A meghallgatásra, gyűjtésre, de akár tesztelésre ajánlott lemez-felvételeknek se szeri, se száma. Figyelemfelkeltőnkben most a rocktörténet egyik legjelentősebb alapművének jazz-átdolgozása következik. Az egyik legigényesebb kiadó, a Chesky Records, magas technikai háttérrel felvett jazz-produkciói között egy egyedülálló jazz-albumra találhatunk, a The Jazz Side of The Moon címmel. Az album a Chesky kiadó katalógusában „The Pink of Floyd Music” felirattal szerepel, és rögtön egyre gondolunk, ez a Pink Floyd klasszikus albumának The Dark Side of The Moon lemezének „új változata”.
Az album fiatal muzsikusok, Sam Yahel – (Hammond B-3 orgona), Mike Moreno – (elektromos és akusztikus gitár), Ari Hoenig – (dobok), Seamus Blake – (tenor-szaxofon), jazz értelmezéseit tartalmazza a Pink Floyd, a ‘Dark Side Of The Moon’ című albumának alap-dallamaira. Elképzelésük merész. A projekt egy olyan együttesre jellemző, amely képes összekapcsolni a hagyományokat a mai irányokkal, és amelyik minden esélyt meglát az elérhető sikerre.
1973 márciusában a Pink Floyd egy örök érvényű művet tett az asztalra, lemezével egy lényeges fejezetet írt a rock történetében. Emellett a The Dark Side of the Moon felvonultatja a korszak legfejlettebb hangfelvételi technológiáját. Látszólag lehetetlennek tűnik egy az egyben átadni az eredeti felvétel tematikus szellemét, mind annak hanghatásait, közben megőrizni a dalszövegek általános fogalmi arculatát és metafizikai következtetéseit. Mégis az eredmény rendkívül erőteljes mind jazz-combo produkció, mind purisztikus audiofil felvételként – mindeközben megerősítve az eredeti anyagok erejének és zenei árnyalatainak hatását. A felvétel mintegy kinyilatkoztatás arról, hogy a jazz miként jelenik meg, mint értelmező művészet, – de felfogható a felvételi tisztaság paradigmájaként is. A Sam Yahel által elért produkciós értékekre utalva jó tudni, hogy a purista láncolat lehetőségei mindenütt jelen vannak. A választékosan játszó zenésztársak kiváltják az eredeti hangszerelések texturális-tematikus szellemét, mind a hanghatásokat, miközben megőrzik a Pink Floyd dalok együttesének általános fogalmi ívét.
…”Természetesen akkoriban a hangeffektusok felhasználásának módja nagyon friss volt, és következetesen zenei célt szolgált. Meg akartam ragadni ezt a szellemet a Hammond orgona és egy Leslie felhasználásával, a stúdióban, tisztán akusztikus környezetben, trükkök nélkül.”… – nyilatkozta Sam Yahel.
Izgalmas újra felfedezni, hogy a kvartett milyen jól szolgálja a progresszív Pink Floyd klasszikus zenéjét. Az orgona – noha soha nem domináns hang, de egyértelműen kiemelkedő jelenlét – határozza meg a muzsika esztétikáját, nem tolakszik, nem kényszerít, nem extravagáns …inkább elegáns, levegős és feltáró, soha nem lép senki lábujjára megtévesztő módon. A játék érzékeny, mindig ébren tartja a figyelmet, rengeteg életerővel rendelkezik.
A felvétel 2007 szeptemberében a St. Peter’s Episcopal Church kiváló akusztikájának felhasználásával készült New York City-ben. Megjelent 2008. február 26-án David Chesky producer és Norman Chesky ügyvezető gondozásában. A mastering hangmérnök Nicholas Prout. (katalógusszám SACD338 Chesky) A felvételhez használt berendezések: modifikált Soundfield Mark 5 mikrofonok, George Kay által tervezett elektroncsöves előerősítők és elektroncsöves keverő, kézműves technológiával készült Crystal Cables mikrofon kábelek, Mytek Digital/Analog/Digital konverterek, Equitech and Proprietary hálózati kondicionálók, PMC LB1 monitor hangsugárzók, Genex és Tascam felvevő/rögzítők.
