– avagy, az audio-világban semmi sem fontosabb, mint a hangszín
A japán mesterek képességei, a rendkívüli hangzású audio-eszközök létrehozására, egyedülálló művészeti hagyományukból fakad. Egy múzeumban, a japán művészet kifürkészésével eltölteni egy szép napot, megnézni a porcelánokat, a lakkokat, a festményeket, a selyemkimonókat vagy a szamurájok páncéljait, egy életre szóló élmény. Itt nagyszerűen érvényesül a „belső fénnyel izzó” kifejezés. A látottak megmagyarázzák azt is, hogy miért Japán az Alnico mágneses hangszórók földje, és kik azok, akik rajonganak a közvetlen fűtésű triódákért. Nobu Shishido immáron örökkévaló „hangművészete” a japán kultúrából és annak művészeti prioritásaiból emelkedett ki. A világ más részein a tehetséges hallgatók folyamatosan fejlődtek és tanultak a finom tonalitásról, ugyanúgy, ahogy a japánok fejlődnek és tanulnak a Harley-Davidson motorkerékpárok transzcendens szépségéről, amelyek szintén remek „hangszerek”. Ez a művészeti konvergencia az új forradalom! Amerikának olyan a nagyság, mint Japánnak a finomság, és ne feledjük ezt a paradoxont: Japán megtanított bennünket az elektroncsövek szépségére.
Az audio-rendszerekben a hangzás az elsődleges! Nem véletlenül ismételjük újra és újra a „tónus” szót, és nem véletlenül használjuk a hangzásra újra és újra ugyanazokat a kifejezéseket. A fizikai és a hangzásbeli szépség közötti integráció célja világos. Ez a teljesség a japán művészet esztétikai platformja. Az erősítők műalkotások. Szimmetrikus tökéletességük van – egy finom katonai elektronika és egy lakkozott doboz keresztezése. Egyedülálló „klasszikus” szépségük van, mind fizikailag, mind hangjukban, szemünkben ezek a ideális, transzformátor csatolású push/pull csöves erősítők. Termikus totem szépségük mellett esztétikai hatásukat a Tamura transzformátorok dominanciája határozza meg, tegyük hozzá, jogosan. Ennek ellenére a mono végerősítők nem nagyok, viszont vaskos önbizalmat árasztanak, emlékeztetnek arra, amit a MacIntosh 275 modell esetén láttunk. A csőművészet eklatáns példájaként kezelve helyezzük ezeket a erősítőket jól látható helyre, az állványunk legtetejére!
Japánban van egy csöves gourmet ortodoxia. Nobu Shishido mindig kihangsúlyozta a transzformátor minőségének fontosságát. A vas minősége határozza meg a különbséget. …”Természetesen az elektron cső egy finom, kézzel készített hangszer, ezért szeretjük kitalálni, hogy melyik kombináció hozza létre az általunk kedvelt hangszínt”… Ez a kijelentés megmagyarázza a csövek művészi transzcendenciáját az audio-áramkörökben, amelyeket mindig be kell hangolni az optimális élvezet érdekében. 6SN7: feszültségerősítő meghajtó, 300B: kimeneti cső és 5U4G: egyenirányítócső, ha túl messzire tévedünk ettől az ínyenc kombótól a zene aromája, a tónusok csillogása megcsappan. Egy 300B sokkal lineárisabb, kisebb torzítású cső (főleg amelyik 1936-ból való), mint a tipikus modern 6550, ami azt jelenti, hogy alig van szüksége visszacsatolásra, vagy egyáltalán nem igényel visszacsatolást – a 6SN7 jobb, mint egy miniatűr 12AX7 típusú trióda.
De, menjünk tovább! Ha teljes mértékben meg akarjuk érteni ezeknek a rendkívül komoly erősítőknek a tónusát, akkor a lehető legjobb csöveket kell használni, ami a következőket jelenti:
(1) vadászni az 1960 előtti NOS 6SN7-re, különösen a Western Electric márkára, vagy, vásárolni sok különböző márkát, szívesen fizetni a legjobbért, mert semmi sem fontosabb és szórakoztatóbb, mint az erősítő hangszínének finomhangolása, már itt a bemeneti cső esetében is.
(2) kiválasztani a 300B csövet legjobban előállító márkát, amely megnyomja az „extázis gombot”. Ma valóban nagyon jók a lehetőségek (megjegyzés: itt nincsenek torzítás és egyensúly szabályozási lehetőségek, ezért megfelelő csőpárokat kell használni), és
(3) vásárolni egy NOS RCA vagy azzal egyenértékű egyenirányító csövet. Ha ez a magas ár miatt nem lehetséges, akkor a megfizethető legjobb csöveket kell megvenni.
Ha félvezetős egyenirányítót használunk elektroncsöves erősítőkben, az a hangszín romlásának garanciája, mert a tápegység hangminőségre gyakorolt hatása igencsak számít!
Az erősítők szíve a transzformátor, a lelke a csövek. A japán audio-mágusok nagyon ismerik a transzformátorokat. A csöves-erősítő építőművészeti intenzitás és kíváncsiság miatt a japán audio-kiadványok sok időt, erőfeszítést töltenek a kimeneti transzformátorok elemzésével és áttekintésével. Egy japán audio-konstruktőr tudja, hogy van értelme a lehető legjobb transzformátorokat megvenni, mert miután birtokba veszi, felhasználhatja tetszőleges számú egyedi áramkör megépítéséhez. Tíz év múlva új együtemű vagy push/pull áramkör építhető ugyanolyan minőségű „klasszikus vasak” felhasználásával. Ugyanezek a magas követelmények vonatkoznak a teljesítmény-transzformátorok és fojtótekercsek hangminőségére is.
