Mi audiofilek és lemezgyűjtők nagyon sok esetben a hangminőséget helyezzük előtérbe. Manapság az analóg zenejátszás nehéz helyzetben van a jelenlegi digitális technológia korszakváltásával szemben, ami a „világhálón” elérhetővé tette az összes előadó felvételeit. Viszont ez a tény még fontosabbá teszi azokat az apróságokat, amelyek túlmutatnak a zenei élvezet puszta örömén: a tapintás, a vizualitás, a történelmi és kulturális tanúságtétel és még sok más. De, különösen az újrakiadások, főleg a jazz műfajban, gyakran nem hordozzák magukban ezt az extra atmoszférát és történelmi szellemiséget. Végső soron ez az oka annak, hogy sok jazzrajongó szívesebben turkál az interneten vagy lemezvásárokon az első, második vagy akár harmadik kiadások között.
Sam Records egy független jazz kiadó Párizsban, Franciaországban, amelyet Fred Thomas alapított 2011-ben. Egy olyan ember, aki hisz az autentikusságban, a hiteles, eredeti, valódi forrásból származó dolgokban. Vállalkozása az 50-es és 60-as években Franciaországban felvett és gyártott jazzlemezek újra-kiadásával foglalkozik. És itt jön képbe Fred Thomas kicsi és kiváló kiadójának varázsa és sikere.
…”Két nagy érdeklődési köröm a jazz és a fotózás. 2006-ban személyesen megismerkedtem Nathan Davis amerikai zenésszel, és úgy döntöttem: újra kiadom Davis egyik 1965-ös felvételét a lehető legjobb minőségben. A borítókép szerzői jogtulajdonosának keresése Jean-Pierre Leloir legendás fotóművészhez vezetett, aki éveken át filmre örökítette a párizsi zenei eseményeket. Meg kellett találnom, hogy kinél van a mesterszalag, meg kellett állapodnom a tulajdonossal, majd elkészítenem az első LP-újrakiadást. Öt évvel később úgy döntöttem, megalapítom a Sam Record kiadót. Nem ismertem a zeneipart, de egyértelmű volt számomra, hogy a lehető legjobb újrakiadásokat kell készítenem – meg kell találnom a mesterszalagokat és az (eredeti) fotókat”… – nyilatkozta Fred Thomas cégvezető.
Míg sok lemezkiadó a digitális verziók (értsd: amiből a CD-lemezek készültek) újrakiadására és az eredeti borító egyszerű bemásolásával történő reprodukálására korlátozza magát, a Sam Records csak mesterszalagokat használ, és az eredeti fényképek, festmények és/vagy rajzok felhasználásával készíti újra a lemezborítókat. Ez általában aprólékos nyomozómunkát igényel, tehát lelkiismeretes szakembereknek való munka. A kiadó katalógusa 1955 és 1968 között készült felvételeket tartalmaz, mindegyiket Franciaországban rögzítették, némelyiket korábban nem adták ki, vagy nagyon nehéz eredeti kiadásban beszerezni. Az LP-k kézhezvételekor az első dolog, ami lenyűgöző, az a gondos vizuális és tapintható restaurálási munka, amely egészen a borítók peremének korhű hajtásáig terjed, egyes lemezek esetében még az eredeti 25 cm átmérő formátumot is megtartva. A kiválóan reprodukált fényképek tökéletesen tükrözik az akkori amerikai lazaság és a francia szakértelem keverékét, ami gyakran tükröződik az amerikai és francia zenészek együttműködésében.
Felkutatva az eredeti mesterszalagokat, a rajtuk lévő zeneanyagról újra masztert készítenek, majd a digitális optimalizálást határozottan elutasítva, a „restaurált” muzsikát 180 grammos vinyl-lemezre préselik. A préselést a Pallas és az Optimal cégek végzik Franciaországban Simon Garcia gondozásában, a Garcia & Co.-nál. A fakszimile újrakiadások JP Leloir vagy más fotós eredeti képeinek felhasználásával (amennyiben még elérhető) készülnek. Minden egyes elkészült lemezt – a hibák elkerülése érdekében – vizuálisan ellenőriznek. Íme egy kis ízelítő a kiadványok sorából.
Billy Harper Quintet – Antibes ’75. Ez egy korábban kiadatlan Billy Harper felvétel 1975-ből. Az első hivatalos kiadás Billy Harper és az INA (Institut National de l’Audiovisuel) engedélyével és együttműködésével. 2000 példányban készült.
