Képzeld el: a hanglemezek elterjedésének kora előtt nem lehetett azt hallgatni, amit szerettünk volna! Az emberek elégedetten hallgatták a rádiót, többnyire egy adóállomás műsorát. Micsoda világ volt?
Egy hanglemezt bakelitnek nevezni kicsit olyan, mintha egy kerítést „fának” vagy egy szörfdeszkát „üvegszálnak” neveznénk. Erről a legelterjedtebb social media hasábjain már lement a késhegyre menő vita. Tehát, a vinyl az az anyag, amelyből a hanglemez készül. Milyen szerencse, hogy a magyar nyelvben van megkülönböztető elnevezés: hanglemez! Az alapanyagot tekintve a vinyl előtt sellak volt, a sellak előtt pedig gigantikus hengerek voltak cinkből és üvegből.
A vinyl egy szintetikus műanyag, amelyet polivinil-kloridnak neveznek. Etilénből (nyersolaj) és klórból készül. Az 1900-as évek elején a műanyagok fellendülésének része volt az anyagtudósok folyamatosan újításokat végeztek ezekkel a szintetikus polimerekkel, amelyek több szempontból is felülmúlják a fát, a követ, a bőrt, a kerámiát, a fémet és az üveget.
A hanglemezek csak Peter Goldmark működésének idején terjedtek el igazán. Goldmark Péter Károly (Budapest, 1906. december 2. – Port Chester, New York, 1977. december 7.) zsidó származású magyar-amerikai mérnök, fizikus volt, aki feltalálta a mikrobarázdás hanglemezt és a színes televíziót. 1948-ban a Columbia Records bemutatta az első hanglemezt, ami a hamarosan szabványossá váló 33 1/3 fordulatszámon pörgött. A mű anyagba mikrobarázdákat préselve, lejátszási idejét mindkét oldalon 21 percre növelve létrejött a „nagylemez”. Negyvenkét perc (majdnem) megszakítás nélküli zene!? Ahhoz, hogy megértsük, hogy ez akkor miért volt észbontó, vissza kell menni az időben, az egy évvel ezelőtti világba. Az év 1947. A második világháború csak két éve ért véget és az emberek otthon a „megmaradt” 78-as sellak lemezeken élvezik a zenét, oldalanként egy-egy maximum 5 perces dalt. Egy-két zeneszámmal vagy részlettel, egy lemez mindkét oldalán egy teljes zene megjelent? Szimfonikus zenét vagy operát képtelenség volt ötpercenkénti lemezcserével élvezni. A vinyl lemez a hosszan-játszás (LP) lehetősége miatt foglalt el illusztris helyet a zeneiparban. Örökre megváltoztatta azt, ahogyan a zene szerelmesei hallgatják a zenét.
Érdekes tény: A sellak egy Kelet-Indiában honos, különféle fikusz-, kroton- és aleurites-féle növényeken élő pajzstetű faj – a cocus lacca – szimbiózisának terméke. Olyan növényeken él, amelyek levelei tejszerű nedvet tartalmaznak, a leveleit vonja be váladékával, amely megkeményedik és a fához tapad. Ezt a gyantaszerű anyag lekaparva és nagy mennyiségben feloldva koronggá formálható. Népszerűségének természetes nedvességállósága az oka. Volt egy-két hátránya, könnyen karcolódott és csak egy véletlen leesés, a korong száz darabra tört. Finoman szólva is törékeny.
Az új sebességgel (33 1/3 RPM – azaz fordulat/perc) játszó hanglemez a zeneiparon belül létrehozott egy sebességháborút. Aki hallott már a lemezek történetéről, vagy van lemezjátszója, valószínűleg ismeri a három szabványos sebességet: 78, 45, 33 1/3.
78 ford./perc – ez volt a klasszikus sebesség. Az akkori modern motorok műszaki képességei alapján lett meghatározva. A nagy, 3600 fordulat/perc fordulatszámú motorok 46 fogú fogaskerékkel működtek. Ezek a motorok a 3600 fordulatszámot osztva 46-al, azaz körülbelül 78,2 fordulat/perc sebességgel működtek. Tehát, a sellak lemezeket ilyen sebességgel kellett játszani. Miután a 33-as fordulatszámú lemezek népszerűvé váltak, csak régebbi klasszikus zenéket lehetett felvinni 78-as fordulatszámú lemezekre. Ez a helyzet körülbelül 11 évig tartott, mígnem az utolsó 78 fordulat/perc fordulatú lemez elkészült az Egyesült Államokban.
45 ford./perc – kevesebb, mint egy évvel a 33-as fordulatszámú lemezek bejelentése után, az RCA Victor, a Columbia Record fő versenytársa, a 45-ös fordulatszámú „kislemezt” dobta piacra. A lemezforgatás két új sebessége gyorsan meghonosodott a zenepiacon. A 33 fordulatszámú lemezek LP-ként (vagy hosszanjátszóként) váltak ismertté, a 45-ös lemezek pedig átvették az EP (vagy kiterjesztett lejátszás) piacot. A 45-ös fordulatú lemezek, bár oldalanként csak 4-5 percet tartalmaztak – egy együttes egy- vagy két zeneszámot adott ki – népszerűek voltak a tinédzserek és a fiatal felnőttek körében. Könnyen lehet velük kereskedni, és akár gyűjteni. A rövid 45-ösök, mivel kisebbek és hordozhatóak voltak, ihlették a hordozható lemezjátszók megalkotását.
