avagy – a német precizitás és innováció története.
A Dual eredete 1900-ra nyúlik vissza, amikor a Fekete-erdőben található kis St. Georgen faluban a Christian és Joseph Steidinger órásmesterek nagy pontosságú óraalkatrészeket és precíziós szerszámokat kezdtek gyártani. A speciális ismereteket és ritka készségeket igénylő vállalkozás ötlete nem véletlenül merült fel; a Steidinger család nem az első volt, akik precíziós mérnöki munkával foglalkoztak. Elmondható, hogy e művészet „titkai” generációról generációra szálltak. 1907-ben a vállalkozást hivatalosan Gebrüder Steidinger Fabrik für Feinmechanik néven jegyezték be. Addigra már a testvérek, az óraalkatrészeken kívül a gramofonokhoz manuális szerkezeteket gyártva, kiterjesztették üzleti tevékenységüket.
1908-ban a Lipcsei Nemzetközi Kiállításon mutatták be először a nagyközönségnek az innovatív Dual rendszert, ami hatalmas érdeklődést váltott ki. 1909-ben a cég 80 000 szerkezetet gyártott – ami lenyűgöző szám – körülbelül háromnaponta 1000 darabot jelentett! Ekkor már világossá vált, hogy a családi vállalkozás jövője nem az óraalkatrészekben, hanem a saját márkanév alatt gyártott komplett gramofon-lemezjátszókban rejlik. 1912-ben a két testvér úgy döntött, hogy külön utakon haladnak. Christian folytatta az eredeti üzletet, míg Joseph megalapította saját cégét Perpetuum néven – egy olyan márkanév, amely később újra megjelenik a Dual történetében. Christian vállalkozása számára 1927 fordulópont volt, olyan fontos, hogy sok visszaemlékezés a német Dual cég hivatalos alapítási évének tekinti. Az akkori nevén Gebrüder Steidinger lenyűgöző termelési potenciált ért el: naponta 1500 lemezjátszó mechanizmus hagyta el a gyárat. És bár erre a sikerre is épülhetett volna, Christian Steidinger forradalmi ötletet mutatott be, amely gyökeresen megváltoztatta a vállalat irányát, és a világ egyik legfontosabb lemezjátszógyártójává tette.
A Dual történetének teljes megértéséhez vissza kell mennünk az 1920-as évek végére, amikor az elektromosság még nem volt adottság. A nagyvárosok villamosítása elkezdődött, de a kisebb és vidéki területeken az elektromosság továbbra is luxusnak, vagy sokak számára akár teljesen ismeretlen dolognak számított. A lemeztányér meghajtása elektromos motorral természetes fejlődés volt, de akkoriban manuális rugós mechanizmusra volt szükség tartalék rendszerként. A St. Georgen-i cég forradalmi ötlete a két technológia kombinálása volt. Így született meg a Dual Motor! Egy olyan mechanizmus, amely ötvözte az elektromos és a mechanikus meghajtást, teljes szabadságot kínálva a „forgótányér” használatában.
A mechanikus rendszer feltalálói Emil Knecht és Hermann Papst voltak. Papst tíz évig dolgozott a Dual cégnél, mielőtt megalapította sajátját, amelyből a mai ebm-papst néven ismert vállalat lett, amely a háztartási gépek, számítógépek és az autóipar számára gyártott villanymotorok és ventilátorok egyik vezető gyártója. A cég egyik üzeme ma is St. Georgenben működik, így továbbra is fennáll a kapcsolat a Dual szülővárosával. A Dual Motor innovációja hatalmas kereskedelmi sikert aratott. Az európai és amerikai megrendelések elárasztották a St. Georgen gyárat, lehetővé téve a vállalat gyors növekedését. 1928-ra a Dual havi 10 000 elektromos lemezjátszómotort gyártott. A következő technológiai kihívás azonban nem sokáig váratott magára: az első hangszedő megalkotása. A projektet 1936-ban fejezte be Herman Papst, és ez jelentette a vállalat átalakulását az alkatrész-beszállítóból a lemezjátszó-rendszerek teljes értékű gyártójává. Ezzel a fejlesztéssel a Dual úgy döntött, hogy hivatalosan is felveszi a nevét az ikonikus Dual Motor rendszerről.
