A kábeleknek „lelkük van” a kábelekkel „dolgunk” van. A hőn áhított és végre megszerzett kábelt megvásárlásával elkezdődnek a feladatok, mert be kell járatni, ráadásul nem illik sokat dugdosni, mozgatni. Ha egy kábelt meghajlítunk, mozgatunk vagy hosszát és a csatlakozóit bármilyen módon megváltoztatunk, eltart egy ideig, amíg újra stresszmentes állapotba kerül. Számos tényező teszi szükségessé a „kábel betörést”, számos oka van annak, hogy az eredmények eltérőek. Ha egy új kábelt feszültségmérővel mérünk, stabilan álló feszültség-értéket látunk. A használattal sem változik semmi mérhető, pedig a mechanikai és elektromos változók kölcsönhatásának alapvető szabályai léptéktől és közegtől függetlenül érvényesek. A hallható paraméterek alakításába és kialakulásába természetesen szerepet játszik az anyagválasztás, a kábel felépítésének szimmetriája valamint gyártójának gondos tervezése és kivitelezése. Különböző „tényezőkről” lesz most szó.
A jó dielektrikum rossz vezetéket eredményez. Olyan töltéssel bír, mint egy száraz napon megdörzsölt macska bundája. Kell egy kis idő, amíg a kábelben a töltés kiegyenlítődik. A kiváló dielektrikum töltésének csökkentésére és kiegyenlítésére szolgáló roncsolásmentes technikák kidolgozása a csúcsminőségű kábelek előállításánál tetemes kihívást jelent. Az audio-berendezésekben szükséges nagy bemeneti impedancia miatt az egyenetlen dielektromos töltés fontos tényező. Az egyik ok, amiért a bejáratási idő sokáig tart, az az, hogy a töltést mechanikai feszültség/nyúlás kapcsolattal kapcsoljuk össze. A kábel fizikai felépítését kissé megváltoztatja a töltés, és ez fordítva is igaz. A kábeleknek és dielektrikumoknak hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy elveszítsék a töltést és elérjék a fizikai homeosztázist. Minél jobb a dielektrikum szigetelési tulajdonsága, annál tovább tart a töltés „ülepedése”. A töltés származhat a gyártás során végzett nagyfeszültségű tesztelésből, de akár a kábel egyszerű mozgatásából is. (pl.: piezoelektromos hatás és egyszerű súrlódás stb.) Egy töltést hordozó kábel mérhetően mikrofóniásabb, de a töltés egyenetlen eloszlása is jelveszteséghez hasonló jelenséget okoz. Bizonyos töltés még egy jól elhelyezett kábelben is marad. A kábelben fellelhető triboelektromos zaj a feszültség és a megmaradt töltés függvénye, amit egy jó kábel idővel és a használattal is felszabadít. Ha egy kábel dielektromos felületének nagy vagy egyenetlen a töltése, amely idővel vagy használattal eloszlik, az idő múlásával és a használattal, a kábelben lévő triboelektromos és egyéb zajok is csökkennek. Ez a „kábel-betörés” lényege. Az, hogy mennyi az idő és a használat, függ a kábel kialakításától, a felhasznált anyagoktól, a vezetők gyártás közbeni kezelésétől stb.
A jobb kábelek „betörése” gyakran hosszabb ideig tart. Azok a kábelek, amelyeknek nincs idejük „rendeződni”, mint például a hangszer- és mikrofon kábelek, a probléma megkerülésére gyakran használnak vezetőképes dielektrikumokat. Ezek drámai mértékben csökkentik a mikrofónia kialakulását és a bejáratási idő hosszát, de ezeknek a szigetelőknek a többi dielektromos jellemzője gyenge és hangzási szempontból nem alkalmasak High-End audio-alkalmazásra.
A mechanikai igénybevétel sok negatív jelenség gyökere. És ez nemcsak a kábeleknél igaz. Általános szabály, hogy az audio-kereskedelmi cégek néhány nappal korábban állítják össze a bemutatásra szánt hangrendszert, hogy az napok alatt „bejáratódjon”. Egy kábel mozgatása bizonyos mértékig traumatizálja azt. A zavar mértéke a felhasznált anyagoktól és a kábel kialakításától valamint a mechanikai hatás nagyságától függ. Segít, ha mindig nagyon alacsony jelszintet tartunk a kábelben. A kábelek és a hangsugárzók mechanikai igénybevételét szüneteltetni(!) kell, hogy az audio-rendszer a legjobban szóljon! Egy bemutatón ne kapcsoljuk ki az audio-rendszert. A fizikai és környezeti feltételekre való folyamatos odafigyelés, a gyakori használat és a rendszer stresszmentesítése segíti a nyugvó állapot elérését és megtartását. Ne feledjük, a sok, apró tényező összeadódik! Ez ugyanaz a jelenség, mint a hangszereknél. Bejátszás után sokkal jobban szólnak, sőt sok zenész hagyja hangszerét egy sztereó-berendezés előtt, amely szól, hogy „bemelegítse”. Ez a módszer nagyon hatékony egy új gitár esetében. A zongorák rémálma a mechanikai stressz. Bármilyen helyváltoztatás, még a hőmérséklet vagy a páratartalom változása is, rontja a hangjukat.
