Lehet ez a kérdés ma már olyan, mint az újszülöttnek a régi vicc – csak neki újdonság – de azt hiszem, nem árt feleleveníteni a hifi lánc részegységeiről tudottakat, az új technikák tükrében.
A klasszikusnak ismert hifi lánc mára jócskán megváltozott, illetve egyes részei az új igények szülte technikák előretörése miatt átalakult. Még két évtizeddel ezelőtt az volt a nagy dilemma, hogy egybe vagy részegységeibe vásároljunk hifi-t. El kellett magyarázni a minőségi hangzás mikéntjét – mára már sok minden kézenfekvővé vált, sőt két generáció többet tud a komputerek hasznáról a híradástechnikában, mint a nagy öregek. Az akkoriban kezdő gyártók profikká váltak a gyártástechnológia és a hangzásminőség megvalósításában is, ezzel szemben az akkori nagyok ma kommersz tucat árút is gyártanak. Több évtizedes tapasztalat alapján kijelenthetjük, nem lett jobb a helyzetünk. Két dolog azért bebizonyosodott, lehet „egybeszabott” készülékekből is kiválót és egyedit alkotni, és még mindig a minőség szimbóluma a komponens készülék. Mindkettő állításra, íme egy-egy példa: Bose Lifestyle komplett szett, vagy a legújabb fejlesztésű Mc Intosh High-End berendezésláncolata.
Szóval miből áll a hifi-torony? A zenekedvelők többsége lemezgyűjtő és felvételeket is készít otthonába. Ehhez a tevékenységhez többféle funkciót ellátó készülékek szükségesek. Vegyük a legegyszerűbb esetet. Lejátszó készülék, erősítő és hangdobozok. Közöttük a legrövidebb a jel útja, kicsi a tévedés és a torzítás lehetősége. Kevés kábel kell az összeköttetésre, kis pénzű fiatalok is ezzel kezdhetik a hifizést. Mivel évtizedeken keresztül a magnózás volt az egyedüli házi felvétel készítési lehetőség, egy magnó mindig akad a háznál.
Mára változott a módi és mindjárt az igényekre válaszul kétfelé ágazott a technikai fejlesztés. Egyik oldalon megmaradt a hagyományosnak mondott sztereóhangzás tökéletesítése a zenerajongók kedvére, míg másik irányzatban a sokcsatornás surround (körbe ölelő) hangzás és a mozi hangjának lakás körülmények közötti megvalósítása került előtérbe. A sztereó tökéletesítése ma ott tart, hogy képes a kiváló minőségű stúdió felvételből szinte a valóságig reprodukálni a hangszerek hangját és egy képzeletbeli zenei színpad hatását kelteni az összes térbeli dimenzió újra varázslásával. A másik oldal a filmrajongók tábora. A házimozi szobánkba varázsolja a filmszínházak élményét, egy-egy film többszöri újra élését a nevetéstől a könnyekig. Akkor ez már nem is egy darab hifi torony? Igen akár kettő is lehet, hiszen míg a család egyik tagja kedvenc zongora felvételét hallgatja, a másik szobában, társaságban mozizni is lehet.
A jelenlegi helyzet a zeneanyagok tekintetében még cizelláltabb. A materiális hanghordozók a CD-lemez sikeressége után kibővültek az SACD és DVD-Audio lemezekkel, sőt az internet előretörésével elvesztettük az anyagot, minden a világhálón van tokostul, képestül, ismertető tartalommal, nagy felbontású hangzással, le- és feltöltésképesen – de megfoghatatlanul. A „megfogás” csak a gutenbergi három dimenzióban hívők lételeme, a fiatalabb korosztály tetemes része nem igényli a kézreálló birtoklás eme formáját, sőt kiválóan navigál a megjeleníthető zenei és szöveges tartalmak között. Rendelkezésre áll a pendrive, a HDD, a tömérdek mennyiségű internet/rádió, fizetős és torrent oldal, akkorát fejlődtünk az utóbbi évtizedben, hogy az emberiség technikai vívmányai által gerjesztett saját magunk igényeit is nehéz utolérnünk.
Tehát végy egy jó lejátszó berendezést, kapcsold rá egy erősítőre és ülj be a hangsugárzók elé vagy közé attól függően, mennyi van belőlük. Ez a sorrend, mert fontos, hogy a jel (a zenei tartalom, felvétel) elől legyen a legeslegjobb, mert minden utána következő komponens csak ront a hangzáson. Ugyanis a hangtechnikában láncelmélet van…„minden lánc olyan erős, mint annak leggyengébbik szeme”…szól a mondás, és ebbe a mi esetünkben még az összekötőkábelek is beleszólnak.
