Asaf Sirkis-Solar Flash
Az 1960-as és 70-es évek a felszabadulás, a merev szabályok és a szigorú erkölcsi határok elleni lázadás ideje volt. A „véleménynyilvánítás szabadságának” napjaiban a művészek jellemzően kétféleképpen hirdették liberális attitűdjeiket. Az egyik az volt, hogy audiovizuális eszközök használatával valósították meg az utazás képzetét, a másik pedig, hogy repertoárjukat spirituálisan és improvizatív módon játszották el az utazás alatt. Ez az öt-hat évtizeddel ezelőtti zenei filozófia elevenedik meg az izraeli születésű dobos, Asaf Sirkis által vezetett, nemzetközi formáció Solar Flash című albumán. A zenekarban az angol Gary Husband billentyűsökön játszik, a skót Kevin Glasgow basszusozik.
A produkcióban két vendégművész is bekapcsolódik, mégpedig a lengyel énekesnő Sylwia Bialas és az amerikai születésű gitáros Mark Wingfield. Az amerikai MoonJune Records gondozásában megjelent albumon, mintegy háromnegyed órányi játékidő mellett 8 szerzemény kapott helyet. A lemezzel ismerkedők egy igazi, zenei svédasztallal találkozhatnak, amelyen a szelíd balladáktól (pl.: „For Eric”) a nagy energiájú progresszív jazz-rock improvizációkig minden megtalálható. Üljünk be bátran a képzeletbeli űrhajóba, hogy „normál” vagy éppen hiper űrsebességgel különleges helyeket járjunk be az univerzumban!
Kísérteties „űrbéli” elektroakusztikus hangok, széles dinamikatartománnyal (kezdve az Erik-Satie-szerű szelíd balladáktól) ezen az innovatív lemezen mindegyik előadó készségei folyamatosan bővülnek, de itt igazán az éteri, kísérteties kompozíciói jutnak el hozzánk, amelyek a szólistákat feltérképezetlen területekre vezetik, de lehetővé teszik számukra, hogy szabadon merüljenek el saját szólóikban. Ez sajátos módon rokonszenves. Ez egy figyelemre méltó album, amely nagyon egyedi hangjaival mégis egyetlen élő organizmus érzetét kelti. Elég jó kombináció!
Dewa Budjana: Naurora
A progresszív műfaj kedvelői közül sokan Dewa Budjana indonéz muzsikust a Moonjune Records ázsiai gyöngyszemének tartják. Azt kell mondanunk, hogy ennek a gitárosnak a játéka emlékeztet a nagy géniuszok (pl. John McLaughlin, Pat Metheny vagy Jeff Beck) produkcióira. Szinte ugyanazzal a stílussal, virtuozitással és ugyanolyan könnyed játékkal áll ki a színpadra vagy éppen a stúdióba. Azt a lényeges különbséget mindenképpen szükséges megemlíteni, hogy Dewa Dewa Budjana játékában jól azonosíthatóan megjelenik az ázsiai szellemiség is, ami különleges fűszerezettséggel látja el az általa művel fúziós jazzrock zenei műfaját. A Naurora címet viselő album már a sokadik tétel az indonéz gitáros MoonJune Records-nál megjelent hanghordozói között.
Vannak akik az új albumra úgy tekintenek mint, egyfajta zenei ellenszerre, amelyet Dewa BUDJANA talált ki, hogy ellensúlyozza azt a negatív légkört, amelyet a Covid-hoz kapcsolódó egészségügyi válság jelenleg teremt. Dewa Dewa Budjana temperamentumában nincs helye szomorúságnak vagy melankóliának. Ezért ilyen árnyék nem vetülhet a repertoárban szereplő kompozíciókra sem. Sőt, éppen ellenkezőleg, a Naurora napfényes, fényes, sugárzó.
A Naurora kétségtelenül Dewa Budjana eddigi legambiciózusabb műve. Progresszív, friss, vonzó, technikailag zseniális. Budjana dallamai következetesen összekulcsolják hallgatóit, gyönyörű dallamok, hatásos gitár-effektek és döbbenetes együttes passzusok tágas levegővel. A Naurora, a stílusok izgalmas keveréke, emlékezetes motívumok sorozatát nyújtja. A friss kiadványt hallgatva marad egy kis hiányérzet a hallgatóban. Kifejezetten az, hogy a repertoár öt számához mindössze 40 percnyi játékidő társul. Pedig ezt a zenét hosszabb ideig is szívesen hallgatnánk.
Közreműködnek: Dewa Budjana – gitárok és effektek, Ben Williams – nagybőgő, Carlitos del Puerto – basszusgitár és nagybőgő, Dave Weckl – dobok, Gary Husband – zongora és egyéb billentyűsök, Imee Ooi – ének, Jimmy Johnson – basszusgitár, Joey Alexander – akusztikus zongora, Mateus Asato – gitár, Paul Mccandless – szoprán szaxofon, Simon Phillips – dobok
