Mik azok a hibák, amelyeket mindenáron el kell kerülni?
Hűséges olvasóink nagyon hosszú ideje gazdagodnak a hangzáshűségnek szentelt cikkek tartalmával, ezek azonban többnyire proaktívak abban az értelemben, hogy intuíciót adnak, de konkrét tanácsot kevésbé, mert mindennek utána kell nézni, utána kell gondolni. Mi a legjobb az audio-rendszernek? Jó kérdés, de mi a legjobb a zenehallgatónak? Mi lenne, ha egyszer összefoglalnánk, hogy mit ne csináljunk? A „szarvánál fogjuk meg a bikát” azzal, hogy elmondjuk, mit kell feltétlenül kerülni. Íme öt borzalom, amelyre érdemes nagyon odafigyelni.
1. hiba. Figyelmen kívül hagyni a hallgatási környezet fontosságát.
Ez a borzalom, ami kifejezetten a hangzás-hűségről szól, már több cikk témája volt, igaz, fordított módon. Tulajdonképpen annak fontosságát méltattuk, hogy legyen egy jól átgondoltan kialakított, és a zenehallgatás céljára optimalizált szoba. Az akusztikus panelek, szőnyegek, függönyök, bútorzat és könyvek/hanglemezek megfelelő elrendezése a helyiségben pozitív módon befolyásolja az audio-rendszerrel elérhető hangzást. A túl bútorozott helyiség valójában túl sok hangot nyel el, és csillapítja is azt és ezt a jelenséget hangerővel nem lehet kompenzálni. Ugyanakkor kerülendő a hanghullámokat visszaverő nagy fal- és üvegfelületek túlzott jelenléte, amik visszhangokat és interferenciákat keltenek. Sajnos a visszhangok még a legkiválóbb audio-rendszerek hangzását is veszélyeztetik. Ügyelni kell arra, hogy ne vigyük túlzásba azoknak a csillapító elemeknek használatát, amelyekről azt mondtuk, hogy hasznot hoznak.
2. hiba. Helyezze el rosszul a hangszórókat!
Most is azt tanácsoljuk, hogy fordítson kellő figyelmet az audio-rendszer hangsugárzóinak elhelyezésére! A hangszórók jelentik az audio-rendszer elektronikai végpontját, azt, amelyen keresztül a hangrezgések végül eljutnak a helyiség levegőjébe. Szabályos elhelyezésük közvetlenül befolyásolja a hanghullámok terjedését, jelentős a hatás. Sokan figyelmen kívül hagyják ezt a szempontot, ami drasztikusan befolyásolja az elérhető hangminőséget. A hangsugárzók, a fotelben kényelmesen ülő hallgató füléhez képest, túl magasra vagy túl alacsonyra helyezése nem alakítja ki rendesen a hangszínpadot. Ugyanez a helyzet, amikor nem alakítjuk ki az egyenlő szárú háromszöget, vagy akadályokat helyezünk a hangszórók és a hallgató közé.
3. hiba. Hadd szóljon nagy hangerővel!
Az egyik első dolog, amit megtehetünk, hogy lehalkítjuk a zenét. Miért? Mert tudtunkon kívül vagy nem, hajlamosak vagyunk növelni rendszerünk hangerejét, ha az általános hangminőség nem elégít ki minket. Ezt azért tesszük, hogy megpróbáljuk jobban meghallani azt a részletet, amely ilyen vagy olyan okból unalmas és homályos. A hangerő-növelés azonban több kárt okoz, mint maga a probléma. Valójában a hangerőnek egy bizonyos határ fölé emelésével nemcsak a torzítást, hanem a rendszerünk alkatrészeinek fizikai károsodását is kockáztatjuk. Figyelemmel lenni a megfelelő beállításokra nagy változást hozhat.
4. hiba. Bízzunk mindent a véletlenre!
Az improvizálás egy olyan „modus operandi”, aminek mindig megvannak a következményei. A high fidelity, amely a hangvisszaadásra való törekvést a legmagasabb szintre emeli, az improvizálás csak károkat okoz. Végső soron a tesztelés fontos, de türelmes és módszeres kísérletezésnek kell lennie, nem pedig a kapkodásnak. Fontos, hogy szánjunk időt a különböző beállítások, elhelyezések és akár összetevők kipróbálására, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbbet. Nem féljünk idővel finomítani a beállításokat!
5. hiba. Nem kell a minőségi kábel!
Kihagyhatjuk? Azok, akik alábecsülik az audio-rendszerben a kábelezés fontosságát természetesen igen, kihagyhatják. Viszont a másik „tábor” figyelmét arra szeretnénk felhívni, hogy ne költsön többet a vezetékezésre, hanem a törekedjenek a kapcsolatok és az elektronika közötti egyensúly megteremtésére. A gyenge minőségű kábelek, különösen a hálózati- és jelkábelek a tápegység hatékonyságát és a nagyon jó elektronika jeltovábbítási képességének jelentős romlását, és a zaj bejutását jelentik.
Ennek az ellenkezője (jó szintű kábelek és belépő szintű rendszer) szintén gondot okoz, mert a kábelek kihozhatják magának az audio-rendszernek az összes korlátját. Mégis, kábel vásárlásakor sem egyik, sem másik értelemben, ne essünk túlzásokba! Soha ne felejtsük el az „egyensúly” kérdését! Szintén kiemelkedően fontos az „egyszerűség”, amely a hifi-ben is, mint sok más kontextusban, nem jelenti a „trivialitás” szinonimáját. Az egyszerűségnek a nagy hangzáshűségben nincs negatív értéke – éppen ellenkezőleg! Hacsak nincsenek ezoterikus rendszer-elemeink, minél lineárisabb a jel útja, annál jobb. A szűrők, adapterek és bármilyen más típusú „suszterek” sokasága csak akadályozza a hangjelet, mielőtt az a hangszórókon kisugározna.
A józan ész mindig győz.
A magas szintű rendszer és az érdemeit kiemelni képes kábelezés minden bizonnyal az az alap, ahonnan minden, a névre érdemes audiofilnek ki kell indulnia. Ugyanilyen fontos azonban, hogy a „gyerek” ne vesszen el a lavór vízben, tönkretéve a sok éves elhivatottsággal, befektetéssel és tanulással megvásároltak teljesítményét. Valószínűleg egyetlen audiofil életét sem fogjuk fenekestül felforgatni ezzel a cikkel, amely az elkerülendő hibákról szól, ugyanakkor néhány olvasónkkal folytatott csevegés és az e-mail-váltások azt az érzést keltették bennünk, hogy az írás soha nem hiábavaló erőfeszítés.
