Tabán koncertek ma is
„Nem tudom, illik-e az idegenforgalmi illemkódex értelmében, megmutatni valamit, ami nincs. Mert Ön, teljes joggal, csak sáros réteket lát, amint unottan csapkodják a Gellérthegy lábát. […] Valamikor itt házak álltak, Uram, de milyen házak! és a házak közt utcák kanyarogtak, de milyen utcák! A házak földszintesek voltak és a közepükön a szederfa mellett mosóteknő állt. Leve hívogatólag csorgott végig az utca közepén, mély csatornákat vájva a szabálytalan macskafejek közt.” /Szerb Antal: Budapesti kalauz marslakók számára, Tabán/
A mai állapot megértéséhez fontos tudnunk, hogy a történeti Tabán két részből állt. Az Elit-Tabán a Várhegy déli lejtőin és a Duna mentén húzódó, szabályosabb, nagyobb tömbökből álló, az itt élő polgárságnak köszönhetően rendezettebb terület, amelyhez északról csatlakozik a Várkert Bazár. Ez a mai Krisztina körút és a Duna közötti terület, amelyet elkerült a XX. század eleji városrendezési láz. Az Ördög-ároktól nyugatra fekvő Bohém-Tabán lazább szerkezetű, organikus utcahálózatú, többnyire földszintes vályogházakból álló rész, mely jellegzetes arculatát a XVII. század végén ide települő szerbeknek köszönhetően nyerte el és őrizte meg – tűzvészek és árvizek pusztításival dacolva – egészen 1936-os bontásáig. végül 1933–36 között a Bohém-Tabánt lebontották, helyén parkot alakítottak ki, ideiglenes jelleggel. Az új negyed építése azonban a II. világháború kitörése miatt félbeszakadt, a háborúban és az azt követő – politikai ideológiától sem mentes – romeltakarításban pedig a kevés megmaradt épület is elpusztult.
Még sokan emlékeznek de egyre kevesebben tudják, hogy itt született vagy legalábbis ez a hely ihlette az LGT, (Barta Tamás akkordjaira Presser Gábor szövegével írt dalát.
Gyere, gyere ki a hegyoldalba,
Neked játszik ott egy rock’n’roll banda.
Gyere, gyere, gyere, várok rád!
Gyere, gyere, gyere, ne félj semmit,
Ne-ne-ne-ne nem kell jegyeket venni
Gyere, gyere, gyere, úgy várunk rád!
Gyere, nem kerül egy filléredbe,
Ez a válaszom a kérdésedre,
GYere, gyere, gyere, úgy várunk rád!
Gyere, beülhetsz a mi autónkba,
Vigyázz, ne ülj rá a gitártokra!
Gyere, gyere, gyere, úgy várunk rád!
Gyere, gyere ki a hegyoldalba!
Neked játszik ott egy rock’n’roll banda.
Gyere, gyere, gyere, várok rád!
Gyere, gyere, gyere, ne félj semmit,
Ne-ne-ne-ne nem kell jegyeket venni
Gyere, gyere, gyere, úgy várunk rád!
Gyere, gyere, gyere, úgy várunk rád!
Miét is gyere ki!?! A zenéért! Az első május elsejei majálist 1968-ban rendezték meg Budán, az akkoriban parkosított TABÁN nevű városrészben, rá egy évre megrendezésre került az első „nagykoncert” is, igaz nem a jelenlegi hegyoldalban, hanem innen nem messze, a gellérthegyi víztározónál, a Sakk-Matt szórakoztatta az egybegyűlteket. A tabáni buli a hetvenes évek magyar rockzenéjének egyik meghatározó helyszíne lett. Innentől kezdve elképzelhetetlen volt a május elseje Tabáni Fesztivál nélkül. A lejjebb lévő, lankásabb, íves, amfiteátrumot formázó félkörben az első szabadtéri koncerteket a Lokomotív GT-nek, illetve a Török Ádám nevével fémjelzett Mininek köszönhetjük. Ők voltak azok, akik megalapozták, majd továbbvitték ezt a mára már hagyománnyá vált rendezvényt. A megrendezett szabad ég alatti koncertek annyira sikeresek voltak, hogy 1972. május elsején több mint 50 ezer ember látogatott ki a hegyoldalba, az ott megrendezésre kerülő LGT-Mini közös koncertre, majd innen vonultak át a Taurus Ifi-Park-os premierjére.
Természetesen a kezdeti évek után a fesztivál fellépőinek palettája is egyre bővült, színesedet. Játszott itt többek között a Theátrum, a Syrius, a Skorpió majd később az újabb generáció, a Korál, Hobo, Beatrice, Deák Bill Gyula stb… Mindenki megfordult itt, aki számít legalább egyszer, de voltak olyan csapatok is, mint pl. az alapító Mini, aki 1970-től napjainkig, több mint hatvan koncertet bonyolított le a Tabánban. Az úgynevezett „nagy generáció” tagjai közül szinte mindenki fellépett ott, akinek valamilyen „rangja” volt a magyar rockzenei szcénában.
