Uehara Hiromi japán jazz-zongorista és zeneszerző adott koncertet a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben október 29.-én. Hiromi, a kor leghíresebb japán jazz-zenésze. Az előzetesek alapján mindenki remélte, hogy a közönség biztosan élvezni fogja az előadást és elismeri a zongorista hölgy művészetét. Bár ezúttal „csak” zongorát hallottunk, tudjuk, hogy Hiromi elismert trió és kvartett előadó, a legnevesebb művészekkel is játszott már tengerentúli koncertjein. Együttműködött a jazz legeredményesebb művészeivel, köztük Chick Corea, Stanley Clarke, Michel Camilo, Anthony Jackson, Simon Phillips, Steve Smith, Akiko Yano és Edmar Castañeda-val, akár duóban, trióban és kvartettben.
Hiromi hat éves korában kezdett zongorázni, tanulmányait természetesen a nagy klasszikusok műveinek elsajátítása tette ki. Későbbi zongoratanára Noriko Hikida vezette be a jazz elméletébe és gyakorlatába és bemutatta Erroll Garner és Oscar Peterson világhíres zongoristáknak. Már 14 éves korában a Cseh Filharmonikus Zenekarral játszott. 17 éves korában, szerencsés véletlen folytán, találkozott Chick Corea-val Tokióban, aki meghívta másnap megtartandó koncertjére. Beiratkozott a Berklee College of Music intézetbe Boston-ba, a híres jazz-zseniképzőbe. Egyik tanára, Richard Evans bőgős, felfigyelt egy szerzeményére, amelyen a hangszerelést gyakorolták a kurzuson. Ekkor árulta el, hogy ki zongorázik a szám demóján. Evans nagyon meglepődött és rögtön megmutatta a felvételt a jazz-történet egyik legnagyobb hatású zongoristájának Ahmad Jamal-nak. Diplomaszerzését Ahmad Jamal mentorálta, ajánlásokkal és tanácsokkal látta el. Még a diploma megszerzése előtt aláírta első szerződését a Telarc jazz kiadóval. 2003-ban debütálása óta Hiromi többször körbe turnézta a világot és számos jazz fesztiválon adott koncertet. A Newport Jazz Fesztiválon 2009. augusztus 8-án, valamint a Párizsi Olimpia színpadán 2010. április 13-án lépett fel és 2010 nyarán turnézott a Stanley Clarke Band-el. Debütálása óta a művészt a jazz-zongora legfényesebb csillagának tekintik.
A nemzetközi jazz színpad egyik legnagyobb zongoristájának budapesti koncertje egy világturné része, amely a Hiromi, Spectrum című új szólóalbumát népszerűsíti. Hiromi friss szólóalbuma népszerűsítésére rendezett turnéjának részeként jelent meg Budapesten, érkezése előtt a New York városában működő Sony Hall vendége volt, szólókoncertje nagy sikert aratott.
Kevés olyan művész van a mai jazz-életben, aki pusztán rendkívüli tehetsége, utánozhatatlan játékstílusa és magával ragadó személyisége alapján képes megtölteni egy koncerttermet. Nem kétséges, hogy Hiromi egy közülük. Évente legalább egyszer megismétli a szóló koncertjeinek sorozatát, mintegy hangos-képet készítve művészetének evolúciójáról. A törékeny termetű, kortalannak látszó művész merít és elegyít minden olyan zenei befolyásból, amelyeket kedvel. Az elkészült átiratok és improvizációk nyomot hagytak meggyőződésén, zenével kapcsolatos elgondolásain. Hiromi megmutatta, hogyan képes szárnyaló szabadsággal utazni a klasszikus zene, a jazz, a rock és más kapcsolódó stílusok között. Szinte emberfeletti módon mutat kreativitást, virtuozitást és lelkesedést a zene iránt. Magas fokon képes felhasználni bámulatos technikai képességét. A zenerajongó közönséget pedig elkápráztatja a ragyogóan élénk színskála.
…”Azonnal felismerhető stílus, virtuóz jobbkéz-játékkal sűrített akkordokkal együtt, amely emlékeztet az Art Tatumra – aki nem meglepő módon az egyik példaképe. Hiromi jazz-érzékenysége nagy-sebességű, bebop-árnyalatú, könnyedén kapcsolódik a ritmika a dallamhoz és az elementáris erőhöz, mint a vizuálisan orientált impresszionizmushoz.”…- írják kritikusai.
