Tudjuk, hogy a nyár a koncertek és a világ körüli turnék ideje, úgy érezzük, hogy a hallgatók az élő muzsika hatására vásárolnak lemezeket, éppen ezért jelennek meg sorra az új felvételek. A BMC, a sok kedvenc hangszert felvonultató, lágyabb dallamok melletti könnyedebb variációkat felvonultató szerzemények mellett elvonatkoztatottabb zenei gondolatok megfogalmazásait is megjelenteti. Örömünkre szolgál, hogy Vincent Courtois francia jazz csellista három CD-albumon is szerepel. A bemutatásban viszont a mindenképpen előre kell vennünk a Tálas Áron fémjelezte trió munkáját, mert annyira tetszett. Lehet ez elfogultság, mert már ismerjük egy kiváló lemezét.
A kiemelkedő tehetségű magyar zongoraművész Tálas Áron a magyar jazz szcéna fiatal nemzedékének meghatározó alakja. Az új, New Questions – Old Answers című lemez-anyagával visszatér a zongora-alapú jazz trió sikeres formációjához. Tálas Áron nem változtatott alaphangzásán. Éppen ellenkezőleg, a zenei jegyei még jobban kikristályosodtak, hű maradt jellegzetes és sajátosan friss sound-jához. Mindenekelőtt megmaradt üde, mainstream hangzása a modern akusztikus jazz, de azt változatos inspirációkkal, a hagyományok remek érzetével kombinálja. A kortárs és hagyományos jazz elemek keverékével már az első szám megadja az alaphangot, amely modern modális harmóniákat és lengő pulzusokat tartalmaz. A lemezen lévő kompozíciók, feszültséggel és finom melankóliával telített történeteket mesélnek, kalandos szellemet hordoznak. Az album sokoldalúságot mutat a töprengő groove-os jazz ballada karaktertől, a laza atmoszférán túl, az üde frázisokig, mesterien ötvözve a dallamosságot és a minimalizmust. Az albumban sorra elhangzó „nóták” bensőséges, merengő karaktere, érzelmes hangzása történetek megélésére hívja hallgatóit.
Tálas Áron kompozícióiban és improvizációiban különös hangsúlyt fektet a dallamra, az érzelmekre és a hangulatra. Megfogalmazásában mértéktartó – minden hangjegynek megvan a maga helye és jelentése – természetesen szólóiban jelen vannak a technikai ragyogás pillanatai is. Tálas Áron jazz improvizációi a modern jazz kérdéseire megadják a választ, bátran értelmezi újra a harmóniákat, a formákat és hangulatokat. Az impresszionizmussal, rock elemekkel, hang-festéssel, ritmikus frissességgel és gazdag inspirációval átitatott akusztikus jazz iránti színes mainstream jazz-szeretetével több is remekmű, amelyek mélyen rezonálnak. Egy kiemelkedő ambiciózus zongoraművész modern művei, amelyek tiszta kompozíciós látásmóddal és az egyszerűségben rejlő szépséggel, inspiráló hangzással lenyűgöznek. A trio tagjai: Tálas Áron – zongora, Tóth István – nagybőgő, Csízi László – ütős hangszerek. Ezt a kiváló modern jazz-lemezt nem szabad kihagyni, mert telitalálat!
A már a bevezetőben kiemelt Vincent Courtois francia jazzcsellista három különböző formációban csillogtatja hangszeres tudását és elkápráztatja hallgatóságát. Daniel Erdmann és Robin Fincker tenor-szaxofonosokkal felvett hanganyaga maga a kortárs európai jazz. Nothing Else című lemezük tisztán improvizációból született. Hiába véljük felfedezni további hangszerek hangját – a sound nem vendégművészek közreműködésének eredménye – valójában a cselló hangszínváltozásait hallani, már-már tökéletes „hamisításban”. Van mire rácsodálkozni a kivételesnek minősülő, bő hetven perces játékidőben, audiofileknek kötelező, mert a hangmérnök a térben kiosztott helyekkel etalon módon bánik, a hangszerek keltette aurákat kiválóan érzékelteti.
