Hafler óriási hatást gyakorolt az audiofil berkekre és a zene szerelmeseinek több generációjára, fontos szerepet játszott abban, hogy megfizethető, jó minőségű audio-készülék összeállítások kerüljenek forgalomba. A Williamson erősítő, Alan Blumlein ultralineáris áramkörének továbbfejlesztett változatán végzett munkájáról is ismert volt. Neve az Egyesült Államok audio-közösségeiben hosszú éveken át fennmaradt. David Hafler egész pályafutása arra épült, hogy kiváló teljesítményű készülékeket tervezzen megfizethető áron.
David Hafler a University of Pennsylvania matematika szakán végzett, a második világháború alatt kommunikációs szakemberként szolgált az USA parti őrségénél. 1950-ben megalapította az Acrosound transzformátor gyártó céget, majd 1954-ben, a jó hangzás és a jó érték szinonimájává váló, Dynaco márkát. Első cégének slágerterméke a „Dynakits” – előerősítők és végerősítők összeszerelhető készlet formájában. Az erősítőket a híradástechnika iránt rajongók százezrei szerelték össze az 1950-es és ’60-as években. Ebben az időszakban az audio elsősorban egy bizonyos mérnöki kört vonzott, a legtöbb jól hangzó felszerelést maguk a tulajdonosok állították össze.
A hangvisszaadás határait mindig is feszegető Hafler végezte a legkorábbi kísérleteket a térhatású hangzás – és ezáltal a hangulat visszanyerése terén – beleértve egy olyan ötletes módszer népszerűsítését, amely egy sztereó párból vonja ki a különbségi jelet úgy, hogy egy további hangsugárzót csatlakoztat a rendszerhez. Már az 1970-es években népszerűsítette a „passzív pszeudo-kvadrofóniát”, a sztereofonikus felvételekből egyszerű módszerrel kinyerhető, a hallgató mögötti térben kialakuló, környezeti hangok újrateremtésére. A róla elnevezett „Hafler hookup”, avagy Hafler áramkör, két kiegészítő hátsó hangsugárzóból áll, amelyeket sorba kötöttek. Ezen az elgondoláson alapult a Dynaco QD-1 Quadaptor. Ez a passzív módszer a korabeli mátrix dekóderekhez képest meglehetősen jól működött. A mátrix dekóderek kétcsatornás felvételből próbáltak térhangzást rekonstruálni. Megfigyelték, hogy egy koncerten a környezeti hangokat, mint például a közönség tapsát vagy köhögését, általában nem korrelált (azonos) fázisban veszik a mikrofonok, míg a zenészek hangjai szinkronban, fázisban vannak. Így, ha a hátsó hangszórókat a sztereó csatornák közötti különbségi jellel táplálják, a nézőtérről érkező zajok és visszhangok a hallgató mögül hallhatók.
Számos Dynaco termék a korszakból még mindig a valaha készült legjobbak közé tartozik, köztük az ST-70, ami egy 2 x 35 Watt teljesítményű sztereó elektroncsöves erősítő rendkívül hatékony push-pull kimeneti áramkörrel. Az ST-70 a legtöbb hasonló tervezés prototípusa volt, amelyeket más cégek követtek. A Dynaco Mk.II, egy 50 W-os erősítő az 1990-es években a washingtoni Smithsonian intézet által támogatott Museum of American History média kiállításán szerepelt. Hafler 1968-ban eladta a Dynaco céget.
1977-ben, Philadelphia külvárosában, megalapította a saját nevén lévő „David Hafler” céget. Első két terméke a DH-101 előerősítő volt, majd néhány hónappal később a DH-200 teljesítmény-erősítő. Később jelent meg a strapabíró DH-500 sztereó erősítő, amely csatornánként 255 Watt teljesítményre volt képes. Ez nagy közönség- és üzleti sikert aratott. A cég számos, szinte legendás előerősítőt gyártott, köztük egy sor MosFet-alapú teljesítmény erősítőt, köztük a DH-200, DH-220, DH-500 és XL-280 típusokat. Erősítői az új, nagyobb teljesítményű MosFet-ek korai használatáról voltak híresek. A MosFet alkatrészekből felépített erősítők nagyon gazdaságos módon, nagyobb teljesítmény mellett sokkal kisebb torzítást tettek lehetővé. Az új kialakítások kevésbé voltak sebezhetőek a termikus hő-kifutással szemben, így megbízhatóan működtek nagyobb teljesítménnyel anélkül, hogy drága védőáramkörre lett volna szükség. A viszonylag könnyen összeszerelhető és elegánsan megtervezett Hafler termékek egy másodlagos iparágat szültek, létrejött az audiofil modifikáció, beleértve a Musical Design / Musical Concepts 2014-ig jól ismert és követhető munkáját.
Még a Dynaco cégnél bevezetett üzleti modell lehetővé tette, hogy a termékek készletben és gyárilag összeszerelve is elérhetőek legyenek. Az egységeket áttörő hangminőségük és kivételes értékük miatt dicsérték, és ma is nagyra értékelik. Hafler az évek során többféle erősítő- és előerősítő-modellt készített. A Hafler termékek szilárd alapot jelentettek a későbbi frissítések és módosítások révén történő fejlesztésekhez. 1987-ben Hafler és Acoustat cégeit eladta az arizonai Rockford Corporation-nek. A Rockford-Fosgate eredendően az autós-audio területen jeleskedett. Az új tulajdonosok mindkét márka gyártását áthelyezték arizonai üzemükbe. Aztán az 1989-es Las Vegas-i CES kiállításán a vállalat nagy feltűnést keltett új, Hafler termékcsaládjának első termékével.
Megjelent egy teljesen FET-alapú áramkörrel rendelkező előerősítő a Trans-Nova, és egy végerősítő a TNT-200-as típus. Az Iris előerősítő kétségtelenül a Hafler terméke, diszkrét küllemi jegyeivel aligha lehetne más. Kezdettől fogva úgy tervezték, hogy teljesen távirányítható legyen, mi több, egy komplett távirányító rendszer alapja legyen. Noha David Hafler-nek volt némi hozzájárulása a tervezéshez, az Iris alapvetően az Acoustat mérnöke Jim Strickland ötlete is. Ma a Hafler Company elsősorban a professzionális piac számára készít audio termékeket, ahol a márkát kiváló hangzása és megbízhatósága miatt értékelik.
A Hafler márkát 2014-ben megvásárolta a kanadai székhelyű Radial Engineering Ltd. A Radial azt tervezte, hogy újra piacra dobja a Hafler márkájú high-fidelity audio-termékeket, de eddig semmi érdemleges nem történt. David Hafler neve tartósan bevésődött az audio-elektronikák történetébe – Saul Marantz, Avery Fisher és néhány más úttörő nevével együtt – akik a XX. század közepén felépítették az iparágat. David Hafler 1984-ben bekerült az Audio Hall of Fame hírességek csarnokába.