A kiváló minőségű Tango és Tamura transzformátorok még nem találhatók meg mindegyik elektroncsöves erősítőben, és nem tudjuk kellően hangsúlyozni, hogy bármely transzformátor mekkora különbséget jelent a tónusok fényében, a tranziens reakciókban és a hangzás tisztaságában. Rengeteg igazán érdekes, a művészet élvonalába tartozó, közvetlen fűtésű triódás erősítő és kapcsolási rajz található, amelyeket érdemes megnézni. A kiváló transzformátor megválasztása a művészetet szolgáló tudomány esete, mert az audio-transzformátorok tekercselésének magas szintje művészet. A Nap az alkatrészek minősége miatt ragyog. A tápegységben használatos, „normál”, alumínium elektrolit kondenzátor egy „tonális arzén”, ezért olaj/papír-kondenzátorokat kell használni. Egyébként létezik „hangzáshűvös” tápkondenzátor; az Elna márkájú Cerafine kondenzátor. Egy másik tényező is nagyon fontos. Ez a szerelés módja és annak minősége. Egy elektroncsöves erősítőben, amelyik a gyártási csúcsot szimbolizálja, nincsenek áramköri lapok. Minden alkatrész lábtól-lábig kézi forrasztással és vezetékezéssel van bekötve. Ennek jó oka van: a vezetékezés maximális tónustisztaságot biztosít. A vezetékezés lehet tömör ezüsthuzal vagy tömör rézhuzal pamut szigeteléssel. Erősen ajánlottak a tiszta berillium-réz be-és kimeneti csatolók és hangsugárzó csatlakozások. Aki egy Cary Audio, AudioNote vagy Welborne erősítőt épít, több mint képzett – vállalja a kihívást. Mindenesetre: ajánlatos korán kell felkelni, szakét kortyolgatni, selyem kimonót viselni és Kodo zenét hallgatni(!)
Az erősítők dinamikai teljesítőképessége teljes mértékben a hangszóróktól függ. Azoknak, akiknek 7-10 Watt teljesítménynél többre van szükségük de, dinamikus koherenciára és teljes frekvenciamenetre vágynak, ajánlunk egy loudness/efficiency/power táblázatot. Ha tudják értelmezni rögtön rájönnek, hogy egy 87 dB feletti érzékenységű hangsugárzóval akár 20 Watt teljesítmény kinyerésekor már halláskárosodás okozható. 99 dB-es hatásfokú hangsugárzóval mindössze 1,5 Watt elegendő ugyanazon károk okozásához. Egy hangerő-mániás itt nyugodtan abbahagyhatja az olvasást. Hangművészetről beszélünk. Ezek az erősítők egy rendkívüli okból fontosak. Az együtemű Single-Ended és a Push/Pull közötti vita mára sokkal magasabb szintre került. Amit művészileg nem elfogadhatónak találtunk a Push/Pull erősítőknél, az nem a Push/Pull áramkörök velejárója, hanem az, ahogy ezt az elvet kivitelezik. A push/pull erősítők esetleges tonális finomításának hiánya, a középtartományi kifejezőkészség kisebb volta, és a hangzás felfokozottsága iránti tartózkodás nem kötelező tervezési szempont. Ugyanis van rá bizonyosság, hogy ha jól csinálják, a Push/Pull sokkal több, mint elképzeljük.
Egy másik nagy tiszteletnek örvendő termikus techno-sámán, Lynn Olson szintén úgy véli, hogy a következő hullám a transzformátor fáziselosztó/közvetlenül fűtött triódák lesznek, és az elmúlt évben ennek a koncepciónak a saját, rendkívül finomított változatát Lundahl transzformátorok segítségével tökéletesíti. Egyetértünk abban, hogy a kiváló minőségű transzformátor fáziselosztója optimális a Push/Pull áramkörökhöz, és a közvetlenül fűtött triódák kitágították a Push/Pull áramkör lehetőségeit.
Egy SET 300B erősítő fenséges, finom középtartományú koherenciájával rendelkezik, de a SET erősítők valójában nem képesek minden hangsugárzóval együttműködni. Tessék mondani, hányan rendelkeznek 100 dB érzékenységű Tannoy hangsugárzókkal? (A Tannoy olyan koherens zenei hullámfrontot tud létrehozni, amire kevesek képesek) Két zeneszerető csoportot említhetünk – a jazz és a kamarazene mániákusait – két műfajt, ahol a hangszín előbbre való. Ezeket a muzsikákat egy 300B-s erősítővel kell megtapasztalni. Tisztában vagyunk vele, mennyire nem törődnek az eszes analitikus audio-professzorok azzal, hogy leírjuk ezeknek az erősítőknek az egyedi tulajdonságait és összehasonlítsuk a többi erősítővel. Nem elemezzük és nem hasonlítjuk össze Van Gogh festészetét Picasso grafikáival. Esetünkben az ember munkája az integráció.
Azok, akik szerelmesek a SET erősítőkbe, elragadtatják magukat az együtemű erősítéstől. Ezek az erősítők versírásra, sírásra és táncra késztetnek, de mindezt csak a hallgatójuk fedezheti fel. Ezek az erősítők nem avulhatnak el, ezek klasszikusok. És (de), van még sok más Push/Pull erősítő, valamint néhány egzotikus phono-előerősítő és vonali fokozat – mindegyik ugyanazt a hangszín iránti szenvedélyt fejezi ki.
