Geoffrey Fushi (1943-2012), az ismert műkereskedő, életének nagy részét ritka hegedűk felkutatásával és aukciózással töltötte. Ezzel párhuzamosan bizonyos, nem kevés pénzét a The Miracle Makers című könyv szerkesztésére és egy zene felvételi projekt kivitelezésére fordította. A könyv és a felvételi projekt Antonio Stradivari és Giuseppe Guarneri del Gesù alkotásait fűzi fel, tükrözi a 17. század végén és a 18. század elején a világ legkeresettebb hegedű készítőinek munkásságát. A hegedű történetéhez és a hegedűjáték művészetéhez szorosan kapcsolódó két nagy név, Stradivari és Guarneri Del Gesù, akiket az utókor a „csoda készítők” jelzővel illették. Hangszereik világritkaságok, értékük napról napra emelkedik, hangzásuk soha semmilyen új technikával nem reprodukálható. A vastag és nagyméretű könyv tartalmazza az összes ismert Stradivarius és Guarnerius hegedű katalogizált történetét az összehasonlító illusztrációkkal együtt, felsorolja harminc hegedű történetét, tulajdonságait, hátrányait és az előadó művészeket, akik azokat használták. A könyv produkciója kifinomult, nagyon részletes szövegessel és színes képekkel mutatja be a mesterhegedűket. Mondhatni, hogy ez a híres hegedűk történeti tankönyve.
G. Fushi polgári foglalkozása mellett a Stradivari Society alapítója volt, amely ma is hegedű-rajongók jótékonysági szervezete. A Stradivari Társaság, Geoffrey Fushi és Mary Galvin, valamint sok jótékony szakember felbecsülhetetlen értékű hegedűket gyűjtöttek össze magánszemélyektől és a múzeumok üveg-vitrinjeiből. A társaság kikölcsönözte ezeket az értékes hegedűket kiemelkedő hegedűművészeknek, akiknek kezében ezek a hegedűk visszanyerték életüket, szinte felkínálva összehasonlíthatatlan hangjaikat a zene szerelmeseinek. A tulajdonosok és képviselőik úgy vélik, hogy kincseik célja a zene közvetítésének elősegítése, feladatuk nem csupán a páncélszekrényekben történő őrzés.
A könyv és a zenei-felvétel hivatalos debütálása Manhattan-ben a Steinway Hall-ban, a 57. utcában, a zongoragyártó eredeti épületében, a zene templomában, történt. A meghívásos eseményen 300 zenei és jótékonysági küldött, és válogatott televíziós személyzet vett részt Hollandiából, Németországból, Olaszországból és Japánból. Ezeknek az országoknak a médiavezetői nyilvánvalóan eltérő elgondolásokkal rendelkeznek az amerikai társaikhoz képest, ami már önmagában hírértékű. Az egyik látványosság pár tucat ritka hegedű üvegszekrényekben való bemutatása volt, amelyek körül világ legjobb hegedűművészei tekintettek egymásra, és viccelődtek arról, hogy melyik hangszert birtokolják vagy szeretnék. A hangszerek az Amerikai Kongresszusi Könyvtár féltve őrzött, ritka hegedűk gyűjteményéből kerültek ki. …”A hangszerek szállítása egy biztosítási rémálom volt”… – jegyezte meg Fushi.
Az est fénypontját, a neves hegedűművész Elmar Oliveira fellépését, a legendás hangmérnök Mark Levinson és a Red Rose Music legénysége rögzítette. Fushi és Levinson rövid beszédekben megköszönte minden fáradhatatlan lélek tevékenységét, akik olyan hosszú és nehéz munkát végeztek, hogy életre keltsék ezt a projektet. Levinson spontán tapsot váltott ki, amikor megjegyezte, hogy „ez most itt sokkal fontosabb, mint a pénz”.
