A Shure Inc. a világ egyik legnagyobb és legelismertebb mikrofongyártója, alapítása óta a Shure család tulajdonában van. Az 1925-ben alapított Shure Inc. mára nagyon gazdag, több mint 100 éves múlttal rendelkezik az audio-technológia, különösen a mikrofonok innovációja terén. A kezdeti években (1925-1939) a Sidney N. Shure által Shure Radio Company néven alapított vállalat rádiókészleteket és alkatrészeket értékesített. Miután a rádiók piaca hanyatlott, a Shure elkezdte forgalmazni a mikrofonokat, és végül kifejlesztette a sajátját, kezdve az 1932-es 33N modellel. A vállalat ezután az 1930-as években a mikrofonok tervezésére és gyártására összpontosított, beleértve a korai vezeték nélküli termékeket is. A Shure mikrofonjait több mint hetven éve a világ vezető előadói használják. A cég széles választékban gyárt hangtechnikai eszközöket, beleértve keverőket, konferencia rendszereket, jelfeldolgozókat és személyi monitorrendszereket. A Shure termékeit a világ több mint 240 legismertebb szórakoztatóipari előadója ajánlja. A cég termékeit az Egyesült Államokon kívül leányvállalatok és forgalmazók hálózatán keresztül értékesíti. 1932-ben mutatta be első mikrofonját, a Model 33N-t.
Az Unidyne 55S modellel egy korszak kezdődött. A Shure agresszív termékfejlesztési szakaszba lépett, amikor 1933-ban felvette Ralph Glover főmérnököt, és 1937-ben az orosz-amerikai Benjamin Baumzweiger akusztikai fejlesztőmérnököt (aki később Bauerre változtatta a nevét). Bauer egyik célja, egy egyetlen elemet használó, irányított (kardioid) karakterisztikájú mikrofon létrehozása volt. Kulcsfontosságú pillanat volt a világ első dinamikus irány-mikrofonja, az Unidyne Model 55S 1939-es bevezetése, amely jelentős mérföldkövet jelentett. Ez volt az első dinamikus mikrofon, amely jellegzetes kivitelezése mellett kiváló teljesítményt kínált. A modell konikussá vált, az Unidyne Model 55S típusú mikrofont és technológiáját különféle alkalmazásokban használták, az élő előadásoktól a hangosítási rendszerekig, sőt az USA elnökök is ezen keresztül nyilatkoztak a médiáknak. A Shure kutatási fejlesztési és gyártási tevékenysége különféle mikrofontechnológiákra terjed ki, beleértve a kondenzátor- és szalagmikrofonokat, és a második világháború alatt a katonai minőségű mikrofonok egyik fő szállítójává váltak.
1939 áprilisi debütálása óta az Unidyne mikrofon gyártása soha nem szűnt meg, még a háborús évek alatt sem, amikor a vállalat gyártási kapacitásának nagy részét a szövetséges erők kommunikációs termékeinek gyártására fordították. Az apró Unidyne II Model 55S (S, mint kicsi), amelyet szeretetteljesen „Elvis Mic”-ként ismernek, világszerte híres. Ez a mikrofon 1951-ben debütált, és ma is a Shure termékcsalád állandó darabja. A második világháborús erőfeszítésekhez szükséges mikrofonok gyártása mellett a Shure speciális projekteket is vállalt az amerikai fegyveres erők számára, beleértve a zajcsökkentő mikrofonok, nagy magasságban alkalmazható fejhallgatók kutatását.
1939-ben Shure, Benjamin Bauer munkássága alapján, bemutatta a Unidyne I Model 55 mozgótekercses mikrofont. Bauer a következő merész kijelentést tette: …”Az Unidyne I Model 55 a legfejlettebb és leghatékonyabb megoldást kínálja a hangfelvételi problémákra a közterületeken, a műsorszórásban és a felvételkészítésben”… A történelem igazolta ezeket a szavakat. A Model 55 volt az első mozgótekercses mikrofon, amely Bauer ötletes „Uniphase” elvét alkalmazta. Nem túlzás azt állítani, hogy 1939 óta a fontosabb történelmi és szórakoztató eseményeken a Shure Unidyne I, II vagy III többször volt a választott mikrofonmodell, mint bármely más márka terméke.
