Nagyon szomorú hír. Pótolhatatlan és hatalmas veszteség érte a zene-rajongó és a zenészek táborát, egy igazi zenész-legenda távozott. Fantasztikus zenész aki kivételes ember volt, a magyar blues és rock-zene legendás alakja.

Az 1953-ban született Póka Egon Benedek 1978-tól 1993-ig a Hobo Blues Band tagja, ahol Hobo a szöveg, Egon a zene volt. Négy éves kora óta zenélt. A Hobo Blues Band előtt is ismert zenész volt, már 1970-ben a Metro együttesben játszott, majd az Olimpia, a Juventus, Tűzkerék zenekarok következtek. Póka Egon – Tátrai Tibor – Földes László Hobo szerzői munkája nyomán 1984-ben kiadott Vadászat című Hobo Blues Band dupla-album megjelenésének idején egyike volt a az akkor divatos koncept-lemezeknek. Teljes anyaga egy gondosan megtervezett, zeneileg és szövegileg egységesen és részletesen ábrázolt téma köré épült fel. A mai napig ez a magyar poptörténet egyik legfontosabb albuma. A HBB tagjaként a Vadászat mellett olyan dalok fűződnek Egon nevéhez, mint a Középeurópai Hobo Blues II., a Kőbánya Blues, a Hosszúlábú Asszony, a Kopaszkutya, a Tetovált Lány, a Moszkva tér Blues.

…”Nem tudatosan választottam ezt a hivatást. Amikor annak idején leültettek szüleim a zongorához, éveken keresztül szinte fel sem állhattam mellőle – igaz, hogy stabil alapot és hátteret kaptam a későbbi zenei léthez – kötelességből és nem szeretetből zenéltem. Amíg a többi gyerek kint játszhatott az utcán, nekem folyton gyakorolnom kellett. Jóval később kezdtem el komolyabban érdeklődni a zene, főként a beat, majd a rock iránt. Ekkor sem voltam azonban igazán tudatos, sodródtam az árral, a véletlen pedig úgy hozta, hogy megismerkedhettem többek között olyan kivételes művészekkel, mint Fogarasi János, Orszáczky Jackie, Horváth Charlie vagy Radics Béla. Egy rendkívüli „galeribe” csöppentem, ahová nem engedtek be akárkit. Fontosnak tartom, hogy azt a szellemi örökséget, amit kaptam többek között Tátrai Tibortól, Babos Gyulától, Jávori Vilitől, azt tovább tudjuk adni”…

1997-től 2009-ig a P. Mobilban játszott, legutóbb a Póka Egon Experience vezetőjeként zenélt. Tagja volt a Visegrádi Négyek zenészei alkotta Visegrád Blues Band-nek, továbbá a Póka Egon Experience triónak, a Magyar Atomnak és számos más formációnak. Egy korszakos zseni, egy magyar basszusgitáros és zeneszerző, …talán a legjobb, a budapesti Kőbányai Zenei Stúdió művészeti szakképző iskola alapítója, igazgatója volt.

…”A Kőbányai Zenei Stúdióban folyó munka eredményességéhez a rengeteg gyakorlaton keresztül visz az út. Minden a tanítványokon múlik, hogy mennyire türelmesek, és hogy milyen tehetségük van hozzá. A tehetség önmagában nem elég, szorgalom is kell. Nehéz dolgunk van, mert a nagyon népszerű bandák között a fesztiválokon olyanok is fellépnek, amelyekre még a diákok is megjegyzik, hogy három akkordot nem tudnak lefogni rendesen… Mégis ott vannak, tombol a közönség, csak azért, mert szakadt nadrág van rajtuk, nagy terpeszben állnak, és lilára van festve a hajuk… Igen. De a gyerekek, akik nálunk tanulnak, többnyire tudják, hogy nem ez a cél.”… – nyilatkozta. …
…”Van egy olyan opció, hogy kimentek a közértbe, hoztok egy üveg sört, én meg addig behangolom a hangszereket. Miért, van hangológéped? – kérdezték. Nincs, fülem van”…

Szegényebbek lettünk egy rock-legendával, elment egy csodás ember, aki teremtő indulattal tette azt, amit szerinte tennie kellett, egy hűséges barát, egy szívvel-lélekkel vezető, egy társ, egy példakép. A nagy hang mögött nagy szív és nagy lélek volt.

…”Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak parthoz ért.
Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod, legyen az álmod szép”…
Egy Ikonnal megint szegényebbek lettünk!
Erről nem volt szó… Mondd, hova siettél…? Isten veled, Egon!