Egy kicsit egynapos Woodstock volt. Nekünk. Magyaroknak. Egy természetes terepen kialakított koncerthelyszín, egy völgyben, melynek tövében a színpad, és a lejtő az a lelátó maga. Az egész helyszín, mint egy negyed-ívnyi amfiteátrum, nagyon jó rálátással, az akkori hangosítási színvonal professzionális megvalósításával. Amikor órákkal korábban leültél a gyepre, dumáltál a haverokkal, de akár idegenekkel, mind tudtuk mire várunk, és előre izgalommal terveztük amit hallani fogunk. Sosem voltunk absztinensek, mégsem emlékszem igazi rendbontásra… Mármint úgy, hogy mi kezdtük… Mi a zenére gyűltünk…. Csak ilyen élményekre vágytunk: A hegyoldalban, ahol egy darab korlát sem volt, ahol valamennyi fellépő ingyen zenélt, ahol személyes érzetemben és aurámban csupán a mellettem pokrócot leterítő szomszéd korlátozhatott, ahol abban a tömegben soha semmi bántalmazás nem ért, – hiszen mind ugyanazért gyűltünk össze. Olyan mint apáink, sőt saját-magunk sör-virslis tavaszkezdő ünnepének – amit mindegy milyen politikai dátumhoz kötnél – boldog együtt ünneplése és hozzá a zene imádása. Ilyen laza a „Gyere, gyere ki a hegyoldalba” rokija, amiben semmi megfejteni való nincs, csak buli az egész.
A „régi” fesztivál tíz évig szünetelt, mert a rendszerváltás közeledésével módosulni látszott a fesztiválok eddig megszokott működési rendje. A múlt rendszerben 1987 majálisán rendezték meg utoljára, ami egyben a LGT (első) búcsúkoncertje is volt, mivel „elhatározza, hogy végtelen időre felfüggeszti magát, de nem oszlik fel”. Már nemcsak május elsején rendeztek itt koncerteket, hanem, bármikor, amikor az időjárás engedte ezt. Létrejöttek előadások május elsején, augusztus 20-án, de pl. 1991. június 30-án Kőszegi Imre és Babos Gyula kíséretével itt lépett fel Frank Zappa is, de itt debütált 1991-ben Török Ádám akkori formációja a Rhythm and Blues Branch (a RABB).
’95-’96 évében még júniusban is mentek a kétnapos Stella Artois Blues Fesztiválok, ahol olyan világhírű művészek birtokolták a színpadot, mint Wishbone Ash, vagy Boris Pilleri. 1997-ben az egykori V’Moto Rock menedzser Rózsa István (aki a mai napig menedzseli a fesztivált) fejében, megmozdult a gondolat, hogy elevenítsük fel a szép tabáni május elsejéket, és 1997. május elsején újra tele volt a hegyoldal, újra megszólaltak a hangszerek, és újra a zenéé volt ez a gyönyörű park. Akkorra már több mint 60 ezer ember volt kíváncsi Charlie (Horváth Károly) fő vonzerejével fémjelzett rendezvényre. A fesztivál mindig is ingyenes volt és az újjászervezés után is az maradt. Színpadán a „nagy öregek” zenéje mellett, helyet kapnak az aktuális sztárok, és a kevésbé aktuális, ám annál tehetségesebb újoncok és a Tribute-zenekarok is. Az időjárás túlnyomórészt kedvezett a több évtizede rendszeresen megtartott programnak, s az utóbbi évek koncertjeihez képest jóval többen voltak kíváncsiak a veterán zenekarokra. A 46 esztendős Mini, a 36 éve alakult Hobóék immár rendszeres fellépőknek számítanak a Tabánban, de nem újonc a később alakult Deák Bill Gyula együttese, a Beatrice és a Korál sem. A közönség életkor szerint meglehetősen vegyes, nagyon sok a fiatal, illetve olyanok, akik a fellépőknél jóval később születtek. A látogató szinte teljesen beleborzong az első lépésekbe, mikor újra bőrén érzi a Tabán izzadt forgatagát. Ez a különös, leírhatatlan érzés, mely egy percre sem hagyja nyugodni az embert csak itt, a Tabánban élhető át újra és újra.
A zenészek mindig is szerették a Tabánt, olyannyira hogy például Orszáczky Jackie Amerikából hazalátogatva, ha csak tehette fellépett itt. Szerette a közönség is a Tabánt, mert valahányszor híre ment egy-egy zenés megmozdulásnak, tele lett a domboldal, de nem csak a domboldal, hanem még a környező városrész is. …Gyerekként, a 11 évvel idősebb testvérem „utánfutójaként” emlékszem az LGT Tabán koncertjeire a hetvenes években, meg persze Bergendy-ékre, a Hungáriára, Gemini-re, meg a Sommal és Balázs Fecóval felálló Neotonra… de, a legnagyobb élményt mindig a Tabán adta. Nagy a valószínűsége annak, hogy az, aki ma vagyok ezeknek az élményeknek köszönhető. Innen is üzenem Pici-nek, hogy nem a Megasztárosokkal kell énekeltetni az LGT dalokat, hanem koncertezni kell a Tabánban…! nyilatkozta nemrég egy „rock-zarándok”.
Az idei fellépők szintén kitettek magukért és még az időjárás is kedvezett a rendezvény ismét nagy siker volt.
14.30 Patriots Rock Band
15.00 Maxi Sun
16.00 Takáts Tamás Blues Band
17.00 Török Ádám & MINI
18.00 Beatrice
19.00 Skorpió
20.00 Tátrai Band
A Tabáni Fesztivál ma is ugyanazt képviseli, mint a hetvenes években, és talán az egyetlen olyan hely, ahol hangulat meg tudott maradni ugyanolyannak, mint akkor, ennek köszönhetően minden korosztály ma is szívesen látogat ki a hegyoldalba. Reméljük ez még sokáig így marad, hisz gyakorlatilag a Tabán az egyetlen olyan koncerthelyszín, amely több generáció számára ugyanaz jelenti.