A dupla LP-nek tervezett és aszerint tagolt album tizenhat kontúros és szuggesztív számból áll – egyenlőre CD-lemez lett belőle. A tételek címei többnyire olyan helyekre vonatkoznak, ahol a világjáró trió turnéi során megfordult, ezek természetesen hangzás emlékeket jelentenek. A tizenhat szám címe egy-egy település neve. Tehát ez a lemezanyag egy utazás, egyfajta szabad és szigorú barangolás egy olyan világban, amely egyszerre idegen és ismerős számunkra. Az efféle „társasjáték” nem játszható megfelelő partnerek nélkül. Csakis olyanokkal, akikkel működőképes a gondolatátvitel. A két szaxofon és a cselló különös együttese lebilincselő hangzásoknak nyit teret, az improvizációk frissességéhez társuló szenvedélyes, örömmel és humorral teli előadásmód ellenállhatatlanul megragadja a hallgató képzeletét.
…„Oldottan és könnyedén ment minden. Jó ideje nem láttuk már egymást, a BMC pedig olyan közeget teremtett, amelyben a zene természetes módon születhetett meg. A felvétel során, egyszerűen a terem akusztikájára játszottunk rá. A BMC csapata és köztünk megvan a kölcsönös bizalom, ami nagyszerű, ha az ember a magunkfajta „kockázat-zenét” rögzít. Nem éreztünk semmilyen nyomást azzal kapcsolatban, hogy mit kell létrehoznunk, ami pedig gyakran jellemző a stúdiókra”… – nyilatkozta Robin Fincker szaxofonművész.
Courtois és Erdmann játéka Aki Takase – Carmen Rhapsody című friss CD-lemezén is hallható. Aki Takase az egyik legnépszerűbb opera, Georges Bizet – Carmen témáit és dallamait használja sablonként, a dalok folyama a Carmen témáira épül, a megvalósítás az anarchia határán semmilyen formához nem kötött. A jazz-zongorista ikon Aki Takase új albumán felveszi a konvenció bontó figurát és rapszódiának titulálja Carmen interpretációját. Régi szaxofonos „bajtársa” mellé Takase a Carmen projekt megvalósítására egy másik, a BMC Records kiadóhoz kötődő előadót, Vincent Courtois francia csellistát választotta. Az instrumentális sztár trióhoz mezzo-szoprán hangfekvésben csatlakozik Takase honfitársa, Mayumi Nakamura operaénekesnő. A virtuóz zongoraművész elsősorban a kifinomultságra és az extravaganciára helyezi a hangsúlyt. Zenei szótárában nem találja a lehetetlen szót! Ennek köszönhetően a hallgatók élvezhetik egyedi zenei felfogását, ahol gyakran feltáratlan hangzás területek jelennek meg. Ezen, a legújabb albumon, Aki Takase és kiváló kvartettje, a komolyzene és a jazz kapcsolatának mélységét kutatja. A Carmen Rhapsody a jazz, a szabad improvizáció, az operaéneklés és a klasszikus avantgárd magával ragadó fúziója.
Az album, gazdag és változatos hallgatási élményt nyújtva, a szabad felületek és a megkomponált részek dinamikus összjátékát mutatja be. Az album dalai tele vannak szokatlan kontrasztokkal, üdítő eltérést kínálnak a hagyományos dalformáktól és az egyértelmű dallamoktól. Egyik fénypontja az opera technika és a jazz szemlélet szerves kapcsolata. Takase ügyesen beépíti az opera recitativoját, és zökkenőmentesen ötvözi azt a jazz improvizatív jellegével. Az egyedi hangszínek lenyűgöző hangélményt teremtenek. A Carmen Rhapsody a klasszikus nyelv elsajátítását mutatja, meghaladva a barokkot, a klasszicizmust és a romantikát, visszanyúlva a reneszánsz és a középkor hatásáig. Ez a művészi szélesség mélységet ad az album általános kompozíciós szerkezetéhez. Az album eredetisége és egyedisége valóban figyelemre méltó, nehéz máshol hasonlót, ehhez foghatót találni. A kompozíciók a klasszikus kadenciákat és harmóniákat meglepően ötvözik a jazz frázisokkal és hangszereléssel, ezáltal a hallgató előtt egy magával ragadó zenei tájkép rajzolódik ki. Takase még a csembalót is felveszi a repertoárjába, kibővítve kifejezőeszközeit és bemutatva a hangszerrel végzett nem mindennapi munkáját. Aki Takase Carmen Rhapsody-ja egy merész és kalandos album, amely a zenei műfajok határait feszegeti!
