– avagy: tudnivalók az áram és a teljesítmény, az erő és a gyorsulás összefüggéseiről.
A kábelek hossza befolyásolja az elérhető hangzást. A legfontosabb fizikai paraméter, amelyet figyelembe kell venni az erősítő és a hangsugárzó közötti kapcsolat hosszának mérlegelésekor, az ellenállás. Azonban egy kábel még a tipikus, 10 métert meg nem haladó csatlakozásoknál – 2,5 mm keresztmetszetű vezeték használatakor is – alacsony értékeket (0,1 Ohm) tart fenn. Ilyen értékek mellett a kábelben a feszültségesés elhanyagolható, egy tized decibelen belüli szint-csökkenést okoz.
Kicsit érdekesebb a csillapítási együttható csökkenése, ami a mély hangok „szabályozását” befolyásolja. A kábellel együtt (a kábelt az erősítő részének tekintve), még ha több százas csillapítási tényezőjű nagyteljesítményű végerősítőről van szó, a csillapítási együttható akkor is jelentősen romlik és a legalacsonyabb frekvenciák átviteli minőségének változásában hallható. A változás a nagyon jó impulzus-karakterisztikával rendelkező hangsugárzók esetében jobban hallható. Ezért a vastag kábeleknek, legalábbis az ellenállás szempontjából, akkor van értelme, ha a kapcsolat valójában elég hosszú ahhoz, hogy egy vékonyabb kábel jelentős ellenállást hozzon a rendszerbe az erősítő magas csillapítási tényezője ellen. Azonban a „kerti tömlők” használata a vevőkészülékek hangszóróinak több méteres távolságban történő összekapcsolására a forma diadala az anyag felett.
A nagy mély-hangszórók nagy hangsugárzó-házat (kabinetet) igényelnek. Ennek ellenére a különösen nagy hatásfokra vágyók, vagyis a csöves erősítőket használók gyakran választják ezt a megoldást, amit az audio-berendezések története is alátámaszt. Régebben az erősítők kisebb teljesítményűek, a hangsugárzók pedig nagyobb méretűek voltak. Valahogy működött, és egyesek szerint jobban, mint a mai átlag. Még elterjedtebb az a vélemény, hogy a nagy hangszórókat „nehezebb hajtani”, az erősítőnek nagyobb teljesítményt és nagyobb áramot kell biztosítani. Ezeknek a dolgoknak valahol megvan a jelentősége, de általában csak látszólag kapcsolódnak a „hatékonysághoz” (érzékenység) és az erősítő teljesítményével összefüggő kimeneti áramhoz.
Bár az áram egy jelenség és egyben fizikai paraméter is, azok az audiofilek emlegetik, akik általában nem ismerik Ohm törvényét. Az áramerősség az impedancia (hangszóró) és a feszültség (az erősítő kapcsain) kérdése; az erősítő „semmit sem tud” a hangszóró méretéről. Egy pici (nagyon alacsony impedanciájú) hangszóró lehet „igényes”, egy nagyon nagy (nagy impedanciájú) pedig olyan, mint egy… Akárhogy is, a nagyobb hangszóróra leadott elektromos teljesítmény hatékonyabban alakul át akusztikus teljesítménnyé, mint egy kisebbre leadott – amiről az erősítő szintén „semmit sem tud” – csak a mérőrendszer és a hallásunk.
Egy másik kifogás a nagy hangszórókkal szemben, hogy membránjuk nagy tömege miatt „lassabbak”, mint a kis hangszórók. Ez egy fontos, de különálló „newtoni” aspektusa a dolognak. Nem kell ismerni Ohm törvényét, hogy megértsük! „Csak” emlékezni kell a dinamika második törvényére: F = m x a. Nemde? Erő, tömeg és gyorsulás. Azok a szakírók, akik „gyors” hangsugárzókról beszélnek és írnak, valószínűleg a gyorsulást említik. Amint látható, ha az erő állandó, a tömeg növelése csökkenti a gyorsulást (rontja a sebességet). Valójában, ha egy adott hangszóró membránjának tömegét növeljük, akár anyagának megváltoztatásával, vastagításával, akár elméletileg a felületének növelésével – de a hangszóró többi elemének megváltoztatása nélkül – arányosan kisebb lesz a gyorsulás. Egy klasszikus hangszóró-egység teljes teljesítményű jelet kap az erősítőtől, amelyet egy (passzív) keresztváltó oszt fel, és az egyes hangszórókhoz továbbít. De ki mondta, hogy az erő nem változhat?
