A spanyolországi Toledo-ban van a Leonardo Pavkovic által vezetett, MOONJUNE Records főhadiszállása. A kiadónak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy az olyan rétegműfajok, mint a fúziós zene, a progresszív rock, a jazzrock és társaik pezsgésben tudjanak maradni. Sőt, azt is Pavkovic cégvezetőnek köszönhetjük, hogy beemelte a zenei köztudatba az előbbi műfajok vonatkozásában az indonéz muzsikusokat. Az alábbiakban a kiadó legfrissebb kiadványaival ismerkedünk.
Dwiki Dharmawan:Anagnorisis
Amennyiben a zene multikulturális jellegére szeretnénk egy friss példát hozni, akkor meg kell említenünk Dwiki Dharmavan az indonéz muzsikus legújabb, Anagnorisis című lemezét. Az album felvételei döntően görög muzsikusok közreműködésével Athénban készültek. Az együttesben, a multikulti jelleghez hozzájárulva, az izraeli születésű Gilad Atzmon szaxofonon játszik. Az indonéz muzsikus eddigi kiadványait ismerőkben minden bizonnyal lesz némi hiányérzet, mivel a csapatból hiányoznak a korábbi megszokott zenészek (úgymint a dobos Asaf Sirkis valamint a gitáros Markus Reuter és Mark Wingfield). A helyüket most görög muzsikusok foglalták ki. Az idő majd választ ad rá, hogy ideiglenesen vagy tartósan.
Önmagában, már a kiadvány címe is mélyebb tartalmat sejtet. Hiszen, az Anagnorisis egy görög
eredetű kifejezés, ami magyarul felismerést jelent. Az irodalmi művekben az olyan sorsfordító felfedezésre utal, ami a tudatlanságból a fényre történő kijutást eredményez. Az album repertoárját hallgatva nagy biztonsággal három zenei réteget lehet azonosítani. Az egyik, egyben a legdominánsabb réteget minimalista jazznek nevezhetjük. A perzsa fuvola megjelenése egy aktív kitekintést jelent a világzene felé. Talán a harmadik réteget lehet a legnehezebben definiálni. Mivel az maga az indonéz szellemiség, amit Dwiki Dharmavan hoz a produkcióba. Ez a legtöbb kompozíciónál, már a címválasztásban is tetten érhető.
Annak ellenére, hogy ez a zenei anyag nem arra törekszik, hogy tornádóként ragadja magával a hallgatót, benne van a metropoliszok minden lüktetése. De, úgy tud energikus lenni, hogy közben képes megőrizni egyfajta intimitást is. A repertoár legerősebb támaszainak a „Ganbang Ney”, a „Perjuangan”, a Lima Dadakan” és a címadó „Anagnorisis” számítanak. Az, hogy az album címében beharangozott „felismerés” bekövetkezik vagy sem, az a hallgatókra van bízva.
A lemez megfelel a kiadó, a MOONJUNE Records azon víziójának, hogy a kiadványai a világ kultúráit összekötő hidak legyenek. Közreműködnek: Dwiki Dharmawan: zongora; Gilad Atzmon: klarinét és szaxofon; Kimon Karoutzos: nagybőgő; Harris Lambrakis: ney-fuvola; Vironas Ntolas:elektronikus gitár; Nikos Sidirokastritis: dobok.
Gary Husband: Postcards from the past
A brit multi-instrumentalista Gary Husband régi motorosnak számít a progresszív zene területén. Az elmúlt évtizedek során számos világsztár zenekarában megfordult. Többek között tizenhat éven keresztül volt tagja John McLaughlin 4th Dimension nevű formációjának. Az eddigi pályafutása során, komponista és muzsikus minőségben igen gazdag portfoliót épített fel. A most megjelent, Postcards from the past címet viselő albuma – ahogyan azt a címe is sugallja – egyfajta visszatekintés. De, ez nem a klasszikus értelembe vett sztorizgatós zenei visszaemlékezés. A dupla korongos kiadvány 23 felvétele 1978 és 2021 között született, mostanáig kiadatlan, demo formában létező kompozíciók sora. Így minden szám, a születési évében működő gondolat és zene áramlatok egyfajta pillanatfelvételének tekinthető. Előbbi tény különösen izgalmassá teszi az anyagot.
Mivel a kiadvány egy bő negyven évet átfogó repertoárból merít, nem meglepő, hogy a lemezen található számokat más és más formáció adja elő. Ilyen szélesre tárt időablak mellett túl nagy elvárás lenne homogén zenei anyag igénnyel fellépni – pont ettől izgalmas és színes. Olyan kompozíciók kerültek most a repertoárba, amik korábban, valamiért kilógtak a sorból. A zenei anyagot egyértelműen a stúdiófelvételek uralják. De, a zenei kínálatban, igazi gyöngyszemként megbújik az „Evocations of Burt Bacharach”, amelyből egy kicsi ízelítőt kaphat a hallgató, hogy milyen Gary Husband élőben. Ebben a nagyívű kompozícióban olyan kiváló muzsikusok álltak színpadra, mint Elliot Mason (harsona), Randy Brecker (trombita) és Jerry Goodman (hegedű). Akik eddig nem ismerték, azok is biztosan meg fogják jegyezni a gitáros, Steve Topping nevét. Hiszen a repertoár öt számában is hallható a produkciója.
