A Hunnia Records főként a kortárs jazzre és klasszikusokra, a fúziós jazz-zenére és az etnikai muzsikák megjelenítésére koncentrál. A Supersize Recording Studio felvételeitől a zene otthoni megszólaltatásáig kínálják megoldásaikat a zene szerelmeseinek, akiknek többsége nem tudja (mert nincs tapasztalata) hogyan is készülnek a felvételek.
…”A legfontosabb számomra a hangzás okozta örömérzet. Ez valamiféle ősi érzés lehet, mert olyan sokféle zene létezik, amelynek értékét nem a szépsége vagy az intellektuális tartalma adja, hanem az akusztikai hatása. Felvételeinket tartalmazó, gondozásunkban kiadott albumaink nagyon változatosak. Ami megragad, amibe beleszeretek, az felvétellé válik. Az a fájdalmasan szép a zenében, hogy az adott pillanatban létezik, a hallottakat nem lehet még egyszer ugyanúgy meghallgatni. Ezért fontos a zenei produkciók felvétele, mert ezek ingatag kincsek, nem olyanok, mint a könyvek vagy a filmek”… – vallja Hunka Róbert cégtulajdonos, producer.
Álljon itt a legfrissebb termésből néhány olyan felvétel, amely az előbbi hitvallást tükrözi és a hallgatóságnak is különleges élményt nyújt. Valóban nem a mainstream vonal képviselői, de nem is lehet lépten-nyomon találkozni hasonlóval. Ajánljuk a lemezek anyagát nem egyben meghallgatni, inkább két-három részletenként kielemezni! A hangmérnöki munkák jó kapaszkodók egy-egy audio-berendezés kiértékelésére, tesztelésére.
Ágnes Lakatos Special Zone – I’m Just Singing a Song. A kiváló énekesnő – aki művészetét magas fokon tanítja is – soha nem riadt vissza a kihívásoktól, a kockázatvállalástól. Ez a lemezanyag a „nomen est omen” klasszikus példája, mivel nemcsak Lakatos Ágnes, de az egész zenekar jól szórakozik a változó ritmusú, leleményes és roppant jó hangulatú számok közben.
Az énekesnő bőgős férje, Csuhaj-Barna Tibor – aki a kilenc számból, hetet szerzett, köztük a „Folk’s fun” címűt is – szabad teret ad saját és felesége humorérzékének és kiváló improvizatív készségének. A férj-feleség együttműködés sok évre nyúlik vissza, talán a legpregnánsabb példája a Voice & Bass nevű duó formációjuk. Csuhaj-Barna Tibor, aki feleségéhez hasonlóan szintén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanít, roppant empatikus és érzékeny zenész, aki nem csak az énekesnő, de minden zenésztársa legkisebb rezdülésére is azonnal reagál. Párja mellett, Lakatos Ágnes mindig tökéletesen tudta megválasztani a hozzá illő, képzett és eredeti felfogású zenészeket. Pozsár Máté zongora és billentyű játéka egyszerre hozza a klasszikus fegyelem és a teljes szabadság üdítő ötvözetét, míg Pusztai Gábornál alkalmazkodóbb és rugalmasabb ütőst nehéz elképzelni ebben a keretben.
Az album csattanós és rövid címadó száma az énekesnő saját szerzeménye, amely ugyanazt a felszabadult, játékos életérzést sugározza, mint a szintén méltatásra érdemes „Folk’s Fun”. Csuhaj-Barna Tibor témái, első hallásra, megtévesztően egyszerűnek tűnnek, de kimeríthetetlen rögtönzési lehetőségeket teremtenek a zenészek számára, a rögtönzés pedig feleségének és a többieknek is nagy erőssége.
Az album egyik fénypontja a nem meglepően elégikus hangulatú szám, amelyet Pozsár Máté szerzett Regős István emlékére, ahol csodás a közös érzés zenébe öntése, és hogy mindegyikük ösztönösen tudta, ebben az esetben a kevesebb a több. Méltánytalan lenne nem említeni Enyedi Sugárka négy kifogástalan angol nyelvű dalszövegét, amely mindegyik esetben, mondhatni, feldobta a dalt. Végezetül, senkit se tévesszen meg az album címe, ami magyarul „Csak egy dalt énekelek”, mert ennél jóval többről van szó.
Jean-Marie Leclair: The Complete Sonatas for Two Violins – Volume 1.
Kokas Katalin és Kelemen Barnabás felvétele minden tekintetben különleges és ezért elszalaszthatatlan ajánlásunkkal bír. Kiváló akusztikai környezetben, mester-hangszereken előadott művek, kitűnő tolmácsolásban ott kell lenni minden zenehallgató gyűjteményében. A felvétel a Veleméri Szentháromság templomban készült, az Őrségben, hangmérnök Halász Gábor.
Kokas Katalin hegedűjét Carlo Giuseppe Testore mester Milánóban, 1698-ban készítette, a Magyar Állam tulajdona. A megszólaltatásához használt vonó egy 17. századi barokk kópia, készítette: Basil de Visser, Amsterdamban.
