A sztereó rádió-erősítők második, az 1980-as évek elején lezajlott, nagy korszakához tartozó JVC gyártmány a hifi-rajongók ezergombos kívánsága szerint gyártódott, tele minden szabályozni valóval és szemrevaló kijelzőkkel. Talán csak a „magassági kormány” hiányzik róla, de évtizedekkel utána a jelenkori házimozi A/V-receiverek (Dolby-Atmos) már azt is szolgáltatják.
Ezt a modellt a 1986-ban itthon csak a Konsumex vállalat diplomata boltjaiban lehetett látni, amennyiben a biztonság és éber őre beengedte az oda illetőséggel nem bíró egyszeri földi halandókat egy kis nézelődésre.
Ezekben az üzletekben vásárolni, csak diplomatáknak, hazánkban tanuló külföldi diákoknak, külföldön dolgozó magyar honfitársaknak (zöld könyvecskére) lehetett, mert igazolni kellett a kemény-valuta származását. Hasonló boltok máshol is voltak az egykori szocialista országokban (Csehszlovákiában a Tuzex üzlethálózat, Lengyelországban a Pewex, az egykori NDK-ban az Intershop, a Szovjetunióban a Berjozka boltok).
A JVC RX–9V receiver alapvetően egy szabvány méretű (435×117×381mm), mégis filigránnak tűnő készülék frontlapja tele van szabályozni valóval és kijelzőkkel. Van itt grafikus hangszínszabályzó, Spektro Peak Indicator (SEA), azaz spektrum analizátor, akusztikus expander a sztereó tér megnövelésére, és még sok minden más, ezekkel aztán úgy el lehet tolni a hangzást, hogy a „saját szülője” sem ismer rá – de akkor ez volt a divat. A divatot a sok érzéketlen hangsugárzó hozta, a loudness is ekkor volt hódító, mert a nagy átlag sajnos gyenge „eresztés” volt hangzásminőség szempontjából.
A JVC RX–9V receiver alkalmas volt lemezjátszó jelének fogadására, MM és MC hangszedő illesztésére, szalagos- és kazettás-magnetofonok, valamint az akkor hódító útjára indult VHS rendszerű videó-magnók hangjának erősítésére, mindezt természetesen analóg technikával. A video-jel áramkör csak áteresztette a jelet, nem avatkozott be, monitorozásra volt jó csupán.
Az RX–9V receiver az egyik a legfinomabban kidolgozott, nagy sorozatban gyártott, Super „A”-osztályba sorolt erősítéstechnikával szerelt JVC modell. Akkoriban szinte az összes vezető C.E. gyártó kísérletezett az „A”-osztályú erősítéstechnológia módosításával, jobbá-tételével. Több próbálkozás után rájöttek, hogy több a módosításoknak több a mellékhatása, mint az eredménye, de ennek dacára sok termék látott napvilágot. A JVC „Dynamic Super-A” vagy a Technics „New Class A” egy kicsit kevésbé lineáris jelátvitele melegebb hangzást produkált, de végül is ezek mind álságos műveleti erősítő konstrukciók. Mindezek a megközelítések és próbálkozások, hogy elérjék a tiszta „A”-osztály hangminőségét, bár a JVC konstruktőrei az évek és a kifejlesztett új típusok hosszú során sokat tettek a cél érdekében, a mai napig sem hoznak 100%-os sikert.
Egészen jó vételkészségű (sztereó 38.3dbf, 22.5uV/75 Ohm), automata hangolású és automata frekvencia-tárolású rádió készüléket tartalmazott, ami akkoriban kedvezett a magnófelvételeknek.
Vessünk egy pillantást a következő adatokra, amely műszaki paramétereknek az akkori sorozatban gyártott erősítők nem tudtak mindenben megfelelni!
A kinyerhető teljesítmény 120 Watt csatornánként, ekkor a teljes harmonikus torzítás nem több mint 0,007%, ez 2×105 Watt esetén már csak (1 kHz / 8 Ohm mérve) 0,003%. Az intermodulációs torzítás 0,007% 100 wattos teljesítménnyel. Jel/zaj viszony („66IHF/”78IHF): Phono 71db/78dB (Rec Out), a videó hangjának/AUX/CD/Tape 100db/77db.
Frekvenciamenet: Phono 20Hz – 20 000Hz (+/- 0.5db), Videó hang/AUX/CD/Tape 5 Hz – 50 000Hz (0/-1dB), RIAA Phono Equalization: +/- 0.5dB (20Hz – 20 kHz), SEA EQ szabályzás: 63, 160, 400, 1k, 2.5k, 6.3K, 16 kHz szabályozási tartomány +/– 10dB.
Eredeti ára 80-as évek közepén több, mint $ 700 USD.
Hangzása a mai fülnek kívánnivalókat hagy maga után, talán azért, mert az avatottak által használt lineáris beállítás, amikor semmi szabályzó nincs a jel útjában, nem sok jóval kecsegtet. A készülék úgy van beállítva, hogy a sok szabályozni való által kicsiholt hangzás, több paraméter túlszabályozása, túlvezérlése esetén se „bántsa” nagyon a rákapcsolt hangsugárzókat. Szükség is volt erre, mert nem sokan tudtak a spektrum analizátorral és a grafikus hangszínszabályzóval mit kezdeni. (talán, így van ez ma is – a szerk.) A hangerő emelésével a dinamikából veszítünk ugyan, de a hangzási balansz marad, ami nem csoda hiszen a 300Watt hálózatból felvett teljesítmény talán kevés ehhez. Műszerek híján, csak a hallás után megállapítva, mintha a teljesítmény sem a 120Watt lenne, inkább RMS, azaz a zenei csúcsoknál kinyerhető pillanatnyi maximum.
Mindenesetre a vásárló egy univerzálisan használható készüléket kapott a kezébe. Minden otthon fellelhető hifi-készüléket rá tudott kapcsolni, hangja betöltötte a nappali szobát. Egy darabig nem is kellet ettől több, jókat buliztunk a Dire Straits – Szultán szvingjére.