Habár, minden felvétele a magas minőségű hangszeres munkáról szól, igazán maradandót a „The
Fashion Police” című kompozícióban sikerült alkotnia. Az albumon, az „A Cinema Lullaby” című számban visszaköszön, hogy Husband sok időt töltött John McLaughlin oldalán. Ennek a kompozíciónak jól azonosíthatóan McLaughlin „hangulata” van. A kiadvány bőséges zenei kínálatában, mindenki találhat kedvére való kompozíciót és / vagy preferált zenei formációt.
Alex Skolnick Trio: Prove you’re not a Robot
Számos példát lehetne arra felsorolni, hogy egy-egy muzsikus stílust vált. Viszont, a nagyon éles
váltások már sokkal ritkábban fordulnak elő. Utóbbira példa az amerikai gitáros, Alex Skolnick is, aki, a 80-as években a Testament névre hallgató thrash metál formációban gitározott, majd zenei stíluson belül maradva a Savatage tagja lett. A 2000-es évek elején hozta létre saját Alex Skolnick Trio zenekarát. Az általuk megformált stílus leginkább innovatív jazznek lehetne nevezni. Ugyanis, a jazz gitártrió formátumot új és érdekes területekre vezetik. Az elmúlt két évtized során a saját szerzemények mellett, innovátorként értelmezték újra az Aerosmith, a Scorpions, Ozzy Osbourne vagy éppen a Kiss kompozícióit. A közelmúltban jelent meg a trió új albuma, ami a Prove you’re not a Robot címet kapta.
Az új kiadvány repertoárjában nyolc kompozíciót találhatunk. Ebből kettő, a „Breakdown” (Tom Petty) és az „Armando’s Mood” (Chick Corea) átdolgozás, a többi pedig Alex Skolnick saját szerzeménye. A zenei anyaggal ismerkedve gyorsan kiderül, hogy a zenekar a hosszabb, kifejtős játék híve. Ennek megfelelően a számok döntő többségének a játékideje 7-8 perc körül alakul. Az album legerősebb kompozíciója képzeletbeli címért az „Infinite Hotel”, az „Asking for a friend” és a „Paralel Universe” című számok vannak a legnagyobb versenyben. Minden bizonnyal van egy adag amerikai nagystílűség is a zenekarvezető azon kijelentésében, hogy ez az élete albuma. Egy biztos, a Prove you’re not a Robot egy rendkívül színes és energikus zenei anyag. A gitárközpontú zenék kedvelői számára igazi csemegének számít. Aki kíváncsi arra, hogy a thrash metáltól hogyan lehet eljutni a jazzig, az mindenképpen hallgassa meg ezt a lemezt.
Közreműködnek: Alex Skolnick: gitár; Nathan Peck: basszusgitár; Matt Zebroski: dobok
Anton Roolaart: The Ballad of General Jupiter
A holland-amerikai muzsikus, a gitáros, billentyűs Anton Roolaart nem tartozik a lemezt gyakran kiadó művészek táborába – a koncert pódiumokon annál aktívabb. A zenész bemutatkozó albuma a Dreamer 2007-ben jelent meg. Ezt a The Plight of Lady Oona követte 2014-ben. A zenész harmadik korongja 2026 januárjában került a piacra. A The Ballad of General Jupiter címet viselő albumon nyolc szerzemény kapott helyet. A repertoárban szereplő számok többsége Roolaart saját
szerzeménye. Kivételt a Jon Anderson által jegyzett „Yesterday and Today” jelent. A lemezen található dalokat joggal nevezhetjük megzenésített apró történeteknek is. Mivel a líra legalább olyan mélységet képvisel, mint maga a zene, a repertoárral ismerkedve, bizonyos daloknál felsejlik a hallgatóban a lehetséges zenei előkép.
A „Touch Your Desire” az sugallja, hogy Roolaart-ra nagy hatással bírt a WHO munkássága. A „Rain” harmonikusan rezonál a Fleetwood Mac „Gold Dust Woman” című szerzeményével. A repertoár, szó szerint legszínesebb száma az „And the Sky turned Yellow”, amely felett kicsit ott lebeg a YES zenekar szelleme is. Az említett számok vonatkozásában szó sincs semmiféle másolásról, egyszerűen csak inspirációs forrásnak tekinthetjük a konkrét szerzemény vagy zenekart. A gitáron és billentyűsökön is egyaránt jól teljesítő Roolaart remekül él a háttér-vokál használatának a lehetőségével is. The Ballad of General Jupiter a progresszív műfaj kedvelő számára, egyértelműen gyűjteményt színesítő darab. A fenti lemezen túl, mindenképpen érdemes egy másik nézőpontból is foglalkozni Roolaart tevékenységével. Ugyanis, ő nem csak muzsikus, hanem a progresszív rock közösség fontos támogatója is. Alapítója volt a ProgRockRadio.com-nak, ami egy évtizedig biztosított megjelenést a műfaj feltörekvő és már befutott képviselőinek is.
Közreműködnek: Anton Roolaart: ének, gitárok és billentyűs hangszerek; Rave Tesar (Renaissance): zongora; Bob Kirby: dobok és ütősök; Wouter Schueler: fuvola és szaxofon.