33 1/3 rpm – A legtöbb mai lemez 33 fordulat/perc szabványú. Míg a 45-ös és a 33-as „évek” a zeneipar különböző szektorait foglalták el, a 33-as lett a forma igazi utódja. A lemezrajongók még ma is adják-veszik valamint gyűjtik, sőt a 33-as fordulatszámú lemezeket ablaknak tekintik a múltba. Egy másik korszak tükre. Hangminőségét pedig, bár tökéletlen, sokan kedvelik még ma is. A lemezjátszókon továbbra kapcsolóval – 33, 45 ford./perc – található fordulatszám-szabályozás, bár 78-as lemezei már szinte senkinek nincsenek. Mivel a 78-as évek elsősorban sellaklemezek voltak, a legtöbbjük fokozottan biztonságos védőtokban van.
1979 a vég kezdete. 1979-ben, az első lemezjátszóéval megegyező hatással, egy másik készülék került a zeneiparba, a Sony Walkman – Masaru Ibuka a Sony társalapítója tervezte. Mivel mindig egy hordozható magnós rádióval közlekedett az irodák közötti folyosókon, igyekezett annyira lekicsinyíteni a készüléket, hogy elférjen akár egy zsebben is. A Walkman mindent megváltoztatott. A mágneses kazettás (szalagos) technológiával előkaphatunk egy kazettát, néhány elemet, és bárhol hallgatható a zene buszon, iskolában, strandon. A Walkman segítségével kedvenc dalaival a fülében kimehettünk az utcára. A Walkman megjelenésétől számított öt éven belül a kazetták eladása túlszárnyalta a lemezekét, és csak néhány év kellett ahhoz, hogy a lemez-eladások fenntarthatatlan mélypontra süllyedjenek. A 80-as években a hordozható CD-lejátszók lettek a „következő Walkman”. Aztán 2001-ben az Apple kiadta az iPod-ot, és az összes többi zenehallgató eszköz eltűnt a történelem ködébe. Ha egyszer megadjuk a fogyasztónak kedvenc zenéinek tetszőleges sorrendben való lejátszását, hogy menet közben személyre szabott lejátszási listákat hallgasson, nincs visszaút. A streaming szolgáltatások már történelem a jelenben. A Napster után az iTunes és a többi streaming szolgáltatás lehetővé tették a fogyasztók számára, hogy bármikor meghallgathassanak bármilyen dalt. Ezekkel a találmányokkal hogyan bírná ki a versenyt a hanglemez? Hogyan versenyezhetne valami, ami helyhez kötött, bizonyos mechanikai feltételektől függ a hangminősége és félidőben meg kell fordítani? Ez volt a lemezek vége.
2008, a nagy visszatérés éve. Míg a zenekedvelők örülnek az ingyenes digitális zene jövőjének, egy kisebbség ezt ellenzi. 2008-ban 1984 óta először nőttek a lemez eladások. És ez nem volt csekély. A vinyl eladások 89%-kal nőttek. Azóta, az évek során, az eladások folyamatosan növekedtek. Mik az újjáéledés okai? Nehéz megmondani, mi magyarázza a hanglemezek köreinek újjáéledését. Vannak, akik azt mondják, hogy a lemezek jobban szólnak, és sokan magasra értékelik személyes lemezgyűjteményüket. De, egy olyan korban, amikor a digitális hangzást a tökéletes hullámformáig fejlesztik, igaz lehet ez? Egy audiofil azt gyanítja, hogy a tökéletesedés folyamatában látjuk a hibát.
Nos, az ember tökéletlen. És a mi tökéletlenségünkben a hanglemez a „tökéletlen hangzásból” fakadó szépségről tanúskodik. A digitális zene csodálatos, új műfajokat és zenealkotási módszereket szült. Ezen semmi sem változtathat. De, talán a kettő harmóniában élhet. Ahogy az 50-es, 60-as és 70-es években a nagylemezek és a 45-ös évek eltérő piaci részesedést foglaltak el, úgy a digitális és a vinyl is megfér a zenekedvelők fülében/szívében. A gramofontól az iPhone-ig a technológia alakította azt, ahogyan az emberek zenét hallgatnak. A legérdekesebb és legmélyebb hatású találmány talán az LP megalkotása volt.
Azokban az időkben, amikor nem volt beleszólásunk abba, hogy mit hallgatunk, és amikor teljesen kontrollálhatjuk a zenei élményünket, a hanglemez az emberi fejlődés egy láncszeme, jelzője. A hanglemezek története lenyűgöző utazás a zenei technológia és a fogyasztói preferenciák fejlődésén keresztül, kitörölhetetlen nyomot hagytak a zeneiparban, és továbbra is különleges helyet foglalnak el a zene szerelmeseinek szívében szerte a világon.
