Az izgalom az 1930-as években kezdődött, de a zenekedvelők csak az 1950-es évek végén vásárolhatták meg saját sztereó lemezjátszóikat és sztereó hanglemezeiket. Az 1970-es évekre már sok egyetemi hallgató és zenerajongó rendelkezett sztereó rendszerrel: lemezjátszóval, egy rádióerősítővel és egy pár hozzáillő hangsugárzóval. A többféle technikai kísérlet ellenére, ami a sokcsatornás jelátvitelt illette, valahogy megmaradt a kétcsatornás sztereó hangzás.
A receiver – erősítővel kombinált rádió-vevőegység – több célt is szolgál: ez egy AM/FM rádiótuner, egy phono-előerősítő (a hangszedőből érkező szerény jel felerősítésére), egy előerősítő (a belső tunerből, majd az audio-rendszert kiegészítő kazettás magnóból vagy CD-lejátszóból érkező jel erősítésére), valamint egy végerősítő, a hangsugárzók teljesítménnyel történő ellátására.
A korai zenekedvelők hifi-rendszerükbe „beépítettek” egy szalagos magnetofont, amely lehetővé tette rádióadások és hanglemezek valamint élő előadások rögzítését. Ez volt az első alkalom, hogy ezek a képességek és lehetőségek a nem profik számára is elérhetőek voltak. Néhány audiofil fejhallgatót vásárolt, hogy mások zavarása nélkül tudjon zenét hallgatni. Ez egy „régimódi udvariasság”, amelyet az akkoriban kissé egzotikusnak tartott technológia tett lehetővé. Manapság egy tuner már aligha létfontosságú, a kazettás vagy szalagos magnetofonokat megkerülte a fiatalokat „felfaló” digitális forradalom (még a CD-k és a DVD-k is utolsó éveiket élik), de a lemezjátszó újjáéledése közepette egyre többen választják a hanglemezgyűjtést, a fejhallgató pedig soha nem volt ennyire népszerű.
Íme egy csodálatos példa egy 1970-es évekbeli sztereó rendszerre. Ez a kép az 1970-es évek sztereó berendezéseinek gyűjtőjétől származik Marantz 2330b vevőegység, egy Thorens TD-165 lemezjátszó, egy Akai GX-266D szalagos magnó, és egy pár JBL L96 hangsugárzó.
Az 1980-as évekre ez a rendszer a szalagos magnetofon helyett tartalmazhatott egy kazettás deck-et, és kiegészítésként egy graphic equalizert – a hangszínszabályzók bonyolult készletét, amely lehetővé tette a hallgatók számára a magas-, a középtartomány és a mély hangok hangsúlyozását vagy csökkentését. Általában a fentihez hasonló rendszereket azoknak szánták, akik rockzenét hallgattak: elektromos gitárok, mély basszus, erős dob, szintetizátor, elektromos effektek. Ha a szoba remegett, de semmi sem zuhant le a polcokról, akkor a basszus nem volt elég erős(!)
Ma a kétcsatornás sztereó egyszerűbb, elegánsabb és sokkal jobban szól, mint az 1970-es években. Alapvetően szükség van egy forrás-készülékre (analóg vagy digitális), egy erősítőre, egy pár hangsugárzóra és néhány kábelre (a kábelek minősége befolyásolja a hangzás minőségét). Egyes hangszórók beépített erősítőket tartalmaznak, úgymond aktív hangsugárzók, ami nagyon egyszerű beállítást tesz lehetővé. Ma sok ember nem vesz CD-lejátszót – hacsak nem egy szép lemezgyűjteményen ül – és nincs szüksége AM/FM tunerre – de akadnak, akik szívesen hallgatnak egy adott FM állomást.
Tehát egyszerűen kezdünk, de hogy haladunk, sok zenét hallgatunk, sok pénzt költünk, és arra a számos okra koncentrálunk, amelyek miatt a minőségi hangvisszaadásba való befektetések olyan sok embert boldoggá tesznek. További ösztönzésként néhány hanglemezt vásárolunk, de vigyázat a gyűjthető rock- sorlemezek és jazz albumok drágák! Audio-rendszerünk megfelelő egy kis helyiséghez, és a „hétköznapi” zenei élvezetekhez. A zene jól szól: kellően tisztán, de nem túl élethűen. Természetesen jobb, mint az a hang, amelyet egy iPhone-tól hallani, de a kívánt és elérhető mértékhez képest meglehetősen alacsony. Ha megfontoljuk a különféle, jelenleg elérhető technológiákat és lehetőségeket, rájövünk, hogy egyesek jelentős minőségi ugrást tesznek lehetővé, mások pedig több finomítást és növekvő örömet kínálnak.
