényszeríteni. A Pono viszont elfér a zsebben – ez nagy előnye!
„A zene érzéseket kelt; boldoggá tesz, libabőrös leszel, sírva fakadsz. zsigeri reakciókat vált ki. [A tömörített zenéből] ez hiányzik. Folyamatos lejtmenetben vagyunk, aminek előbb-utóbb véget kell érnie. Remélhetőleg vége lesz, ha megjelennek az eszközök, amik azt tudják, amit a Pono”.
Egyet értünk! A Pono és vele az igényes felvételek elterjedése lassú folyamat. Mindenesetre mi a „mesternek” drukkolunk és örülünk, hogy három nemzetközileg híres kiadó már csatlakozott a Pono sikerének további kovácsolásához.