A legfáradhatatlanabb Oliveira volt, aki 30 különféle hegedűn (tizenöt Stradivari és tizenöt Guarneri) 10 órán keresztül játszott a háromnapos felvételi maratonon. Az ünnepségen Oliveira előadta Respighi szonátáját hegedűre és zongorára, Ernest Bloch „Nigun”-ját a Baal Shem-ből, és Jascha Heifetz átdolgozásában George Gershwin „My Man’s Gone Now” című áriájának átiratát a Porgy és Bess-ből. Robert Koenig, a Juilliard School munkatársa, zongoraművész kísérte Oliveirát.
Oliveira 1978-ban elnyerte a Csajkovszkij Hegedűverseny aranyérmét, az első és egyetlen amerikai, aki elnyerte ezt a megtiszteltetést! Teljesítményét nagyban befolyásolta az orosz iskola, kiváló képességekkel tudta elsajátítani a különböző művek stílusjegyeit. Az erőteljes és karizmatikus játékstílusú hegedűs, Oliveira a hangszereket kiválogatta annak a darabnak a hangulatához, amelyet játszani kellett. A Respighi szonátáját egy 1726-os Guarneri-n, a „Lady Stretton” hegedűn, hevesebb hangon játszotta, ehhez képest az 1721-es „Jackson” Stradivarit, amelyet a „Nigun”-nak választott, mély érzelmekkel telítetten játszott.
Elmar Oliveira rendkívül invenciózus, szinte ragyog miközben játszik. A legtöbb hegedűművésznek két vagy három hétig kell élnie egy új hangszerrel, mielőtt igazán kényelmesnek érzi, ám Oliveira rendkívüli képessége néhány pillanat alatt megtalálta az adott hangszer lelkét. A kifejezés hatalmas választéka – amelyet könnyedén elővarázsolt a gyönyörű, régi hangszerekből – elkápráztatta a közönséget. A mesterhegedűknek megvan a saját életük, saját természetük és mindegyik jó a hangverseny-pódiumi győzelemhez. Oliveira technikája átfogó és stabil, játékstílusa nyugodt és racionális, és tele van akadémikus szellemmel. Harminc híres hegedűvel képes objektíven reprodukálni a hangszíneket. A zenerajongók számára az, hogy egy rendkívüli zenészt hallgatnak, kedvenc zene műveikkel a legjobb hangszerekkel, izgalmas vonzóerő. A 17. és 18. században Olaszországban Stradivari és Guarneri del Gesù a hegedűkészítés mesterségét a legmagasabb szintre emelte. Eddig senki sem hasonlíthatta össze az általuk készített remekeket. A hangzási minőségüket tekintve továbbra is az első helyen állnak.
Mark Levinson, akit „Hi-End Sound atyjának” hívnak, felelős a felvételért. Mark nagyon kevés felvétele jelent meg. A felvételek jellegzetessége a „közeli mikrofonozás”, a módszer manapság már nem divatos. Összehasonlítva az elmúlt évtizedekben készült káprázatos felvételekkel a hang és a térérzet kevesebb, de a muzsika kedvelője a lehető legtöbb direkt hangot és részletet kaphatja. Mark Levinson a felvételt egy 24 bit felbontásra képes Nagra-D készüléken készítette el, amit egy maroknyi érdeklődő később meghallgatott a könyvtárban. A lejátszást egy módosított NHT 3.3 hangsugárzó-páron élvezhették, amelyet Classé erősítők „hajtottak”.
A felvételekből három CD-lemez készült. Az első kettő lemez szóló-hegedűre vagy hegedűre és zongorára íródott művek gyűjteménye, itt Oliveira két különböző hegedűn játszik. Az első és a második CD-lemezen Antonio Stradivari, „Omobono Stradivari” és a Giuseppe Guarneri által készített hegedűkön játszik. Az utolsó részlet, Sibelius hegedűversenye op. 47, mind a 30 hangszeren Elmar Oliveira játszik, zongorán kíséri Nelson Padgett. A „The Miracle Makers” az emberi történelem megismételhetetlen, kincset érő hangfelvétele.