Két nappal a Black Saint kiadónál megjelent első album felvétele után Billy Harper és kvintettje az Antibes Juan-Les-Pins jazz fesztivál színpadán állt. Bár a Black Saint egy fenomenális album, és joggal tartják a korszak egyik legjobb jazz kiadványának, az Antibes ’75 azt mutatja, hogy Billy és emberei lendületet vettek ahhoz, hogy még tovább feszegessék stúdiómunkájuk határait.
Azon az estén, csillagok, fenyőerdők és lenyűgözött közönség által körülvéve, a kvintett erőteljes és inspiráló előadást nyújtott. Harper védjegyévé vált dallamai, a „Cry of Hunger” és a „Croquet Ballet”, soha nem értek el ilyen lélekkel teli kifejezést, és csak azt kívánjuk, bárcsak ez az igazság pillanata egy kicsit tovább tartott volna. Megtiszteltetés, hogy lemezen először mutathatjuk be ezt a koncertet, egy 180 grammos LP-n. A XX. század elején egy gazdag amerikai, Frank Jay Gould, kaszinót és egy pompás palotát építtetett a kis tengerparti üdülőhely szívében, egy fenyveserdő közepén. A felvétel a Pinède Gould-ban, a Juan-les-Pins szívében található La Pinède fenyvesben, közvetlenül a tengerparton fekvő parkban, 1975. július 24-én készült. La Pinède a jazz francia bölcsője.
Az együttes tagjai: Virgil Jones (trombita), Billy Harper (tenorszaxofon), Joe Bonner (zongora), David Friesen (nagybőgő) Maclent Pinson (dobok). Az eredeti sztereó mesterszalagokról készítette az SST (Schallplatten Schneid Technik), 180 grammos LP, a Pall-as által Németországban nyomva.
Ron Jefferson – The Ron Jefferson Choir egy ritka francia jazz felvétel, 1965-ből. A 180 grammos LP mindössze 1000 példányban létezik. Ez az önmagukról elnevezett album a New York-i dobos, Ron Jefferson által vezetett rövid életű zenekar munkájáról tanúskodik, aki a 60-as évek közepén Párizsban munkálkodott. Miután 1962-ben kiadta első albumát a Pacific Jazz-nél, a The Jazz Modes alapító tagja és a Les McCann trió külföldre utazott. Itt a népszerű zongoristákkal, Errol Parker-el és Hazel Scott-tal való játékból élt, de fő mozgatórugója ez a trió volt, amelyet két másik amerikai emigránssal, Roland Haynes nagybőgőssel és Buz Saviano gitárossal alakított. Egy nagy sikerű, 1965-ös ‘Palais de Chaillot’-i fellépés után meghívták őket egy sor koncertre Dakarba, Szenegálba. Visszatértük után a Polydor International javasolta nekik ezt a fellépést. A kiemelkedő „Africa the Beautiful” című számban hallható, hogy anyaországi tartózkodásuk milyen mély hatást gyakorolt zenéjükre. Yusef Lateef korabeli afro-keleti felfedezéseinek legjobbjaival párosulva Ron fuvolán és szenegáli ütőhangszereken játszik. Az album megjelenése mindazonáltal kereskedelmi kudarc volt, ami a zenekar feloszlásához és Ron New Yorkba való visszatéréséhez vezetett, ahol 2007-ben bekövetkezett haláláig játszott. Ennek a lemeznek csak néhány példánya került a boltokba akkoriban, nagyon kevesen hallgathatták, mielőtt ez a valódi, eredeti mono mesterszalagokról felújított újrakiadás napvilágot látott volna.
Nathan Davis Sextet – Peace Treaty. Nathan Davis szaxofonos egyik első igazi zseniális pillanata – egy a 60-as évek közepén készült európai felvétel a parányi SFP kiadó számára –, és egy olyan lemez, amely még ritkább, mint a korai klasszikusai az MPS-nél! A hangzás itt is hasonló – a soul jazz és a modális jazz keveréke – egy kicsit több szabadsággal tálalva, mint amit Davis az amerikai színtéren kaphatott volna, és olyan felállásban, amelyben Woody Shaw trombitán, Jean-Louis Chautemps baritonszaxofonon, Rene Urtreger zongorán, Jimmy Woode basszusgitáron és Kenny Clarke dobokon játszik. Woode és Clarke feszes ritmusa szép ellenpont Davis és Shaw modernizmusával szemben – Davis egy kicsit szopránszaxofonon is dolgozik, ami különösen nagyszerűen hangzik! A címek között szerepel a „Peace Treaty”, a „Klook’s Theme”, a „Now Let M’ Tell Ya”, a „Kansas City Special” és a „Sconsolato”. (Dusty Groove jóvoltából)
Felvétel dátuma: 1965. május 7., Studio de la Comédie des Champs-Elysées, Párizs.