A második világháború után a Dual gyors növekedést mutatott. Az 1940-es évek végére Európa legnagyobb lemezgyártójává vált, több mint 3000 alkalmazottal. 1949-ben bemutatta első automata lemezjátszóját, amely képes volt 78 fordulat/perc sebességű lemezeket cserélni (az 1000-es modell). Az 1950-es évek a lenyűgöző technológiai fejlődés időszaka volt. A Dual új, jobb teljesítményű készülékeket vezetett be, csökkentette a lemezkopás lehetőségét, 1956-ban pedig bemutatta az első komplett sztereó audio-rendszert: lemezjátszót, erősítőt és hangszórókat egyetlen eszközben. A sztereó hangzás megjelenésével a Dual ismét úttörő szerepet játszott, bemutatva első kétcsatornás fejjel ellátott lemezjátszóit, amelyek kompatibilisek voltak az RCA és a Decca által kifejlesztett új kétcsatornás LP lemezekkel.
Az 1960-as évek a cég aranykorának kezdetét jelentették. 1963-ban a Dual 1009 lett a világ első teljesen automata lemezjátszója, és sokan a gyártó első „audiofil” modelljének tartották. Ezt követte az 1019 (1965) új felfüggesztéssel és rezgéscsillapító rendszerekkel, valamint az 1219 (1969) az első lemezjátszó 30 cm-es tányérral és négypólusú szinkronmotorral, amely automatikusan aktiválta a meghajtó funkciót, amint a kart eltávolították az alapjáról.
Az 1970-es években a Dual dinamikusan terjeszkedett, és ekkorra már komplett hifi-rendszereket, kazettás magnókat, erősítőket és rádióvevőket gyártott. A 701-es modell (1973) volt az első közvetlen meghajtású lemezjátszó Európában, egy olyan technikai áttörés, amely többek között számos sebességstabilitási problémát csökkentett, és javította a hangminőséget. 1974-ben jelent meg a Dual első kazettás magnója (C-901), míg 1975-ben az első teljesen automatikus, szíjhajtású lemezjátszó. Az évtized végén a cég bemutatta az ULM (Ultra Low Mass) hangkarokat, amelyek tömege 50%-kal csökkent, növelve ezzel a barázdakövetési pontosságot, ezzel a lemezek élettartamát. Az évtized vége felé azonban a japán ipar rendkívül megbízható és alacsonyabb költségvetésű termékekkel éreztette jelenlétét az európai piacon. A Dual, hűen a minőségéhez és technológiai fölényéhez, nem tudta felvenni a versenyt az árral, és 1981-ben csődöt jelentett.
1982. július 1-jén a céget felvásárolta a francia Thomson-Brandt, biztosítva a termelés folytatását és a technológiai megújulást. 1985-ben a favázas és szénszálas hangkaros CS 5000 manuális lemezjátszó a gyökerekhez való visszatérést jelentette. Ezt követte a CD-40 (1985) és a Golden One (1987), amelyek a magas esztétikát a csúcsminőségű mérnöki munkával ötvözték. Az 1990-es években a cég egymás után a Perpetuum-Ebner, a Schneider Rundfunkwerke és a Karstadt AG kezébe került, a lemezjátszók gyártása külső partnereken keresztül folytatódott St. Georgen-ben. Az új hanglemez-boommal a Dual erőteljes visszatérést mutatott. Josef Zellner, a cég régóta vezető munkatársa, 2017-ben vette át az irányítást, és elkezdte megvalósítani az újjáéledés vízióját. 2020-ban a cég hivatalosan Dual GmbH-ra változott, székhelyével a bajorországi Fuchstalban, kutatóközpontjával pedig Kiefersfeldenben. 2020-ban mutatta be ikonikus Primus Maximus lemezjátszó modelljét, amelyet Alfred Langer tervezett, valamint számos modellt, mint például a CS 418 és a CS 518, amelyek nemzetközi audio-magazinok kiemelt díjait kapták. A Dual GmbH termékei ma már több mint 30 országban kaphatók, miközben a vállalat a precíziós mérnöki német hagyományokat ötvözi a modern technológiákkal.
A németeknek mára sikerült újraéleszteniük egy legendás márkát, amely sok zenerajongó számára a minőség és a hitelesség szimbóluma. A hanglemezek reneszánszának hulláma egy olyan jelenség, amelyre tizenöt évvel ezelőtt senki sem számított volna! Most már világos, hogy a hanglemez nem egyszerű divat, hanem egy stabil trend, mélységgel és tartóssággal. Lehet, hogy csak egy új korszak kezdetén vagyunk, ahol az analóg zenei élmény ismét vezető szerepet tölt be. A legfontosabb azonban az, hogy ezzel a reneszánsszal együtt ikonikus márkák – mint például a Dual – is visszatérnek, magukkal hozva Európa technikai, üzleti és kulturális múltjának egy darabját.