A dielektrikum töltése enyhén változik, és disszipációs tényezője az anyag keménységéhez kapcsolódik. A csomagolásból kivett új kábel feltekercselt állapotban töltéssel rendelkezik, ez akár több száz millivolt is lehet. Ha a kábelt nyugalomban hagyják, a töltés hamarosan száz millivolt alá süllyed, de a rendszerben való használat ettől még napokig eltarthat. A töltés különösen jelentősnek tűnik a nagy impedanciájú bemenettel rendelkező előerősítők rendszerbe illesztése esetén.
A Hagerman FryDaddy egy nagy teljesítményű „kábelbeégető” generátor és kondicionáló. A szélessávú zaj és a változó frekvenciájú amplitúdómoduláció kombinációját használja, az alacsony és a magas frekvenciájú jel tartalmak maximális kombinációját biztosítsa anélkül, hogy az bármilyen módon ismétlődne. A „beégés” a vezetők és szigetelők mágneses és elektromos tulajdonságainak alapján működik.
Az audiofil-iparági gyártók felhívják a figyelmet, hogy termékeik hangzása megváltozik (javul) a bejáratási folyamat után, a többen a használati utasításban foglalkoznak ezzel a jelenséggel. Nem tudni, hogy vannak-e bizonyítást célzó mérések, amelyek dokumentálják a bejáratás előtt és után észlelt paramétereket. Mindenesetre, ami az audioipart illeti, értelmetlen számokkal igazolni, amit a hallgatók évek óta hallanak. A legtöbb kábelgyártó egyetért abban, hogy a betörés a vezetőben és/vagy a dielektrikumban bekövetkezett változások eredménye.
Az egyik gyártó szerint: …”A szigetelés (vagy dielektrikum) elnyeli az energiát a vezetőből, amikor áram folyik (azaz amikor zene szól). Ez az energiaelnyelés arra készteti a dielektrikum molekuláit, hogy véletlenszerű sorrendből egységes sorrendbe rendeződjenek át. Ha a molekulák átrendeződnek, a dielektrikum kevesebb energiát nyel el, és ennek következtében kevesebb torzítást okoz.” Egy másik prominens kábeltervező úgy véli, hogy a betörési folyamat során az elektronok új mikropályákat hoznak létre a vezető anyagában, és ezek a vezetőben bekövetkezett változások az elsődleges okai a bejáratás révén megvalósuló javulásnak. Úgy gondolják, hogy a jel nagy része a vezető felületén halad, ez a skin-effektus. Mikroszkóp alatt nézve a szabad szemmel simának tűnő felület valójában rücskös, csúcsok és völgyek sorozata. A szabálytalan felület körkörös pályára kényszeríti az elektronokat. Amikor egy kábelt meghajlítanak vagy megcsavarnak, a vezető felületén új szakadások és repedések keletkeznek, amelyek megzavarják a meglévő útvonalakat, és újak kialakítását teszik szükségessé. Ez a magyarázat hitelt ad azoknak a jelentéseknek, amelyek szerint a kábeleket újra kell kondicionálni és kezelni kell.
A Proburn beégető készülék extrém magas frekvencia tartományú, széles spektrumú jelet kombinál igen alacsony frekvenciájú jellel. A készülék hangfalkábel, átjátszó kábel, tápkábel rövid idejű, de igen hatékony bejáratásához alkalmazható, hatásfoka messze felülmúlja a CD lemezekre rögzíthető frissítő trackek eredményességét.
Noha nincsenek hiteles adatok, amelyek bebizonyítják a bejáratáskor történteket, az audiofilek 99,9%-a hallotta a folyamat előnyeit, és erősen hisz annak fontosságában. Azt kétlem, hogy a szkeptikusok által keltett vélemény ellentét valaha is feloldódik. Azok, akik adatok nélkül nem hajlandók elfogadni a dolgot, fontolóra vehetik a következő idézetet:
…”NOT EVERYTHING THAT CAN BE COUNTED COUNTS, AND NOT EVERYTHING THAT COUNTS CAN BE COUNTED”…- ALBERT EINSTEIN