Kelemen Barnabás hegedűjét egy Joseph Guarnerius „del Gesu” modellt, a mester Cremona városában készítette 1742-ben. A Magyar Állam tulajdonát képező hangszert időnként „járatni” kell, kiváló művészünk sokat szokott játszani rajta. A megszólaltatáshoz elengedhetetlenül szükséges vonó egy 18. századi barokk kópia, készítette: Lakatos László, Budapesten.
Jean-Marie Leclair két, egyenként hat-hat kíséret nélküli, kéthegedűs szonátát tartalmazó opusza (1730-ból, illetve 1748 tájáról) jelentős repertoár-értékkel bír, a kompozíciók a barokk korban is ritkaságnak számítottak, más korokban meg úgyszólván ismeretlenek. Minden darab formáját végső soron a benne foglalt zenei anyagok és karakterek határozzák meg, igazi értéküket a szonáták belső gazdagsága, a gondolatok eredetisége és ihletettsége adja. A historikus hangzás itt nem abszolút cél, hiszen a barokk korban is bármilyen hangszerről bármely más hangszerre adaptáltak kompozíciókat. Lényegesen fontosabb például a barokk súlyviszonyoknak, a disszonancia és annak feloldása közti hatalmas hangerőbeli és érzetbeli különbségnek a kiemelése. Örvendetes tény, hogy ma már sok modern hangszeren játszó, de nyitott és érdeklődő előadóművész és együttes is hagyja hatni a historikus előadói praxis művelőinek tevékenysége nyomán leszűrt felismeréseket és megközelítéseket. Kiváló előadóművészeinkben meg van a kíváncsiság ahhoz, hogy ehhez az értékes barokk anyaghoz nyúlva ebben az irányban is tájékozódjanak.
Felvételük elsősorban kortól független zenei kvalitásaiknak köszönhetően lett olyan szuggesztív és harmonikus. Túl mindenfajta technikai csiszoltságon, a két előadó hibátlan összjátékán és a megnyilatkozás magabiztosságán, a siker titka minden bizonnyal az adott szerző és zenei anyag iránti affinitásban rejlik, abban az érzékenységben, amellyel megtalálták és nyilvánvalóvá tették ennek a zenének a különleges szépségeit, ötletgazdagságát, emlékezetes pillanatait. Érdekes és élvezetes felfedezőút az, váratlan élményekkel, amelyre a kiváló művészházaspár CD-je invitál bennünket.
Liszt – Harmonies patriotiques et religieuses, Polgár Éva előadásában. A „Költői és vallásos harmóniák” (eredeti, francia címén: Harmonies poétiques et religieuses) Liszt Ferenc tíz tételből álló, zongorára írt sorozatának gyűjtőcíme. Itt egy kicsit másról, patriotizmusról van szó, a lemezen nem az eredeti ciklus szól, a cím analógia az elhangzó művek témáira.
01. Sursum Corda. Erhebet eure Herzen, S163/7 – Emeld fel a szíved
02. Hungarian Coronation Mass, Benedictus, S501/1
03. Hungarian Coronation Mass, Offertorium, S501/2
04. Les jeux d’eaux á la Villa d’Este, S163/4 – A Villa d´Este vízi játékai
05. Hungarian Rhapsody No.11, S244/11
06. Csardas, S225/1
07. Csardas Obstinée, S225/2
08. Puszta Wehmuth, S246
09. Psaume de l’église á Généve, S156/7
10. Legend No. 1, St. Francois d’Assise La prédication aux oiseaux, S175/1
11. Legend No. 2, St. Francois de Paule marchant sur les flots, S175/2
Polgár Éva művészetét az egyértelműség, a meggyőződés és a virtuozitás jellemzi. A kritikusok dicsérik intelligens értelmezéseit, érzelmi kifejező erejét és vibráló technikáját. Hazai kultúránk iránti elkötelezettségét mutatja, hogy megtanulta Bartók Béla eredeti zenekari kompozícióinak zongorakivonatait, továbbá Liszt Ferenc munkásságának kutatására szakosodott.
…”Minden új szakmai találkozás izgalommal és várakozással tölt el. A zenének teremtő és összetartó ereje van, ezért örömmel vállalok fellépéseket. A lélek épségéhez a kultúra, azon belül a zene befogadása rendkívüli mértékben hozzájárul. Hiszek abban, hogy akit a zene szelleme megérint, az fogékonyabbá válik környezetének igényeire, illetve azok ápolására”… – nyilatkozta Polgár Éva.
