Kvarc vezérlésű, közvetlen meghajtású, teljesen automatikus karműködtetésű lemezjátszó az 1982-es katalógus üdvöskéje. A kvarcvezérel direkt hajtás fénykorában a JVC QL-Y55F konstrukciója addig teljesen ismeretlen újszerű módon támadja meg a nemkívánatos rezonanciát. Aktív elektronikával, nem pedig passzív módszerrel, egy kifinomult elektro-szervo “hangmágus” segítségével. A figyelemre méltó karszerkezet lehetővé teszi a vertikális és horizontális mozgások kézben tartását valamint a követési erő, az antiskating és a csillapítás kezelését.
| Működési mód: | teljesen automatikus |
| Hangkar: | dinamikus kiegyensúlyozás, elektronikus szervohajtás |
| Meghajtás: | közvetlen a motor-tengelyről |
| Motor: | DC servo motor |
| Sebesség érzékelő rendszer: | integrált frekvencia generátor |
| Szervo rendszer: | kettős kvarc-vezérlés |
| Wow és flutter: | 0,015% WRMS |
| Sebesség-eltérés: | 0,002% |
| Jel-zaj viszony: | 78dB |
| Lemeztányér: | 2kg 308 mm alumínium öntvény |
A „boldog hifi-évek” végén az analóg technika már járt a csúcson. A lemezjátszók meghajtásának optimalizálása, az egyéb részegységeinek finomítása után az előrelépés, a hangkar fejlesztésében rejlő lehetőségek kiaknázása következett. A JVC Victor, a Denon és a Sony 1978-ban új úton indult. A mágnes érzékelőkkel begyűjtött információk kiértékelése után vezérelt tekercsek, a hangkar csillapítás elektronikus úton történő kézbentartása zárt hurkok és visszacsatolás jelző eszközök használatával egy új távlatot nyitott. A cél az volt, hogy a lehető legjobb megoldással kiküszöböljék a hangkar saját rezonanciáit és képződő, „kóbor” rezgéseit. Nem létezett olyan karcsapágy ami önmagában megoldaná a problémát. Viszont két síkmágnes motor, amelyek függőlegesen és vízszintesen befolyásolják a kar mozgását, megoldhatják a rezgéskompenzációt. A tűnyomás, az antiskating és a csillapítás (Q-damping factor) elektronikus egységeit a hangkar bázisán kívül, a készülékházban máshol is lehet működtetni. A mechanikai vezérlést ellátó „mikroszámítógép” nagy dolog volt 1980-ban!
A miniatűr szervo-mechanizmus kialakítása az akkori kor csodája. Egy vagy több kisméretű elektromágnesből áll, amely a karra erősített vaslemez segítségével működik úgy, hogy befolyásolja az egyensúlyt. Az elektromágnest egy kis áramköri kártya vezérli. Először statikusan ki kell egyensúlyozni a hangkart a beszerelt hangszedővel együtt. El kell érni a mérleg-állapotot, a teljes egyensúlyt. A nyomkövető erő egy potenciométeren keresztül a szervo vezérlőben állítható. A nyomkövető erőt a szervomechanizmus tartja optimális állapotban és valós időben, a változások függvényében, kompenzál. A „kézbentartás” magában foglalja azokat a paramétereket, amelyeket a kar/hangszedő tömegének rezgése okoz. A kar/hangszedő rezonancia összesség kompenzációját kevéssé lehet számszerűsíteni, de még az alacsony engedékenységű hangszedők használata esetében is elérhető tökéletes nyomkövetés. A JVC QL-Y55F tartalmaz egy nagyobb tömegű, S-alakú, cserélhető, kart, amelyet az alacsony engedékenységű MC-hangszedőkkel is kompatibilitást biztosít.
Az Electro-Dynamic Servo Tone Arm elsődleges célja a képződő rezonanciák kezelése. A karba „sík-motorok” vannak beépítve, amelyek alapvetően állandó csillapítást biztosítanak, ez a megoldás lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy különböző tömegű hangszedőket alkalmazzon anélkül, hogy túlzottan foglalkoznánk a rezonancia összeférhetetlenséggel. A Denon ugyanezt tette a „Dynamic ServoTracer” egyedi megoldásával, bár véleményünk szerint ezen karok hatékonysága változó. Azzal együtt, hogy a kar nagyon szép munkát végez a nyomkövetés és a rezonancia problémák csökkentése érdekében, bizonyos mértékben gátolhatja vagy elrejtheti a beszerelt hangszedők patronok karakterét/erényeit/hibáit, ami nem feltétlenül jó. Ha a hangszedőnk kiváló, azt szeretnénk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle.
Az Electro-Dynamic Servo Tone Arm technológia elsődleges kedvezményezettje az akkori erősítők voltak. Amikor a vinyl még egyedülálló volt, az elektroncsöves erősítés által okozott rezonancia is beleszólt a végeredménybe, a hangzás minőségébe. Ezért már a jelforrásból minél tisztább jelre volt szükség.
A meghajtás bölcs megoldású. Egy rendkívül pontos lemeztányér meghajtás rendszert tartalmaz. A fordulatszám 30-szor pontosabb a szakmai átlagnál, köszönhető a kvarc-vezérelt, kettős szervo hajtású sebesség-érzékelő rendszernek, amely elektronikusan ellenőrzi és pontosan beállítja a fordulatszámot. Kevesebb nyomaték is elegendő a lemeztányér sebességének felfuttatásához, a beállított sebesség rövid időn belüli eléréséhez. A rásegítős meghajtó áramkör a push-pull elmélet felhasználásával működik. Két motor tekercsben két áram keletkezik, az egyik lendíti, a másik forgatja a lemeztányért. A sebesség korrekcióban elérhető eredmény túllép az 50%-os hatékonyságon, az akkori szakmai átlaghoz képest, és 40%-os nyomaték növekedés a korrektor nélküli motoroknál az alacsonyabb hatásfok és az alacsonyabb nyomaték képessége miatt. Nehéz volt versenyezni egy ilyen meghajtással. Az európai lemezjátszó ipar gyorsan ki is találta, hogy a direct drive meghajtás nem is jó – természetesen ezt saját piacaik védelmében sulykolták a vásárlók agyába.
Az alapkoncepció kiegészül a többrétegű, fából készült, rezonancia-mentes alappal, öntött alumínium lemeztányérral és különböző kompozit anyagok felhasználásával. Az eredmény egy rendkívül csendes futású (-78dB) lemezjátszó. Egy szubszonikus szűrő alkalmazása akár hasonló eredményt nyújthat, de nem ilyen hangzáshűséggel jár.
És végül egy meglepetés! Itt-ott még fellelhető egy kiváló eszköz az ilyen karrendszerű lemezjátszók beállításához. A JVC Electro-Dynamic Servo Tone Arm Test Record LP (JVC 2D-Y7) a 1970-es évek végén készült, kifejezetten az elektronikus vezérlésű lemezjátszók beállításához. Ritka, japán préselésű sztereó teszt LP, amelyet az Electro-Dynamic Servo Tone Arm használatra terveztek, több JVC által felvett klasszikus zeneszámot is tartalmaz.
Reméljük az őrző gyűjtők segítségével a jó dolgok soha nem fognak kihalni!
