Az 1930-as években a hanglemezipar komoly harcot vívott a rádió kínálta ingyenes tartalommal, amely komoly ellenfélnek bizonyult. Eközben a német Fritz Pfleumer azzal kísérletezett, hogyan lehet vas-oxid szemcséket papírszalagon rögzíteni mágneses hangfelvétel céljából. A világon az első mágnesszalagos hangrögzítő, a K1-es (Koffer 1) készülék, a MAGNETOPHON Németországban, 1935-ben készült el. A berlini rádió-kiállításon került bemutatásra.
A neve levédett szabadalom volt. A II. világháborúig csak Németországban volt magnetofon, ott is csak rádióstúdiók számára. A háború vége felé 1944-től, a zsákmányolt német magnetofonokat vitte haza több ország, így az USA, Anglia, Japán és a Szovjetunió is. Ezek közül az országok közül az Egyesült Államokban ismerték fel leghamarabb a magnetofonban rejlő hatalmas műszaki és piaci lehetőséget. Az Egyesült Államok úgyannyira komolyan vette a szabadalmi védettséget, hogy soha egyetlen mágneses hangrögzítőjének nem volt magnetofon elnevezése, pedig már a kezdeti időkben is, sok-sok vállalat, számtalan különböző típusú készüléket gyártott.
1946 októberében a BRUSH Co. gyártmányaként BK-501-es típus jelzéssel született meg a Mail-A-Voice nevű papírlemezes mágneses hangrögzítő. A Mail-A-Voice nem elsősorban zenei hangrögzítésre készült, hanem főként diktafon céllal. Akár postai úton is elküldhető „hangos levél” gyanánt. Ezt a papír-lemezes típust az Egyesült Államokban csak a Brush Development Co. (Cleveland, Ohio) gyártotta, nem is túl nagy darabszámban, mindössze 1 évig. A BK-501 fémdobozos készülék, mely nem katonai célra született ugyan, de „tábori zöld” színű zsugor lakkos felület védelemmel van ellátva. Mérete: 290 x 260 x 110 mm, gyártási száma: Z1873 Megjelenésre olyan, mint egy lemezjátszó. A tányéron van elhelyezve az impregnált, vasoxiddal bevont, 23 cm átmérőjű, vékony papírlemez. A papír lemezt egy 13 cm átmérőjű, fogantyúval ellátott bakelit tárcsa szorítja rá a lemez-tányérra, amely 20-at fordul percenként. A bakelit tárcsán barázdák vannak, amelyek hangrezgést nem tartalmaznak, feladatuk a hangszedő-kar megvezetése a tengelytől a külső perem felé haladva. Az egy-ponton függesztett hangleszedő kar „könyökénél” egy tüske van elhelyezve, amely a barázdába illeszkedve, bentről kifelé vezeti a kart. A kar végén magnófej van, amely a papír lemezen lévő vasoxiddal érintkezve mágneses úton rögzít, illetve szed le arról jeleket. A bakelit tárcsa által le nem fedett papírlemez-részen kb. 3 percnyi időtartamú hangfelvétel készíthető. A kar oly módon kialakított, hogy minimális, kb. 4-5 gramm nyomással terheli a magnófej a papír lemezt.
A 110 V 60 Hz-es táplálású készülék végerősítőt nem tartalmaz. Az erősítője 2+1 csöves a bemenet kristály mikrofon illesztését biztosítja. Csatlakoztatható hozzá egy lábkapcsoló, mely a diktafon üzem feltétele. A papír lemezre készített felvétel, a készülékhez tartozó erős állandó mágnessel törölhető le a készülék forgása mellett. A hangrögzítő ára a megjelenésekor 40 dollár volt. Szerencsémre egy eredeti papírlemezes készülékhez jutottam hozzá, amelyre én készítettem gramofon-lemezről felvételt. Teljesen élvezhetően szól, a frekvencia átvitele kb.100 Hz és 3 kHz közötti. Ritkaság, a múzeumot látogató szakemberek, hangmérnökök is rácsodálkozó elismeréssel tekintik meg. A papír-lemezes mágneses hangrögzítő egy, az 1940-es évek elejéről való WEBSTER-CHICAGO gyártmányú, természetesen elektroncsöves erősítővel – igazi muzeális hangzással – szólal meg. A készülék csőkészlete: 6X5, 6SL7, 6SN7. Csodálni való ezen a készüléken, hogy minden alkatrésze eredeti és ma is kifogástalanul működik! A ma is működő csodálatos készülék érdekessége, hogy Magyarországról került a múzeumba, csere útján! Ez azért érdekes, mert a későbbi időkre is igaz, hogy Európában amerikai és angol gyártmányú mágneses hangrögzítők hivatalos kereskedelmi forgalomban nem voltak, csak véletlenszerűen került hozzánk egy-egy darab.
Ezt követte egy évvel később, 1947-ben ugyanettől a gyártó kollektívától a BK-401 típusszámú, már szalagos mágneses hangrögzítő, amelyik a csodálatosan kifejező SOUND MIRROR, azaz „hangtükör” elnevezést kapta. A németek első magnetofonja után ez a készülék készült a világon legelőbb. A BK-401-es szalagos hangrögzítő még papírszalag használatára készült. A készülék eredeti papír szalagján egy házi készítésű orgona-felvétel van. Kellemesen hallgatható hangzást biztosít ma is. Miután ezzel a bevezetővel megfelelő történeti környezetet biztosítottam a papírlemezes hangrögzítőnek, így rátérhetek a leírására.
A fentiekben leírt papír-lemezes mágneses hangrögzítő az egyik legértékesebb múzeumi kincsünk, az 1940-es évek elejéről való RADIONE német stúdió-magnóval, az 1952-es EMICORDA hordozható stúdió-magnóval, vagy az ugyancsak angol EMI első hordozható riportermagnóval együtt.
Cikkünk Nagy Vilmos az Orsós Magnó Múzeum létrehozójának írása – emléke előtt tisztelgünk.