Polgár Éva zongoraművész jelenleg a University of North Texas zongora tanszékének adjunktusa, ahol 2016-ban doktorált. Még 2006-ban elnyerte a semmeringi Bartók Béla-zongoraverseny első díját, majd hat évvel később a Los Angeles Nemzetközi Liszt Verseny nagydíját. A Los Angeles-i verseny újonnan kinevezett társigazgatójaként, valamint az InterSpheres Trio kortárs zenei együttes alapítójaként a tehetséggondozás és a magyar–amerikai kulturális kapcsolatok elkötelezett élenjárója. Polgár Éva megnyerte a 2012. novemberében megrendezett Los Angeles-i Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny (LAILC) fődíját. A legnagyobb elismerést jelentő díj mellett concerto kategóriában is első helyezést ért el, valamint elnyerte a legeredményesebb versenyzőnek járó „Liszt Society Prize”-t. Járt és szerepelt a New York-i Carnegie Hallban, a németországi Leipzig Gewandhausban.
Voice and Bass – Black Crow. Ez a lemez Lakatos Ágnes és férje, a nagyszerű bőgős, Csuhaj-Barna Tibor Voice and Bass nevű duó formációjának friss albuma. A művész házaspárhoz a hazai jazz-gitározás egyik legjobbja, Gyémánt Bálint csatlakozott! A korongon Billie Holiday „God Bless the Child”, a nagy klasszikusokat megjelenítve Pat Metheny „James” és George Gershwin „Summertime” című dala hangzik el. Jól indul a „hazai rész” is, mert a Csuhaj-Barna Tibor (zene) – Enyedi Sugárka (szöveg) szerzőpárostól a „Waiting for the Grey Rain”, majd az „Önts vizet” című cigány népdal feldolgozását élvezhetjük, Csuhaj-Barna Tibor hangszerelésében. Ezek után Abbey Lincoln ikonikussá vált munkája, a „Throw It Away” és egy másik zseniális énekesnő, Joni Mitchell kompozíciója, a címadó „Black Crow” csendül fel.
Igen nehéz a feladat, hiszen melyikünk fülében, szívében-lelkében ne lenne benne az eredeti „God Bless the Child” Holiday-tól, a „Throw It Away” Lincoln-tól, vagy épp a „James” Metheny-től? Lehet-e, kell-e másként megközelíteni ezeket a számokat? Nos, úgy, ahogyan a Voice and Bass duó és Gyémánt Bálint tették, mindenképpen!
Ági, Tibi és Bálint hatalmas tudása, kisugárzása és a zene iránti szeretetük, tiszteletük és alázatuk azok a tényezők, amelyek lenyűgözőek. Mindhárman rendkívül erős egyéniségüket „használva” muzsikálnak, érzékeltetve, hogy nyilván ismerik az „original” verziókat, azonban most megmutatják, elénk tárják, Ők mit gondolnak, éreznek ezekkel a témákkal kapcsolatban. Saját kompozícióik úgy simulnak a legendás dalok közé, hogy az valami csodálatos! Köszönet érte! A „Waiting for the Grey Rain” és az „I’m Just Singing a Song” bőven megállja a helyét egy „Summertime”, „Throw It Away”, vagy „Black Crow” között.
A Supersize Recording Studio rendelkezik egy Ampex ATR-124 magnetofonnal a tiszta analóg felvételek készítéséhez. Az Ampex ATR-124 egy analóg multitrack szalagos gép, a hangfelvételi technológia remeke, a hangrögzítéshez 24 sáv áll rendelkezésre. A hanglemeziparban, mint a valaha gyártott legpontosabb analóg magnó, szerzett hírnevet.
Az ATR-124, bár a legjobban hangzó multitracknek számít, pénzügyi katasztrófa volt az Ampex számára, aminek következtében csak 62 példányt gyártottak. A stúdió készüléke aprólékosan helyreállított, bemért, finomhangolt eszköz talán még jobban is teljesít, mint a lenyűgöző eredeti specifikációk.
A keverés az SSL 4024G konzolon történik. Tápkábeleket, elosztókat, a vonal-szintű kábeleket a mikrofon-előerősítőkhöz és a D/A-átalakítóhoz a Wireworld Platinum OCC Silver Pro termékeit használják. A felvevő PC-nek és a konvertereknek dedikált helye van az IsoAcoustics asztali állványain. Signalyst HQ Player Pro szoftver, a lehető legjobb minőségű digitális átalakításhoz. Párhuzamosa készül master egy Studer A80-al, valamint DSD256 felbontással. A Hunnia Records-nál elkötelezettek annak irányában, hogy a művészek produkcióját a legtisztább formájában, a lehető legjobb minőségben mutassák be. A DSD256 digitális rögzítési rendszer bevezetésével rendkívüli pontossággal tudják rögzíteni a jeleket.
…”Minden egyes előadást a lehető legjobb módon rögzítünk, hogy az utómunkálatok során ne kelljen változtatni a felvételt. Így felajánlhatjuk a legtisztább audio formát, amint azt rögzítettük. Olyan műfajokban, mint a klasszikus vagy a jazz, ahol a felvételi környezet, a tér akusztikája, és az egyes játékosok képességeinek és stílusának hű megragadása kulcsfontosságú az átfogó hatás kialakításában, a DSD valóban megmutatja előnyeit. Pontosan rögzíti a zene legkisebb részleteit is, igazi és természetes hallgatási élményt nyújtva”… – nyilatkozta Halász Gábor hangmérnök.