…”Az első zongora tanárom mindig azt tanította, hogy a színek a zenén keresztül legyenek láttatva. Amikor azt akarta, hogy valami kifejezőt vagy tüzeset játsszak, piros ceruzával kiemelte a kottában, amikor azt akarta, hogy valami melankolikusan vagy szomorúan hangozzék, kék ceruzával színezte ki. Azt gondoltam, hogy ez lenyűgöző, mert a zongorabillentyűk feketék és fehérek, de olyan sok színt képesek létrehozni. A zongorista saját hangja az életkorral és az élet minden tapasztalatával változik. Meg akartam örökíteni ezeket a mérföldköveket, hogy kívülről láthassam, hogyan változtam. Amikor a felvételeket készítették a célom először a 20-as éveim hangjának felvétele volt; most a 30-as éveim hangját készülök felvenni.”… – nyilatkozta Hiromi
A koncerten a zenei témák, a minimalistákat megidéző ciklikus mintázatokkal kezdve, a darab folyamán szédítő képzelettel alakulnak át. Hiromi egy drámai hatású központi motívumot mutat be, majd lélegzetelállító variációk sorozatát hozza létre, mindegyik témát különböző színű lencsén keresztül mutatja és gyönyörűen ragadja meg a szürreális szépséget. Csodálatos eleganciával hívja fel a figyelmet a klasszikus zeneszerzők élénk impresszionizmusára. Egy nagy kedvenc, a Beatles szívből jövő „Blackbird” című száma, alkalmat adott az intim és személyes érzelmek tolmácsolására, mint amilyeneket a zongorista szeretteinek játszik. Hallgathattuk a dal csendes antikvitását, annak valódi ihletése azonnal világossá vált.
Egy dal következett, Charlie Chaplin filmjének képzeletbeli partitúrája, amelyben megmutatta, hogy a zene hogyan változtathatja meg a film emlékezetét. …”mindig is szerettem volna írni valamit Charlie Chaplinnek, mert ő egy igazi zseni és rendkívül inspiráló.”… mondta Hiromi. Az előadás zárásaként George Gershwin remekműve a „Rhapsody in Blue” epikájának argumentuma következett, amely váratlanul más klasszikusok keverékévé válik. Miután egy virtuális stílus-átalakításon átvitte a Gershwin klasszikust, Hiromi hirtelen beszáll John Coltrane „Blue Train” vonatába. Mindegyik szín nagyon eltérően értelmezhető, attól függően, hogy ki hogyan érzi, kiben mi játszódik le a mű hallgatásakor. A koncert összességében élénk túra Hiromi hangjának szivárványos panorámájához. Elénk tárta a művész zenei érettségét, lenyűgöző érzékét, a különböző műfajok illeszkedését. Inkább játszik és hagyja, hogy a közönség eldöntse, hogyan értelmezi zenéjét.
...”Az összes zongoristát, akiket szeretek, a zongora is „szereti”, én ezt a személyes kapcsot szeretném építeni életem során. Nem akarom „megcímkézni” zenémet, persze mások nevet adhatnak annak, amit csinálok. A játékom csak egyesülése annak, amit hallgatok, és amit tanultam. Tartalmaz néhány elemet: klasszikus zene, van valamilyen rock, van némi jazz, de nem akarom bekategorizálni valamibe”… – Hiromi Uehara
Hiromi nagy kedvence a Yamaha CFIII-S koncertzongora – saját Yamaha csúcs modelljével érkezett a koncertre. A CF hangversenyzongora a gyártó nagy múltra visszatekintő, akusztikus zongora gyártásban szerzett sokrétű tapasztalatainak eredménye. Tökéletes kombinációja több ezer apró részletnek, amelyek meghatározzák a hangzást, a kezelhetőséget és végső soron azt, ahogyan a zongorista érez és egyesül hangszerével előadás közben. A Yamaha a CAD-technológiát (számítógépes modellezés) alkalmazva a milliméter ezred részének pontosságával feltérképezte a különböző harmóniák rezgés mintázatai, melyek a billentyűzet minden egyes hangjának a hangszíneit alkotják, ultragyors fényképészeti technikát is felhasználva, hogy elemezhessék a húrok kalapácsütésre adott reakcióit. Az eredmény egy olyan zongora, ami példátlan önkifejezést és irányítást tesz lehetővé hihetetlen megszólalás mellett. Egy Yamaha koncertzongora a modern megközelítés és a tradicionális módszerek kombinációjának tökéletes példája. A Yamaha Művészek egy egész világra kiterjedő, hihetetlen tehetséggel bíró elit zenészek családjába tartoznak. Ahogy az elvárható, a Yamaha a művészeknek a legjobb hangszereket és a legjobb technikai támogatást biztosítja, ez lényeges eleme az előadókkal fenntartott kapcsolatnak.
A művésznő káprázatos technikai virtuozitással és kifogyhatatlan energiával veti bele magát abba a maga teremtette életteli zenei világba, mely a jazzben gyökerezik és tovább szárnyal a progresszív zene felé. Koncertjét végig figyelemmel és különös élvezettel hallgatva, mit is kívánhatnék jobban a művésznőnek, minthogy adjon az Isten hosszú, tartalmas életművet!
YouTube: Hiromi