Végül, de annál nagyobb szívbéli ajánlattal mutatjuk be Rambags, Courtois, Sartorius – Twigs című munkáját. Sanne Rambags – ének, Vincent Courtois – cselló, Julian Sartorius – dobok és ütőhangszerek szólistáinak mesteri trió formációja. Az új zenekar három generációt, három nemzetiségből és három különböző zenei megközelítésből származó zenészeket fog össze. A francia jazz doyenje, Vincent Courtois egy csodálatos holland énekesnővel, Sanne Rambags jazz énekessel, valamint Julian Sartorius dobossal elkészítette a Twigs című, ellenállhatatlanul bensőséges és költői albumát. A több zenekart önállóan, párhuzamosan vezető énekesnő, Sanne Rambags a nemzetközi jazzvilág egyik nagy reménysége, a svájci dobos és médiaművész, Julian Sartorius pedig évek óta Európa egyik legkeresettebb előadója. Az álmodozó, a hangulatember és a nyughatatlan örökmozgó – talán így jellemezhetnénk legjobban hármuk együttműködését. Az európai jazz különleges zenei figurái találkoznak, hogy egyedi világukat egyesítve egy sokterű, kaleidoszkópszerű élményben részesítsék a hallgatót. Albumuk egy dalközpontú kamarajazz, improvizációkkal, meghatározhatatlan stílusban, amely a hagyományos jazztől a kortárs klasszikus zenéig és a sámánisztikus folk-ig mindent visszhangzik. Rambags akár suttog, akár torokhangon énekel, mindig magával ragad közvetlenségével.
A holland Sanne Rambags az improvizatív éneklés egyedi és csak rá jellemző stílusában alkot, amely eltér a jazzben megszokott scat-technikától, hangjával és dalszövegeivel új dimenziókapukat nyitogat, ott munkálkodik, ahol az álom és az ébrenlét találkozik. A francia csellista Vincent Courtois kezében a vonó ecsetté válik, szövevényes és fordulatos történeteket fest elénk hangszerével, megkapó dallamaival olyan toposzokat láttat, melyek – bár ismerősen csengenek – mégis minden alkalommal az újdonság erejével hatnak. Julian Sartorius svájci dobos és médiaművész a szó legjobb értelmében véve játékszernek tekinti hangszerét, olyan eszköznek, amin keresztül saját maga – és természetesen a közönség – számára tesz izgalmas felfedezéseket a világról, jelen esetben a hangok világáról. A lemez hallgatója valódi kiváltságot élvez, hiszen hármójuk közös projektje annyira friss, hogy Európában eddig csak néhány alkalommal volt színpadon hallható.
Az album dalai Sanne Rambags saját szövegein, valamint Emily Bronté, Emily Dickinson, Federico Garcia Lorca és Pablo Neruda válogatott versei alapján készültek, melyeket az egyedi ének-cselló-dob hangszerelés emel ki. A Twigs zenéje improvizatív, dal központú kamara jazz, meghatározhatatlan stílussal, amely három zenei megközelítést ötvöz: Sanne Rambags sámánista folkának erejét, Vincent Courtois klasszikus és kortárs zenei orientációját, Julian Sartorius pedig kísérletező vénáját, mindez hozzájárul egy olyan zenei varázslathoz, amely hosszú ideig visszhangzik a hallgató elméjében.
Az új lemezeken szereplő muzsikusok olyan fokon inspirálták egymást, hogy szinte képtelenek voltak leállni a BMC stúdiójában. Ahogyan a spontán alakuló hangsorokat egymásba fűzik, arra bizony oda kell figyelni. Ezek a CD-lemezek izgalmas muzsikákkal telítettek, de egy hanggal sem kevesebbek, ami vitán felüli.
