Folytatva a legendás lemezek bemutatásának sorát, egy koncertlemez következik, ami egyetlen Jean Michel Jarre-rajongó gyűjteményéből sem hiányozhat. Nem is annyira a zenei anyag miatt, mindinkább azért, mert az erősen „megvágott” műsoranyag ellenére az album koncepciózus és jó minőségű, energikus felvételeket tartalmaz. Az „A”-oldal műsorát az Egyesült Államokban, Houston városában, a „B”-oldalt pedig a franciaországi Lyonban, a koncerteken vették fel. Az „A”-oldal kivonatosan mutatja be a Houston show-t, JMJ első öt stúdióalbumának részleteit egyetlen előadásban. A „B”-oldalon található a Lyon-koncert, JMJ addigi utolsó stúdió-anyagának, a Rendez-Vous albumnak rövidített előadása.
Jarre mindkét városban megbabonázta a tömegeket, számos szintetizátorral és szekvencerrel felvonulva, az előadás lázában zenei gondolatait szabadjára engedve saját klasszikusait játszotta. J. M. Jarre ebből a műsorból sok lassú, melankolikus hangulatú darabját elhagyta, viszont a gyorsabb, robusztusabb darabjai új lendületet kaptak. Elkápráztatta a közönséget. Billentyűs-hangszereiből sugárzó hangok erőteljesek és dúsak, betöltik a légteret.
A közönség a legnagyobb lézerfény-show-t élvezhette háttérnek, amelyet valaha Amerikában láttak. Texas-ban a koncertet a 150 éves államiság ünnepségsorozata egy részének szánták, de nagyrészt az elhunyt Challenger űrhajósok előtti tisztelgésre változott. (a robbanásos katasztrófa néhány nappal a koncert előtt történt, pedig a tervek szerint az egyik űrhajós az űrből üzent volna a koncert alatt). A vetítők száz láb hosszú képeket festettek az irodaházakra, a felhőkarcolók tetejéről tűzijátékok robbantak. Houston és Lyon városát az elektronikus média közönségét csodálatba ejtették. A lézerek és a multimédiás produkció rendkívül lenyűgöző volt, abszolút a legkorszerűbb állapotot reprezentálták 1986-ban. Az autópályán sokan megálltak, a rendőrségnek nem volt más választása, csak az, hogy lezárja az utat.
A francia közönség előtti megjelenése hallhatóan lelkesebb volt, mivel az ottani rajongói bázisa a legnagyobb. A lézerfények szinte hallhatóvá váltak, átszúrva az éjszakai égboltot. A lyoni közönség udvarias és lelkes. A II. János-Pál pápa ünnepi áldása feloldja az első oldal utcai hangkulisszáit, mondhatni ez az egyetlen elektronikai koncert-album, amelyet „pápa áldott meg”! Zenekarral, nyolc tagból álló együttessel Jarre művészetének magasságát hallhatjuk.
Már az első oldal is nagyon izgalmas, bár kétséges, hogy valóban szükség volt-e a hosszú bevezetésre. Ez az album a véletlenszerű kommentárokkal és hangkulisszákkal együtt valamelyest reprodukálja a Houstonban és Lyonban megtartott hangversenyek légkörét. A rádiókommentek részleti egy kis audio-dokumentum közvetlen hatását adják az eseményről, és bepillantást engednek az izgalmas eseményekbe. A lemezen, a szokatlan felvezetést követően, az Ethnicolor nyit és a következő három szám Jarre legnépszerűbb, korábbi munkáinak néhány részletét tartalmazza. A Rendez-Vous II rész az album központi darabja. Egy hosszú, pompás és gyönyörű bevezetéssel kezdődik, ahol Monsieur Jarre azt bizonyítja, hogy igazán jó zenét tud csinálni. Egy csodálatos kórus jelenik meg a semmiből, és amikor a kórus megáll a zene crescendo-ban vált, a hangok rövid megjelenése után a zene lassan rendkívül drámaivá válik. Később a fő téma újra megjelenik a teljes zenekarral együtt amihez a kórus újra csatlakozik. A következő szám, a Ron’s Piece, amelyet eredetileg az űrhajós Ron McNair írt az űrben. Sajnos a Challenger robbanása következtében tragikusan elhunyt, a szólamát Kirk Whalum alt-szaxofonon játssza, a művet a legénységről való megemlékezésnek szentelték. Az album a Rendez-Vous IV-el, egy könnyed, boldogságot sugárzó dallammal zárul, amely a taps-hang hatásával olyan, mint egy nagy zenekar. J. M. Jarre és csapata a tömegek kedvére téve nagyon szórakoztató.
Mivel a zenei anyag elsőként hanglemezen jelent meg 1986-ban, az aránylag rövid oldalankénti műsoridő miatt erősen szerkesztett. Az 1997-es remaster CD-lemez változat azonban az egész koncertet bemutatja, a 47 perc helyett 71 percben. Maga a koncertfelvétel kiváló, minden JMJ-rajongó számára kötelező, ugyanúgy, mint az előbbi, ragyogó „Concerts In China” album, amit kritikusai még jobbnak ítélnek.
A 80-as évek közepén Jarre a „megakoncert” gondolatának megszállottja. Ezeken a koncerteken hatalmas erők lettek megmozgatva. Óriási lézersugár-show-t mutattak be és sok esetben a koncertek idejére a helyi autópályákat és utakat le kellett zárni. A J.M.J show-k nem annyira koncertek, mint városi események voltak, amelyek nagy hírnevet biztosítottak számára. A lemezalbum, az események dokumentuma. Jean Michel Jarre koncertjeit 1986-ban Houstonban és Lyonban a becslések szerint 2,5 millió ember hallgatta. Előadásai, valószínűleg az örökkévalóságig, a Guinness Rekordok könyvében fognak maradni.