Csak sztereóhívőknek! Egy CD-játszó futómű, amelyik csak forgatja a lemezt, egy digitális jelet analóg – azaz feldolgozható – jellé átalakító konverter, egy elő-erősítő a többi készülék fogadására is, kettő vagy több végerősítő fokozat és csak ezután a hangsugárzók. Ez annyi, mint legalább öt készülék és csak minimálisan számolva egy pár hangdoboz. No, és ha mindezt egyszerre és minőségben magas szinten akarunk, akkor nagyon mélyre nyúlunk a zsebünkbe. Egy komoly berendezés szinte zavarmentes hallgatásához megfelelő környezetű zeneszoba dukál, ahol a szobaakusztika követelményei szerint alakítottuk ki a hallgatási helységet.
Na jó de milyen hangzásminőségben? A visszajátszás legideálisabb esetében – mert olyan nincs – a felvételek hangzásminőségében. Igen, de nincs mindenkinek hangstúdiója és nem lehet mindenkivel elvégeztetni a hangmérnöki iskolát. Az ortodox hifi rajongók esküsznek a hanglemezeken lévő barázdák folyamatos jelfelírással rögzített hanganyagára és az elektroncsöves erősítés technikára. Velük szemben a CD-lemezt előtérbe helyezők a digitálisan lemezre rögzített muzsikák kedvelőinek tábora. Mindkettővel szemben az abszolút digitális hívők a számítógéppel zsonglőrködő mintavételezési megalomániában szenvedő le- és feltöltők állnak, dacolva minden eddigi eredménnyel, produktummal.
Milyen minőségben??? – semmi esetre sem a reklámok hirdette CD-minőségben. A CD, mint fogalom nem minőség hanem egy formátum. Amit magával hordoz műszakilag az csak két-három dolog amiben az elődei nem tudtak fejlődni. Nevezetesen: 100 dB dinamikát nem lehet analóg lemezre vágni, mert átszakadna a lemez, illetve a lemez nem lehet olyan vastag, mint egy hamburger. A jel/zaj viszony látványos csökkentését az optikai jelolvasás tette lehetővé, a kiolvasó nem találkozik a lemez anyagával, nincs mechanikai súrlódás. A kis méret és használat könnyítése rohamos fejlődést adott a hordozható készülékek fejlesztésében. Viszont feláldoztak az eddig kirakatba kitett hangminőségből, oly módon, hogy a jelkiolvasás nem folyamatos, hanem mintavételezett lett. Ezt a legjobban úgy értjük meg, ha elképzelünk egy festményt és a róla készült mozaik másolatot. A mozaik a mintavételezés, és ha ez minél aprólékosabb és gyakoribb némi folyamatosságot vélünk felfedezni. Ezért léteznek a nagy mintavételezésű (24bit/192 kHz) felvételek, bár a gyakorlott fület még ezek sem tudják becsapni.
Nagy tanítómesterünk A. J. van den Hul mondása szerint:…„addig fejlesztik a digitális technikát, míg felfedezik az analógot”…!
Egy biztos, akármit is hozott a fejlődés a hanglánc elején, a front-oldalon, két dolog nem változott, az erősítőberendezés fontossága és a hangsugárzó, mert az még mindig az amit évtizedekkel ezelőtt láttunk, membránnal rezgeti a levegőt. Tehát eddzük fülünket ehhez is ahhoz is és egy kis időn belül el tudjuk dönteni, melyiknek hangzása a nekünk megfelelő. Ez a hangzásminőség kulcsa, mindenkinek magának kell örömet lelni benne. A hallás fejleszthető, tanítható, mint az ízlés, mely az idő folyamán változhat. Kismillió próba és kísérletezés útján jutunk el a minden igényünket kielégítő hangrendszer birtoklásáig. Ha van erre affinitásunk és hobbinkká válasszuk a zenei konzervekkel és hozzávalókkal való foglalatosságot egy magas fokúan szórakoztató világba léphetünk.
Árakról csak azért nem beszélünk, mert olvasóink tisztában vannak az építmények széles árskálájával a kutyaóltól a luxusvilláig, nagyon tág intervallumot kell elképzelni és akkor megértjük az outsiderek és avatottak egymás iránti viszonyát is. Mivel ezen a területen minden előforduló márkának és megoldásnak hívei és ellenzői is vannak, ezért akár az autóiparból is vehetünk egy példát: próbáljunk meggyőzni egy Mercedes rajongót, hogy ezen túl, vegyen BMW-t! Bizonyára nem lesz egy egyszerű feladat.
Sokrétű a szórakoztató híradástechnika világa, amely egyben tudomány is. Ezért természetesen mindenkinek a maga szintjén ajánljuk megvalósítani álmait. Még jó, hogy szeretünk merészet álmodni, az mindig előre viszi a fejlődést!
