– avagy a lemezgyűjtemény tönkreteszi a bolygónkat?
Gondosan kiválogatjuk a háztartásokban keletkező hulladékot, lekapcsoljuk a villanyt és saját táskát viszünk a bevásárláshoz. Biztosak vagyunk benne, hogy a környezettudatos olvasóink is nagyjából ugyanezt teszik. De, belegondolunk-e már a zenehallgatás ökológiai hatásaiba? A zenehallgató megpróbál környezettudatosan élni? Vajon a szomszéd hifi mindig zöldebb? Az attól függ, hogy a szó szoros, vagy átvitt értelmében kérdezik!
Egy zenerajongó az évek alatt „toldozgatja foltozgatja” audio-rendszerét saját épülése és a haverok sárgítása érdekében. Anyagi és természeti erőforrásokat a lehető legjobban kihasználva igyekszik a hangminőségen javítani. Az anyagi erőforrások közötti különbségek legalább akkora eltérést mutatnak, mint a zenehallgatási szokások környezetre gyakorolt hatása. Ebben a rövid írásban ugyan semmit nem oldunk meg, fátylakat sem lebbentünk, legfeljebb elgondolkodtató, mert érdekes tudnivalók azért akadnak ebben a témakörben is.
Igaz-e a mondás, hogy a vinyl-gyűjtemény válogatás nélküli szaporítása fogja tönkretenni a Földet? Az analógra esküvők ilyet soha nem tesznek! Ők minden esetben válogatva szaporítják a gyűjteményüket. Egyrészt azért, mert gyakorlatilag soha nem tudnak annyit megengedni maguknak amennyire vágynak, másrészt a rengeteg lemezt nehézkes tárolni. Ettől függetlenül, el kell ismerni, hogy a legnagyobb karbon lábnyomot az LP hagyja a környezeten. Fosszilis anyagokból állítják elő, ezt mindenki tudja. A vinyl gyártás szén-dioxid-kibocsátása jelentős. Mivel a vinyl szónak nosztalgikus rezonanciája van, nevezzük annak, ami: Polyvinyl chloride avagy PVC. Az LP-k nyersolajból készülnek. És a fényes fekete árnyalat? Az a koromból származik, szintén fosszilis tüzelőanyagokból.
A hulladék és a megsemmisítés körforgása „szén lábnyomának” nyomon követésével kiderül – mivel a régi technológiákat újak váltották fel – szüleink és nagyszüleink 80 évvel ezelőtt kevesebbet ártottak, amikor a 78-as fordulatú lemezeket hallgattak. Ezek sellakból készültek, amelyek nem fosszilis anyagok származékai, hanem természetes gyantából készültek, amelyeket a nőstény kerria lacca poloska szekretált. A sellak azonban törékeny volt, és hajlamos volt a károsodásra, ezért is tértek át a PVC műanyag lemezek fejlesztésére.
Az LP egy nehézsúlyú, szűz vinyl kiadásban bűnös öröm? Ennek ellenére ne érezze magát teljesen környezet barátságtalannak, amikor 180 grammos szűz vinylre nyomtatott új kedvencét megvásárolja! Miért? Mert vélhetően évtizedeken át hallgatni fogja, így az előállítás füstje garantáltan eloszlik az élettartam végéig!
No, de, mi a helyzet a CD-lemezzel? A nyolcvanas években a lemezeket felváltották a CD-k, amelyek rétegzett polikarbonátból és alumíniumból készültek, amelynek valamivel kisebb környezeti hatása van, mint a PVC-nek. Ez méretben kisebb, és sokkal hosszabb műsoridő fér rá. Való igaz, de ennek előállítása is, mint minden más szennyezi a környezetet, ugyan mértéke elmarad az LP előállítása mellett, de akkor is van „lábnyoma”. Sőt, a CD-t nem lehet újra felhasználni, mert az alkatrészeket nehéz szétválasztani újrahasznosítás céljából. Tehát az eldobott lemezek káros hulladékok.
A fentiek ismeretében tehát csak az számít környezet barátnak, aki nem tárol otthonában fizikai hordozón zenét, és állandóan szörfözik az új zenei megjelenések kínálatában? Ezt a módot a kemény-mag tábora mereven elutasítja. Nekik egyszerűen létszükséglet a lemez tároló polc előtt böngészni, nem érik be holmi kijelző cirógatással.
Vajon a streaming az igazi környezetbarát megoldás? Huncutul ráérő emberek – Sharon George és Deirdre McKay, a Keele University két környezettudományi akadémikusa – szerint, az igazi meglepetés, hogy a zenei streaming a legkevésbé környezetbarát megoldás.