Olyan történelmi események fotóin láthatók, mint Martin Luther King Jr. „Van egy álmom” beszéde, a Chicago Tribune címlapján megjelent „Dewey legyőzi Trumant” baklövés, Elvis Presley fellépései, Frank Sinatra Big Band-korszakbeli beszéde, Mahatma Gandhi politikai beszéde, a második világháború utáni békeszerződés aláírása a Missouri csatahajón.
A mozgótekercses dinamikus modellek továbbra is a Shure vezetékes mikrofon-családjának magját alkotják.
Az Unidyne III kapszula 1959-ben érkezett a Model 545 mikrofon részeként. Az 1966-ban bemutatott SM58, amely az Unidyne III egységet használja, továbbra is évtizedek óta domináns szerepet tölt be a zenei színpadokon világszerte. Kialakítása egyenletesebb iránykarakterisztikát biztosított, hogy még hangosabb lehessen, mielőtt a gerjedő hang bekúszott volna, és magasabb hangnyomást is tudott kezelni, mint bármely korábbi mikrofon. A kézimikrofonos forma néhány új szempontot is felvetett: p-pop védelem, rezgéscsillapítás és szimmetria – olyan dolgok, amelyek ritkán jelentettek problémát a nagyméretű, állványra szerelt, nem mozgó mikrofonoknál. Az SM58-asok megszületésének hátterében nagyrészt a mikrofontervezés három apró csodája áll: a membrán, a jelátalakító és a rezgéscsillapító tartó.
A Shure hangmérnöke, Ernie Seeler az 1960-as évek elején különböző membránokkal, hangtekercsekkel és mágnesekkel kombinálva finoman hangolta ezt a kapszulát. A modelleket hirtelen szélsőséges hőmérséklet-változásoknak, erős eséseknek, mély víznek és közelről hangos sikoltozásnak tették ki, így az Unidyne III ezen újrahangolt változatát minden lehetséges módon tesztelték. Ezek a kísérletek inspirálták a Shure fejlesztőcsapatát is, hogy folytassák a piacon kapható legstrapabíróbb mikrofonok fejlesztését.
Valóban ennyire masszív az SM58? A rövid válasz – természetesen. Könnyen találhatunk történeteket arról, hogy az SM58 túlélte a heves zuhanásokat, a punk és rock legendák hihetetlenül hangos előadásait, elütötték autók vagy buszok, sőt, még fel is gyújtották. Az SM58-at okkal láthatjuk mindenhol, a fesztiválszínpadoktól kezdve a kisebb rock, punk és metal helyszínekig. Tiszta, éles hangzás. Fantasztikus mély hangok. Nagyszerű az énekhangoknál. Gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Kőkemény. Az etalon. A Shure fenntartja ezt a megbízhatósági és tartóssági színvonalat, még az SM58 prototípus tesztek nagy részét is alkalmazza az új kondenzátormikrofon-tervein.
Mint minden dinamikus mikrofon, az SM58 is egy membrán/hangtekercs/mágnes szerelvényt használ, amely egy miniatűr elektromos generátort alkot. A hanghullámok rezgésbe hoznak egy vékony és könnyű membránt. A lengőtekercs a membrán hátsó részéhez van rögzítve, amit egy kis mágnes által létrehozott mágneses mező vesz körül. A tekercs mozgása a mágneses mezőben generálja a mikrofon által felvett hangnak megfelelő elektromos jelet.
Amikor Ernie Seeler megtervezte az SM58-ban használt Unidyne III jelátalakító membránját, a mikrofontervezés egyik legnagyobb kihívását tűzte ki célul: a membrán hajlékonyságát. A membránok eltérően hajlanak attól függően, hogy mély, közép vagy magas hangok érik-e őket. Ez azt jelenti, hogy a tekercs mozgása nem fog pontosan megfelelni a hanghullámnak, és észrevehető eltéréseket fog okozni a hangminőségben. Ernie Seeler az új membránhoz egy Mylar™ poliészter fóliát használt, egy különleges műanyagformát, amely nagyon merev, ugyanakkor nagyon könnyű is, így könnyen reagál a finom hanghullámokra, de nem hajlik túlságosan. A membránt egyedi formára öntötte. A Mylar™ membrán változó vastagságú, és középen vastagabb és merevebb, ami jelentősen javítja a magas frekvenciaátvitelt. A membrán tulajdonságai lehetővé teszik, hogy a tekercs egyenletesen mozogjon, kevés hajlással, függetlenül a bejövő hangfrekvenciától. Ez a kialakítás hozzájárult ahhoz, hogy az SM58 sima, kiegyensúlyozott hangzást kapjon a teljes frekvenciatartományban.