Az ABC Kulturális Kommunikációs társaság bemutatta a „The Miracle Makers” kínai CD-lemez verzióját, amelyet Fushi úr szerkesztett. Az album célja világos, a hangzás rendkívül elegáns. Az ABC Records kétszer adta ki a felvételeket, CD + SACD albumot, de ez nem elegendő a történelmi rekord iránti tisztelet kifejezéséhez.
…”Úgy döntöttem, hogy megbeszélést folytatok a „The Miracle Makers” kiadványok kínai piacra történő bevezetéséről, a kínai CD-lemez változat megjelenéséről. Lehet, hogy üzleti szempontból ugyanazt a felvételt többször is kiadni, nem éppen bölcs lépés, de a kínai változat elindítása inkább egy ambiciózus cél, amelyet el kell érni a karrierem során, nem egy egyszerű „lokalizációt” csinálni. A „The Miracle Makers” című felvétel gyűjtemény az emberiség kultúrtörténetének egy jelentős darabja, megtiszteltetés, hogy megoszthatjuk.”... – nyilatkozta Xu Xuehui az ABC Records vezetője.
Album angol címe: Selections from The Miracle Makers. A lemez multi-channel verzió, DSD digital-master felhasználásával készült. Megjelenésének ideje 2005. A lemez minden bizonnyal a hegedű rajongóit vonzza. A hangfelvételekhez használt híres hegedűk összértéke eléri az egymilliárd dollárt. A legjobb hangmester, Mark Levinson felügyelete alatt készült album produkciójában a hangszerek, a szólisták és a hangmérnök kiegészítik egymást, az esemény rendkívüli! Nem túl sok technikai módosítás és díszítés nélkül a hegedűk hangja, valamint az előadó nyugodt temperamentuma és őszinte érzelme elegendő a híres mesterdarabok bemutatásához. Ez a lemez jó választás a fülek edzésére vagy az erősítők és hangsugárzók hangzásának mérlegelésére. A híres hegedűk e lélegzetelállító ünnepének felvételét Mark Levinson hangmérnök személyes felügyelete alatt elkészítették, majd felhasználták az eredeti NAGRA mágnesszalagot ennek a kiváló albumnak a létrehozására. Valóban méltó a zene és a hangzás szerelmeseinek szóló gyűjteménybe.
Egy zenész számára nincs annál izgalmasabb, mint egy kiváló hangszeren játszani. A kiváló hangszer hang minőségével, mély zenei hatásával segíti a művészeket abban, hogy sikeresen közvetítsék a zene értelmezését az előadás során. Emellett a muzsikus és a hallgató között zajló kommunikáció is nagyon magas szintre kerül.
Az évek során a Stradivari Society a klasszikus zene kincsévé vált, a fiatal művészeket olyan hangszerekkel látja el, amelyek megfelelnek a egyéniségüknek, vonzó képességeiknek. Ez egy egyedülálló, rendkívül fontos szolgáltatás. A kiváló tehetség, az elkötelezettség és a kemény gyakorlás nem elegendő a kiemelkedő karrierhez, a magas színvonalú sikerhez. A mesterhangszerek nélkülözhetetlenek! Az olyan mesterek által készített hangszerek, mint Stradivari, Guarneri del Gesù, páratlan hangzásuk és sokszínűségük nagyszerű lehetőségeket kínálnak a muzsikusok számára a zene kifejezésére és értelmezésére! Természetesen ezek a hangszerek még a legsikeresebb előadók számára is drágák. Lehet, hogy elérhetetlenek, és rendeltetési helyüket többnyire a gyűjtők vagy a múzeumok üveg-vitrinjeiben találjuk. A nagylelkűség nemcsak az értékes klasszikus zene hagyományának öröklődését teszi lehetővé, hanem a zene szerelmeseinek többségét is hozzásegíti, hogy koncerteken és lemezfelvételekből élje át a klasszikus zenét. Akiket érdekel a klasszikus zene jövője, nemcsak büszkék arra, hogy ritka műalkotásokkal rendelkeznek, hanem örülnek a művészek és a szponzorok közötti mély és őszinte barátságnak.