A „világrekord-sebességgel” elterjedt szolgáltatásnak is feltételei vannak. A hatalmas szervereket hűteni kell, és sok esetben a világ túlsó végéről biztosítani kell az adatfolyam hallgatóhoz történő eljutását. Ennek pedig villamos energia szükséglete van. Amikor a streamelést választjuk, az információt lekérjük és továbbítjuk a hálózaton keresztül egy útválasztóra, amelyet wifi útján továbbítunk elektronikus eszközünkbe. Ha ezt újra és újra megtesszük, akkor ez az energia felhasználó folyamat egyre költségesebbé válik. Egy megvásárolt albumot, CD-n vagy vinylen, annyiszor játszhatunk, amennyit csak akarunk, és – a lemez fizikai előállításán kívül – az egyetlen szén-dioxid-kibocsátás a lejátszó működtetéséből származik. Becslések szerint, ha a zenét egy tisztességes hangrendszeren keresztül hallgatunk, évente 107 kilowattóra áramot használunk fel. Egy CD-lejátszó mindössze 34,7-et használ.
Egy másik jelentés! Kyle Devine az Oslói Egyetemen és Matt Brennan a Glasgow University munkatársainak becslései szerint, az üvegházhatású gázok kibocsátása meredeken emelkedett azóta, hogy a zenehallgatás előnyben részesített módszere fizikairól digitálisra váltott. A zene streaminghez szükséges energiához előállított üvegházhatást okozó gázok mennyiségét most becslések szerint évi 200 és 350 millió kilogramm közé teszik. Körülbelül 20 évvel ezelőtt a fizikai formátumú zenefogyasztás körülbelül 150 millió kilogramm üvegházhatást okozó gáz kibocsátását eredményezte. Állítólag az internetes adatközpontok felelősek a világ ÜHG-kibocsátásának két százalékáért, amely szén-dioxid-kibocsátás majdnem megegyezik a légitársaságokéval.
Nem térve vissza a sellakhoz, mi a legzöldebb lehetőség a zenerajongók számára? George és McKay kiszámította, hogy ha csak párszor hallgatunk meg egy zeneszámot, akkor a streaming kisebb karbon lábnyomot hagy maga után, mint a bakelit vagy a CD. De, ha ismételten hallgatni kívánjuk, akkor a fizikai másolat a legjobb. Egy album interneten keresztüli több mint 27-szeres továbbítása több energiát vesz igénybe, mint amennyire szükség van ugyanazon CD-lemez gyártásához. Meghökkentő annak tudata, hogy ha egy CD lemezt 27 alkalommal meghallgatunk, onnantól már környezetvédelmi szempontból kíméletesebben bánunk a természeti erőforrásokkal, mintha streamelve tennénk ugyanezt. A kedvencek hallgatása esetében ez a szám nem jelent sokat, könnyen vállalható, tekintetbe véve a hosszú lemez élettartamot. Az online zenéhez való hozzáférés környezetre gyakorolt hatásának csökkentése érdekében azt javasolják, hogy okos-telefonokon, számítógépeken vagy helyi hálózati meghajtókon az zenei állományokat elsődlegesen a felhasználóhoz közel tartsuk.
Számunkra jó hír, a jövő mégsem végzetes és komor. A Green Vinyl Records egy nagyon kedvelt fizikai formátum egyik optimista jövőjére mutat rá. Ez a nyolc holland vállalatból álló csoport közösen kifejlesztett egy környezetbarát alternatív gyártási folyamatot az LP-k számára. A préselés helyett fröccsöntéses technológiával a hagyományos PVC-t környezetbarát anyagokkal helyettesíti, ilyen módon 60 százalék feletti energia megtakarítást érnek el. Úgy fest, nem kell a jövőben lemondani a lemez vadászat izgalmáról, és lelkiismeret-furdalás nélkül bővíthetjük a gyűjteményt.
Úgy látszik mégsem 100%-os megoldás a kiváló minőségű digitális letöltés, csökkentve ezzel a széndioxid-kibocsátását? Az újbóli kiadások és a használt LP-k és CD-k vadászatának hatása? Meddig vihetjük el egy gyűjtemény leépítését? Indokolt-e az Amazon Prime által szállított Discogs-ról vagy CD-ről légipostával szállított lemezek beszerzése? A kiterjedt bakelit- és CD lemezgyűjtemény, valamint az áhított készülék-összeállítás nem lesz sok hasznunkra, ha a Föld belép egy halálspirálba? Minél jobban belegondolunk, hirtelen rengeteg bonyolult rendszer játszik itt.
…”Bármi legyen is a formátum, kedvenc zenéink másolatának birtoklása és újra és újra lejátszása csak a legjobb megoldás lehet a környezetünk számára.”…
A cikk alap ötletéért köszönet a Green Vinyl Records-nak.