Ernie Seeler azt szerette volna, ha a kapszula egyenletes poláris átvitellel rendelkezik a teljes hangspektrumban – másképpen szólva, a karakterisztika azonos lesz az alacsony, közép és magas frekvenciákon. Azt is szerette volna, hogy a hang és a felvételi minta konzisztens maradjon. Az 1930-as, 40-es és 50-es években ez nem volt túl fontos, mert az előadók egy rögzített állványon lévő mikrofon előtt álltak. A legtöbb mikrofonnak ebben az időben a mikrofon felett és alatt meglehetősen eltérő iránykarakterisztikája volt, de ez nem számított, mert az előadó nem mozdult a mikrofonhoz képest, a mikrofon pedig nem mozdult a hangszórókhoz képest. Az 1960-as években, ahogy a rock and roll népszerűvé vált, az előadók szerették volna, ha a színpadon mozogva is kézben tudják tartani a mikrofont, és nem akartak egyetlen helyre korlátozódni. Mivel a mikrofon helyzete az előadóhoz és a hangszórókhoz képest változhatott, fontossá vált, hogy a mikrofon hangminősége minden irányban egységes legyen.
Az eredeti Unidyne tervezésekor Ben Bauer egy ötletes rendszert dolgozott ki (ezt Uniphase elvnek nevezik), amely a mikrofon membránjához való eljutáshoz két útvonalat biztosított a hanghullámok számára. A mikrofon mögül érkező hangok egyszerre érik el a membrán elejét és hátulját is. Az erők kioltják egymást, és a membrán nem mozdul, így nem keletkezik jel. Az Uniphase elv – szűrők és üregek hálózatának hozzáadásával – szélesebb frekvenciatartományban javította az irányképességet, nagyobb szabadságot adva az előadóknak a közönséggel való kapcsolatteremtésben, miközben lehetővé tették a hangmérnökök számára, hogy nagyobb erősítést biztosítsanak. Az SM58 markolatjában egy másik technológiai újítás is található: egy lengéscsillapító a fizikai rezgések (tapogatás) elnyelésére. Seeler egy egyedi rezgéscsillapító tartót tervezett kifejezetten az SM58-ban használt Unidyne III jelátalakítóhoz – egy olyat, amely valójában úgy hangolható, hogy szabályozza a rezgéseket a legkritikusabb frekvenciatartományokban, ahol a rezgések a legnagyobb veszélyt jelentették a hangminőségre. A legenda szerint önmagában a rezgéscsillapító-tartó kifejlesztése több mint 300 kézzel írott matematikai számítást igényelt. Hogy hány órát töltöttek a tömeggyártásra szánt mikrofonban az elv tökéletes működéséhez szükséges anyagok kutatásával, tesztelésével és újra tesztelésével, nem ismert.
Az SM58-at fejlesztő Ernie Seeler – akárcsak Ben Bauer az Egyesült Államokban és Georg Neumann Németországban – a múltszázad legtehetségesebb mérnökei voltak. Ernie óriás volt az akusztika területén és briliáns matematikus. Akkoriban a szakma eszközei a rajztáblák, logaritmustáblák és logarlécek voltak. A frekvenciaátvitelt egy kis szobában tesztelték egy Ampex magnetofonnal. Mindent – a marketingtől, a tervezéstől, a mérnöki munkákon, a galvanizáláson át a fröccsöntésig, a festésig, az összeszerelésig és a szállításig – a cég Evanston városban, Illinois államban található központjában végeztek. Egy rövid sétával elérhető távolságban ellenőrizni lehetett a gyártást. A vállalat folyamatos innovációja és öröksége, a minőség és az innováció iránti elkötelezettsége évtizedek óta az audio-technológia élvonalában tartja a márkát. A Shure termékek megbízhatóságukról, hangminőségükről és tartósságukról ismertek, így alapvető fontosságúak a stúdiókban, színpadokon és számos más audio-alkalmazásban.
– folytatjuk –