Sahib Shihab – Sahib Shihab and The Danish Radio Jazz Group. A felvétel 1965 augusztusában, Koppenhágában, Dániában készült. Sahib Shihab (Edmund Gregory) a jazz számos legkiválóbb zenészével játszott együtt. Röviddel azután, hogy az elsők között váltott nevet az iszlám hitre való áttérés miatt, csatlakozott Thelonious Monk csapatához a Blue Note fellépésein. Játszott Art Blakey, Dizzy Gillespie, Oscar Pettiford és Quincy Jones együtteseiben is. Egyedi zenészként minden zenei stílusban otthonosan mozgott, Thelonious Monk kísérletező stílusától Art Blakey közvetlenebb hard bopjáig. Sahib Shihab jellegzetes hangzása modernista kompozícióiban és hangszereléseiben gyökerezett, amelyet intenzív, lélekkel teli játékstílusa egészített ki. 1959-ben Quincy Jones-szal turnézott Európában, miután megunta az amerikai faji politikát, és végül Skandináviában telepedett le. A koppenhágai politechnikumnál dolgozott, és televíziós műsorokhoz, mozifilmekhez és színdarabokhoz írt zenét. Ebben az időszakban számos albumot vett fel olyan európai kiadóknál, mint a Vogue, a Storyville és a Futura. 1961-ben csatlakozott a Kenny Clarke-Francy Boland Big Band-hez, és 12 éven át a zenekar kulcsfigurája maradt. Feleségül vett egy dán hölgyet, és családot alapított Európában, bár továbbra is tudatos afroamerikai maradt, aki továbbra is érzékeny volt a faji kérdésekre. Ez a lemez a dán Oktav kiadó gondozásában, a második lemeze, és egyben a legritkább is, egy igazi remekmű!
A felvételeken hallható együttes tagjai: Sahib Shihab (bariton szaxofon, fuvola, tehénkolomp), Poul Hindberg (altszaxofon, klarinét), Ib Renard (bariton szaxofon), Bent Nielsen (bariton szaxofon, fuvola, klarinét) Niels-Henning Alexchin ( Boorsted Pedersen) (trombita).
Fritz von Bülow (gitár), Bent Axen (zongora), Bent Jædig (tenorszaxofon, fuvola), Niels Husum (tenorszaxofon), Svend Åge Nielsen (harsona, basszusharsona) Torolf Mølgaard
(PaviglleTrumpbone), Palleorg (trombita), Poul Kjældgård (Tuba), Louis Hjulmand (vibrafon).
Az eredeti sztereó mesterszalagokról mindössze 3000 példányban készített, limitált kiadás.
A 180 grammos vinyl LP a franciaországi Marciacban préselve a Garcia & Co. által.
A kiadó Frederic Thomas nem a zeneiparból jött, és alig tud valamit az indusztriális üzletről. Ennek ellenére saját lemezkiadójával ismeretlen területekre merészkedett és milyen jól tette! Mindössze 15 évesen fedezte fel a jazz muzsikát, és megszerette a lemezeket és a nagyméretű borítóképeket.
A lemezekkel kapcsolatban – az előadásokon kívül – mindenekelőtt a lenyűgözően magas szintű felvételi szakértelem az, ami megdobogtatja az audiofilek szívét, ez az állítás a Sam Recordsnál újra kiadott összes stúdiófelvételre vonatkozik. Fred Thomas mindent megtesz, hogy elkerülje a tipikus kiadói hangzást, mert kizárólag az analóg master eredeti minőségére koncentrál, a Sam Records elsőrangú zenei és vizuális minőséget képvisel.
Disztribútori információk:
Forgalmazó: Streamaudio Kft
Internet: www.streamaudio.hu
Telefon: +36-30/530-6192, +36-30/211-5253