Az összes zenerajongó tudja, hogy lehetetlen az eredeti Pink Floyd művek minőségének javítása. Ennek ellenére ez a jazz zenész csapat úgy döntött, hogy nem az eredeti partitúrát igazítja saját hangszeréhez, hanem új partitúrát készített. Jazz partitúrát, amelynek csak kis része kötődik a Hammond B3 orgonához és a jazz-gitárhoz. Még csak nem is mindenben követik az eredeti dallamokat, hanem Jazz-idiómákban improvizálnak. Ami az előadásban zeneileg zajlik, abba nem tudok hibát találni, ez egy vonzó kompozíció készlet. A benyomások szabad formájának absztrakt értelmezése, desztillációja, amely az eredeti Pink Floyd dallamok meghallgatása után maradt. Rendkívül jól sikerült. A zene ismerősnek tűnik, ugyanakkor egyedi. A zenészek ízlésesen, kissé laza értelmezéssel, nagy gondossággal és készséggel játszanak. Nagy érzékenységgel, technikai képességekkel és tonalitással hihetetlenül érdekes jazz-improvizációs elemeket játszanak. Néhány dal nagyon távol esik az eredetitől (főleg a Time), de összességében igazán megragadta az album hangulatát. Gördülékeny az elejétől a végéig és tartalmaz néhány szép gitár-, szaxofon- és orgona-szólót. A dalok elrendezése nem igazán kínál semmi úttörő vagy szuper dolgot, nincs wow pillanat. Ennek ellenére az összes dal élvezetes, a hangszeres játék magas szintű.
Ez egy igazi merész projekt. A zenészek kiválóak, mintha élő jam-ülésen játszanának egymás között. A stúdióban teljes egészében „élőként” játszottak, ez a gondolat ötletes, az ügyes és kreatív zenészeknek jelentős a vonzereje. A játék harmonikus és dallamos szabadsága nagyon megfelel a jazz szellemének, ám mégis fenntartja az eredeti mű légkörét. Kiemelhető Ari Hoenig dobos munkája, mint a felvétel egyik legfontosabb eleme. Érzése laza, mégis képes nagy tűzzel és intenzitással játszani anélkül, hogy túl hangos lenne. Sam Yahel szintén nagyszerű a Hammond B-3-on. Gyakran olyan hipnotikus, ismétlődő figurákat játszik, amelyek tökéletesen szolgálják a zenét. Amikor átveszi a vezetést minden mindig jó ízlésű. Mike Moreno jól egészíti ki a zenekart, szép textúrákat és színezéseket ad a zenéhez.
A Jazz side of the Moon egy tipikus audiofil lemez, ha modern-jazz rajongó vagy, szeretni fogod. Ha audiofil vagy, értékelni tudod, mert a sztereó hang megdöbbentő. Technikailag a legjobb felvételek közé sorolható. A felvétel sztereó leképezése önmagában műalkotás, és a hangszerek tisztasága fenomenális. A zenészek a színpad-térben jól vannak elválasztva egymástól, nagy a mélység és a tisztaság a felvételben.
Az Egyesült Államok és Európa zene-boltjaiban egyaránt elérhető audiofil, nagy-felbontású 192kHz/24bit, 96kHz/24bit, 44.1kHz/16bit, DSD 2.8MHz & DSD 5.6MHz formátumokban. Az SACD számos webhelyen elérhető, amelyek audiofil felvételeket és Super Audio CD címeket tartalmaznak. Ide tartoznak az the Acoustic Sounds, Elusive Disc, CD Universe, Circuit City.com, Buy.com, Amazon.com, Crochet.Co.Uk, Play.com és a JPC.de.
Ez a lemez örömmel hallgatható.
