Az audio-világ második legnagyobb ellensége a nemkívánatos rezgés. Az egyesszámú ellenség a por, ami ellen egyszerű módszerrel, a takarítással, fel lehet venni a küzdelmet, de a hangzásra ható rezgések ellen eszközök szükségesek. Rezgések márpedig vannak és szép számmal keserítik meg az audio-berendezések hallgatóságának életét.
Regések mindenhol, ahol ember él a földön keletkezhetnek, és most nem a legrosszabbra, a földrengésre gondolunk. Közvetlen környezetünkben észleljük a házunk, lakásunk előtt elhaladó forgalmat, szinte remeg a ház – ez már elég ok azon gondolkodni, hogyan is szüntethetnénk meg ezeknek hatását. Külső rezgések azok, amelyek a környező épület falain és padlóján, valamint a levegőn keresztül terjednek. A rezgések eredetének listája végtelen lenne, a legrosszabb elkövetők a közúti és vasúti-, villamos-, autóbusz- és gépkocsi- közlekedés, háztartási és egyéb ház körüli gépek és a bármennyire is „hihetetlen”, a hangszórók. A rezgések nagy része normál körülmények között nem hallható és nem is érezhető, de, összetett hatásuk legnagyobb része befolyásolja a készülékeinkből kinyerhető zene hangzásának minőségét.
A készülékeink is keltenek rezgéseket, elég csak a „fő rezgőre” a működő hangsugárzóra gondolni. A hangszórók nagy kilengési amplitúdója, alacsony frekvenciájú, nagy energiájú impulzusai a teljes rendszert bombázzák mind akusztikusan, mind a mechanikus csatoláson a padlón keresztül. Belső rezgések azok, amelyek transzformátorokból, mechanikus hajtásrendszerekből, valamint kábeleken és egyéb komponenseken keresztül az áramtól származnak. Minden motorral működő készülék, CD-játszó, analóg-lemezjátszó, magnetofonok keltenek saját rezgést.
A rezgések ezért két irányúak lehetnek, a készülék belsejéből eredő vagy a külső hatásokból bekövetkező, un. „bejövő” impulzusok, ami könnyen tönkre tehetik a hangzásélményt. Teszik is, a jó berendezések hatásfokát lerontva. Miután a probléma igen összetett, beláthatjuk, hogy a hatékony megoldás nem egyszerű, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy nem csak a külső hatások problémáját kell megoldani, hanem azt is, amit a rezgések készülékeken belül keltenek. Ezek a vibrációk és rezonanciák szinte lebontják az audio-képességeket mindaddig, amíg a berendezést nem megfelelően izolálják és a rezgéseket nem tartják kordába.
Mindig felmerül a kérdés, vajon berendezés láncolatunk valódi kvalitásának hány százalékát halljuk? A káros rezgések beavatkozása, a nem megfelelő kábelekkel történő összeköttetés, a hálózati áram anomáliáinak figyelmen kívül hagyása kb. 50%-al leronthatja a hangláncunk által szolgáltatott hang minőségét. Ha ezekkel nem törődünk nem is igazán halljuk, mit birtokolunk.
Mit lehet tenni? A regéseket készülékeinktől el kell különíteni.
Most a passzív rezgés-elkülönítést tárgyaljuk, ami a rezgést csillapító asztalra, platformra és állványra helyezett rendszerekre vonatkozik.
A rezgéseket el lehet választani a berendezésektől. Passzív módszerekkel az izolálást úgy érjük el, hogy korlátozzuk a rezgéseknek az izolálandó elemhez való csatlakoztatását. Ezt olyan mechanikus csatlakozással végezzük, amely csökkenti, esetleg elnyeli vagy átirányítja a vibráció energiáját, mielőtt eljutna az elkülönülő elemhez. A passzív módszerek használatakor az izolációs mechanizmus maga passzív. A passzív rendszerek elasztomereket, rugókat, folyadékokat vagy negatív merevségű, különböző frekvenciákon rezgő komponenseket használhatnak. A passzív rendszerek általában viszonylagos egyszerűségük folytán megbízhatók és biztonságosak.
Az egyik legegyszerűbb passzív leválasztó elem egy olyan rugó, amelyet a felületi sugárzási sokk vagy rezgés és az elkülönítendő elem között helyeznek el. A rugó, ahogyan deformálódik elnyeli az energiát. A csillapítás létrehozásához a rugóelemhez folyadék vagy elasztomer elem kerül hozzáadásra. Egyszerű példa erre az autó lengéscsillapítója. Ebben az esetben a rázkódásból vagy rezgésből származó mechanikai energia hatással van a folyadékra és a folyadékban termikus energiává alakul át, csökkentve az autó testére átadott energia mennyiségét.
Természetesen hasonló elven működő „lengéscsillapítókat” az audio-technológia nem használ, bár ki tudja, lehet, hogy előbb, utóbb találkozni fogunk vele. Viszont gyakoribbak az elasztomerek, amelyek gumiszerű anyagok. Ezek deformálódással elnyelik a mechanikai energiát. Mivel a gumik elnyelési képessége nem minden irányban azonos, egy tengelyen, nagyobb felületen igen jó lehet az izolálás. A legfejlettebb platformok jó munkát végeznek a padló kis amplitúdójú rezgéseinek elszigetelésében. A legjobb passzív rezgéselkülönítő eszközök, egy más vonatkozásban is „jól kezelt” hangláncban, lehetővé teszik a hangszerek legmagasabb szintű megjelenítését.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a mai készülék-rendszerek annyira fejlettek, hogy komoly figyelmet kell fordítani a külső és a belső rezgések és rezgések hatására. Az izolátorok egyszerű, megbízható és rendkívül hatékony megoldást nyújtanak az érzékeny hifi-berendezések és eszközök számára a padló és saját maguk keltette rezgések elfojtásában vagy elvezetésében. Viszonylag kicsik, könnyűek, stabilak és költséghatékonyak. A jó hatásfokú rendszerek biztosítják az elszigeteltséget olyan rezonáns frekvenciákon, amelyek akár 10 HZ-nél is alacsonyabbak. Egy jól kialakított rendszer esetén az izolálás körülbelül 1 Hz-től kezdődik és hatékony!
