A vintage készülékek birodalmába tett barangolások közepette, egy kedves gyűjtő és restaurátor barátunk jóvoltából, elérkeztünk a Kenwood quadrofon világába. A hifi fénykorának egy szakasza úgy az 1970-es évek elején erről is szólt, ugyanis elkezdődtek a quadrofon rádióadások és a lemezboltokban megjelentek az első, négycsatornás hangtechnikára készült hanglemezek.

A Kenwood KR-6340 kettő vagy négy csatornás vevő-készülékként és erősítőként működhet, amely beépített, normál és SQ típusú dekódereket tartalmaz. Négycsatornás vevőként és erősítőként is az csatornák egymástól függetlenül működnek, mindegyik a négy hangsugárzó egyikét vezérli. A tuner egység ritka precíz módon kialakított diszkrét FM multiplex áramkör (akkor még nem alkalmaztak chip-et). Az MPX szekcióban kettős kapcsoló demodulátort használnak, hogy megakadályozzák az FM hordozó-frekvencia műsoranyagba történő beszivárgását. A diszkrét 4 csatornás kiegészítő bemenete két csatornásként is működik, valamint a diszkrét 4-csatornás szalagos magnetofon bemenetéhez kétcsatornás vonal kimenet rendeltetett. A félig komplementer, közvetlenül összekapcsolt teljesítményerősítők széles-sávú és alacsony torzítási jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek biztosítják az egyenletes frekvencia-átvitelű, nagy hangzáshűségű erősítést. A két pár hangszóró-terminál arra is lehetőséget ad, hogy a meghallgatás egyidejűleg két különböző helyen történjen.

A Quadrofon hangrendszer volt az első négy csatornás hangrendszer a történelemben. Az első kvadrofon felvételek az 1970-es évek elején jelentek meg. Először az USA-ban majd később Japánban és Nyugat-Európában (főleg Németországban). A quadrofon a sztereó hanghoz képest egy újabb lépcsőt jelentett az egyre élethűbb hangreprodukció terén.

A quadrofon (négycsatornás) hangátvitel az így készült felvételekből négy különválasztott vagy kétszer kettő, kódolt csatornáról, négy erősítő csatornán és négy hangsugárzón keresztül nyerhető ki. A négycsatornás hangátvitel a zenei vagy prózai előadás hangzásának térbeli dimenzióját is reprodukálja. A felvevő-rendszer négy mikrofonból, ill. mikrofon csoportból, négy különálló erősítő egységből áll. A négy hangcsatorna közvetített vagy rögzített műsorjele szervesen összefügg egymással, egymást kiegészítik, mégpedig olyan mértékben, ahogyan azt a műsorfelvétel helyszínén a felvevő mikrofonok elhelyezésével meghatározták. Ezzel az eljárással nemcsak az elhangzó műsort, hanem annak akusztikai környezeti hatását is közvetítik a hallgatóhoz.

A hátsó hangsugárzók hozzáadásának köszönhetően (amelyeknek az elsőkkel azonosnak kell lenniük) nemcsak a felvétel térbeli és akusztikai tulajdonságait sikerült megjeleníteni, hanem a hangszínpad is kibővült, ami a hangforrások elhelyezkedési mélységét és pontosabb meghatározását eredményezte. Az elektronikus vagy kísérleti zene esetében lehetővé tette a korábban elérhetetlen hanghatások használatát (a klasszikus példa: Mike Oldfield – Tubular Bells című albuma). Az opera felvételek esetében lehetővé tették a hallgató behelyezést a hangtörténések középpontjába, ami a színpadi előadásokon nem lehetséges. Már az akkori audiofilek felismerték a többcsatornás hangzás hibáit mesterségesnek és rosszabbnak ítélték, mint a jól elkészített sztereó felvételeket.

A négy csatornás hang rögzítésére többféle szabvány létezett. Egyik jellemző fajtája a „diszkrét CD-4” (teljesen elkülönített 4 csatorna rögzítve a lemezen), amely biztosítja a csatornák jó szétválasztását, de speciális hangszedők és tűk szükségesek.
Egy másik módszerrel operált a „mátrix” (azaz a sztereó útvonalon kódolt hátsó csatornák – QS, SQ szabványok), amelyek a kétcsatornás változatban, még a sztereó rendszereken történő lejátszás lehetőségének köszönhetően sokkal népszerűbbek voltak.
A CD-4 a quadrofon korszak három fő lemez formátumának egyike volt. A CD-4 rendszer a vinyl lemezen, nagyfrekvenciás (30 kHz vivőfrekvenciát) frekvencia-modulált megoldást használt a hátsó csatornák információinak kódolására. A CD-4 rendszer használatához szükség van egy CD-4 kódolt hanglemezre, egy CD-4, azaz 45 kHz-es frekvenciáig lineáris rezgés átvitelre képes hangszedőre, egy CD-4 demodulátorra, majd következik az erősítő és a négy hangsugárzó. A CD-4 rendszer jó felvétel, erre a formátumra készített hangszedő és demodulátor segítségével meglepően jó eredményeket hozhat.

Akkoriban a korábbi rendszerekkel való összeegyeztethetőség nehézsége és a „háború” a különböző hangrögzítési rendszerek piacán a vásárlói érdeklődés csökkenését eredményezte. A sztereó hangrendszerhez képest a quadrofon hangrendszer drágábbnak bizonyult, csekély kereslet folytán az 1970-es évek végére a lemezgyártók sajnálatos módon elhagyták az ilyen felvételek készítését. A CD-4 rendszerű felvételek, hangszedők és demodulátorok, de a Kenwood modelljéhez hasonló erősítők és receiver-ek gyakran, cseppet sem olcsón jelennek meg népszerű, internetes, aukciós oldalakon.