Amennyiben külön tárgyaljuk az egyes részegységeket, az a lehetőségek széles skáláját nyitja meg. Az új és a használt hangsugárzók mindegyike sajátos egyéniséggel vagy akusztikai jellemzőkkel rendelkezik. Például egyes hangsugárzók javított mély hangokat, de kevesebb tisztaságot biztosítanak a magasabb hang-tartományokban, vagy nagyobb részletességgel, vagy valósághűbb hangszer elhelyezést biztosítanak a hangzás panorámában. A sztereó-rendszer bal és jobb csatornáiból származó hangok kombinálása egy kisebb varázslat. Tehát egy pár jó hangzású, ésszerűen árazott hangsugárzó és az eléje kapcsolt elektronikák éppen elegendő mennyiséget kínálnak a kulcsfontosságú hangzási összetevők mindegyikéből.
A hangszórógyártók általában árcsoportok szerint próbálják rendszerezni termékcsaládjaikat. Sokan kínálnak „könyvespolc” hangszórót az alapvető igények kielégítésére. Azért tettük idézőjelbe a „könyvespolcot”, mert ezeket a kis hangsugárzókat nem ildomos polcra helyezni, sajnos ott hangzásuk nem lesz jó. Ehelyett – és itt van az első audiofil tanulság – a hangsugárzók körül több szabad teret kell biztosítani, hogy a közeli felületek ne tükrözzék vissza a hangot. Mivel a hangsugárzók nem lóghatnak a levegőben, érdemes befektetni egy pár hangsugárzó-állványba. Kezdetben ez teljes értelmetlenségnek hangzik, és bevalljuk, nem nagyon hallható jelentős romlás egy alapkategóriás sztereó rendszer hallgatásakor, de ha észrevesszük a jelenséget, újratervezzük a zenehallgatási területet. Másik alternatíva az álló hangsugárzó, ami gyakran előrelépést jelent a hangminőségben. Egy fontos megjegyzés: a hangsugárzók elhelyezése nagyon sokat számít. Egy drága hangsugárzó-pár borzasztóan szólhat, ha nincs gondosan elhelyezve. Egy olcsó hangszórópár pedig meglepően jól szól, ha az optimális helyzetben van a hallgatási területen. Elképesztő dolog – ahogy a szerény hangsugárzók is képesek hangszínpadot „képezni”, ha megfelelően vannak elhelyezve. És igen, lehet, hogy az optimális hatás érdekében át kell rendezni a bútorokat! Ha a hangsugárzók jobban szóltak a boltban, valószínűleg a rossz elhelyezés a probléma. A kísérletezés a folyamat része, mert minden szoba más és más, és mert a bútorok, szőnyegek és egyéb dolgok befolyásolják a hanghullámokat, amint azok a hangszóróktól a fülek felé haladnak. Ez a folyamat mindig megéri az időt és a fáradságot, és gyakran jó ok arra, hogy találjunk egy szobát, ahol egyedül hagyhatunk zenét.
Érdemes megfontolni egy nagyon megbízható helyi kereskedőtől vásárolni, de a keresés több hónapig tartó türelmes internetes keresést és boltlátogatást valamint némi utazást igényelhet. Tanulmányozni kell azokat a gyártókat, akiknek termékei megbízhatóak, jó minőségűek és elérhetőek. Sajnos az interneten található információk nem egységesek és nem bőségesek. Ha van „szakavatott” barát, akkor egy közös felfedezés javasolt. Ha hajlandóak vagyunk kitartóan keresgélni, minden bizonnyal felfedezhetjük a minőségi márkák termékeit. Érdemes mélyebbre ásni, rászánni egy kis időt a kiváló audio-berendezések történeti áttekintésének felfedezésére.
– folytatjuk –