Áram és teljesítmény. Érdekes ellentmondás tapasztalható a nagy mélysugárzókkal kapcsolatban. Ez nem is vita, mert a legtöbben mindkét „tényt” készek elfogadni, arra koncentrálva, hogy az adott helyzetben melyik a kényelmesebb. Az elsőt tulajdonképpen nem kell idézőjelbe tenni, mert tény – a nagyobb hangszóróknak nagyobb a hatásfoka. Ez nem ökölszabály, mert a hatásfokot több paraméter határozza meg, mint a membrán felülete, de ha a hangszóró minden elemét bizonyos arányban kinagyítjuk, akkor a hatásfok nő. Ezt közvetve a helyzet is bizonyítja: ha egy hangszórót kettőre cserélünk, egy ilyen készlet hatásfoka 3 dB-lel nő (mivel általában két fajlagos impedanciájú hangszórót kötünk párhuzamosan, akkor az érzékenység általában akár 6 dB-lel is megnőhet, majd kétszer annyi áram folyik, kétszer akkora teljesítményt bocsát ki, ami további 3 dB-t ad).
Növeljük arányosan az erőt, hogy kompenzáljuk a tömegnövekedést és fenntartsuk a kívánt gyorsulást! Sőt, a teljesítmény szinte tetszőlegesen növelhető, elérve a nagy és kis hangszórók bármilyen „gyorsítását”. Mitől függ a hangszóró teljesítménye? Mindenekelőtt a meghajtórendszer „ereje” – a mágneses indukció abban a résben, amelyben a tekercs mozog, és a tekercs hossza ebben a résben a Bxl erőtényező. Amennyiben a a Bxl tényező alacsony, ezen semmilyen áramerősség nem változtat – nem javítja az impulzusválasz.
Az erőtényező a hangszóró „motorjának” erősségét fejezi ki. Az erősebbek nagyobb membránok mozgatására és nagyobb teljesítmény kezelésére képesek. Leegyszerűsítve: egy bizonyos tömeget rögzítenek a membránhoz, kvázi „nehezítik” vele. A Bxl érték mérése megmutatja, mekkora áramra van szükség ahhoz, hogy a membrán visszatérjen eredeti helyzetébe. Azonban, a magasabb Bxl érték nem feltétlenül jelent nagyobb hatékonyságot vagy érzékenységet, nem jelent nagyobb teljesítményt, nagyobb hatásfokot és nem feltétlenül magasabb hangnyomásszintet sem. Az erőtényező hatékonysága arányos a hangszóró méretével. A nagyobb hangszórók magasabb Bxl-tényezőt igényelnek. A magas Bxl-értékek általában kifejezik, hogy a „motor” nagyobb sebességgel és pontossággal tudja meghajtani a membránt. Ha az indukció nagyobb, ugyanazzal a tekerccsel, nagyobb erő jön létre, amely az általa mozgatott tömegnek nagyobb gyorsulást képes kölcsönözni. A nagyobb indukció drágább mágneses rendszert jelent, de nyilvánvaló, hogy a jó minőségű hangszórók méretükkel (és a membrán tömegével) arányos mágneses rendszerrel rendelkeznek. Ha a hangszórógyártó nem így cselekszik, akkor nem mindegyik nagy hangszórója lesz „gyors” (akárcsak a kicsik). Mivel semmit nem tudunk a „hajtásról” és a Bxl paraméterről, a „sebességről” (helyesen a gyorsulásról), a hangsugárzó ebbéli tulajdonságát hallás után ítéljük meg.